Az az elképzelés, hogy a magyarok egyenesen Attila hun fejedelemtől származnak, sőt, az ősi sumér civilizációval is rokonságban állnak, sok magyar számára ismerősen csenghet. Bár a nyelvészeti kutatások egyértelműen a finnugor nyelvcsaládba helyezik a magyar nyelvet, és történelmi, valamint régészeti bizonyítékok sem támasztják alá a közvetlen hun-magyar folytonosságot, ez az eredetmagyarázat továbbra is követőkre talál egyes körökben. Népszerű marad, mert látványosabb és dicsőséggel teli származástörténetet kínál – hatalmas harcos ősöket a távoli nyelvrokonok helyett.

Ez a jelenség azonban nem magyar sajátosság. Nemrégiben végzett kutatásunk azt vizsgálja, hogyan játszódnak le hasonló folyamatok Szlovákiában, ahol I. Szvatopluk középkori uralkodó központi szerepet kapott a szlovák nemzeti identitásról szóló vitákban. A pozsonyi várban 2010-ben felállított szobrával kapcsolatos ellentmondások elemzése során feltártuk, hogyan alakulhatnak és formálódhatnak át a történelmi narratívák a jelenkori igények kiszolgálására, még akkor is, ha eltérnek a történelmi bizonyítékoktól. Amikor azonban történészek kifogásolták a szobor feliratát, amely Szvatoplukot „az ősi szlovákok királyaként” ábrázolta, az ebből kibontakozó vita egy mélyebb kérdést is a felszínre hozott: valójában kinek van joga eldönteni, mi számít hiteles történelemnek?

Mi az áltörténelem és miért fontos?

Amikor az áltörténelmet vizsgáljuk, rájövünk, hogy nem egyszerű eldönteni, ki mondhatja meg, mi az igaz és mi nem. Bár szeretnénk egyszerűen különválasztani a valódi történelmet a kitalált történetektől, kutatásunk szerint ez nem ilyen egyszerű. Az, hogy mit fogadunk el hiteles történelemként, sokat változott az idők során – befolyásolják a tudomány szabályai, az intézmények tekintélye, és az, ahogy a társadalom általában gondolkodik. Gondoljunk bele, hogyan alakul ki a történelmi tudás hitelessége. Egyetemek, kulturális intézmények és állami szervek egyaránt befolyásolják, hogy a múlt mely értelmezéseit fogadjuk el érvényesnek. Ami ma elfogadott történelmi tény, azt korábban talán vitatták, és ugyanez fordítva is igaz. Ez a jelenség különösen szembetűnő a középkor tanulmányozásában, ahol a kevés fennmaradt írásos forrás többféle értelmezést tesz lehetővé, és ahol gyakran az intézményi tekintély határozza meg, mely magyarázatok válnak általánosan elfogadottá.

Ami minket, mint kutatókat, érdekel az „áltörténelminek” nevezett elbeszélésekben és narratívákban, az nem elsősorban a történelmi pontosságuk, hanem…

Folytatás

Közös múlt: ismeretekkel a történelmi tévhitek eloszlatásáért – szlovák és magyar történelemtanárok munkájának támogatása nyomtatott és online kiadványokkal, szakmai konferenciával. A Történelemtanárok Egylete és a Denník N hírportál magyar nyelvű lapja, a Napunk projektje.

Az Európai Unió finanszírozásával. Az itt szereplő információk és állítások a szerző(k) álláspontját képviselik, és nem feltétlenül tükrözik az Európai Unió vagy a Tempus Közalapítvány hivatalos véleményét. Sem az Európai Unió, sem a támogatást nyújtó hatóság nem vonható felelősségre miattuk.