A
diktátor serdülő korában még rímekbe öntötte gondolatait a világról. Egy
új életrajza költészetének vizsgálata segítségével alkot képet Sztálin
lelki alkatának romantikus oldaláról.
(Forrás: Múlt-kor)

Joszif Viszarionovics Dzsugasvili serdülő
korában még rímekbe öntötte gondolatait a világról:

A rózsaszín bimbó kinyílt

Halványlilába borulva
Szellőcskétől felkavarva

A völgy liliomja a pászit fölé
hajolt.

Az idő múlásával Dzsugasvili tinédzser kori költészetét
felmorzsolták a kemény harcok, a „liliomból” Sztálin vagyis acélember
lett. Robert Service Stalin: a Biography című könyvében nagy hangsúlyt
fektet a diktátor költészetének vizsgálatára, amelynek segítségével
képet kaphatunk Sztálin lelki alkatának romantikus oldaláról. Service a
bolsevik birodalom vezetőjét jó kedélyű, szerény, keményen dolgozó
vezetőként festi le, aki falta a könyveket és meggyőző irodalmi és
szerkesztői tehetséggel volt megáldva. A szerző elénk tárja a
diktátor pozitív, humánus vonásait, mielőtt leleplezi rémtetteit. A
történelem egyik legnagyobb tömeggyilkosa valóban figyelemre méltó
eredményeket ért el: a vidékies Oroszországból egy urbanizált államot
teremtett, országa ipari és katonai szuperhatalommá nőtt, megteremtette a
szovjet büszkeséget és egy írni-olvasni tudó társadalmat hagyott örökül
utódainak.

Friss, korábban
titkosított dokumentumokat felhasználva, Service megállapítja, hogy
Sztálin súlyos személyiségzavarral küszködött, amely nagymértékben
meghatározta cselekedeteit. A politikai életben rendkívül gyanakvó volt,
bosszúálló és szadista. Ő maga soha nem vett részt politikai ellenfelei
likvidálásában, de élvezettel hallgatta a halálukról szóló krónikákat.
Érdekes gondolatokat olvashatunk a könyv lapjain arról, miszerint a
bolsevik vezetők vaksága és sznobizmusa miatt indulhatott meg Sztálin a
hatalom felé vezető úton. A műveltebb vezetők, mint Trockij vagy Lenin
észre sem vették, a kissé alulművel, franciául egy mukkot nem tudó,
jellegzetesen férfias, durva humorral rendelkező
társukat.

Service nemcsak Sztálint
teszi felelőssé azért, hogy Oroszország egy gigantikus méretű temetővé
változott; véleménye szerint a tömegmészárlás tragédiáját a bolsevik
ideológia hordozta magában. A proletárforradalom vezetői
osztálygyűlölettel, a hatalom és a bosszúállás iránti vággyal léptek a
történelem színpadára, messze elhagyva az egyenlőség és testvériség
gondolatát. A sztálinizmus nem a marxista-leninista gondolatok
kifacsart, aberrált formája volt, hanem észokokkal magyarázható
átalakulása. Sztálin nem formálta át vegytiszta horrorrá Lenin
örökségét, hanem beteljesítette azt.