Kasza László újságíró (1989-ben a Szabad Európa Rádió igazgatóhelyettese) előadása a Történelemtanárok (19.) Országos Konferenciáján hangzott el.

[…]

A rendszer kezdettől fogva ellenségének tartotta a SZER-t. 1950-ben alakult meg a Belügyminisztérium hírszerzéssel megbízott főosztálya (később I. Csoportfőnökség) Farkas Vladimir ÁVH-alezredes vezetésével. Farkas 1999-ben megjelent könyvében írja: „(…) állambiztonsági szempontból indokolt és helyes volt mindent megtenni annak érdekében, hogy az ellenünk tevékenykedő felderítő központokba és a szolgálatukba szegődött szélsőséges emigrációs szervezetekbe minél sikeresebben beépüljünk. Ebből következik, hogy a Szabad Európa Rádió magyar osztályának megalakulása után ez természetesen legfontosabb célpontjaink egyikévé vált.”

Bár egy belső használatra készített elemzés megállapította, hogy a SZER nem hírszerző intézmény, hanem „sajátos komplexus tájékoztatási szereppel”,  kifelé mindvégig kémszervezetnek minősítették. Ezért betörési akciót szerveztek a SZER bécsi szerkesztőségébe, robbantást terveztek és támogatták annak végrehajtását Münchenben, egy külsős munkatársat elraboltak és szőnyegbe csavarva hazahoztak.

A SZER műsorainak hatását azzal igyekezett korlátozni, hogy 1988-ig erős zavaróállomásokat működtetett. Hallgatása bűnnek minősült. Perek százaiban volt vád a SZER hallgatása. 1979-ben 8 hónapig kutattak egy levélíró után, aki csak annyit írt, hogy találkozni akar Münchenben a SZER valamelyik munkatársával. Több mint 3000 személyt vizsgáltak felül, hallgattak ki, 500-ról készítettek írásszakértői véleményt. Végül bejelentették, hogy további kutatás sem vezethet eredményre.
További milliókat költöttek a munkatársak beszervezésére. Ekecs Gézát (Cseke László) öt , Kovács K. Zoltánt (Zoltán Károly) hat  éven át próbálták beszervezni. Eredménytelenül.

A beszervezés mostani ismereteink szerint négy esetben sikerült. Miután a SZER-rel kapcsolatos dokumentumokat 1989-ben részben megsemmisítették, részben pedig mindmáig titkosítják, nem tudjuk, hány ügynök dolgozott a SZER megszűnéséig, 1993-ig a müncheni és a budapesti szerkesztőségben. Tény, hogy az utolsó napokig az állambiztonság több embere dolgozott „támadólagos céllal” (állambiztonsági kifejezés) valamelyik szerkesztőségben. Ügynökeikkel naplót vezettettek, így megbízóik pontosan tudták, hogy mikor mi történik a SZER-ben. És közben állandóan folyt a „SZER amerikai kémszervezet” propaganda, amely nem volt hatástalan mindenekelőtt a budapesti értelmiségi körökben. Haraszti Miklós mondja a Fekete Doboznak adott interjújában, hogy még a demokratikus ellenzék tagjai, támogatói között is voltak, akik ragaszkodtak ahhoz, hogy egy aláírási akció során a SZER-ben ne mondják be a nevüket.   Ezt nemcsak állásféltésből tették, hanem azért is, mert fogott rajtuk a hivatalos propaganda.  Az MSZMP még a választások előtti utolsó hetekben is külpolitikai akciót dolgozott ki, hogy nyugati kormányoknál diplomáciai úton, a sajtóban pedig befolyásolással dezavuálja a rádiót. Révész Béla talált egy feljegyzést erről, amelyet Dégen István késztett a Pol. Biz. Számára: „Vissza lehet nyúlni 56-ig, a SZER Nagy Imre ellenes uszításáig” – javasolja. A dátum: 1989. február 21. Azt gondolom, ez az arcátlanság teteje volt egy olyan párttól, amely kivégeztette Nagy Imrét.

[…]

Kasza László előadásának teljes szövege (pdf)

Elhangzott a Történelemtanárok (19.) Országos Konferenciáján