Emlékművet kapnak a brit hadsereget legyőző zulu harcosok
2009. december 3. csütörtök, 0:00
Hamarosan
hivatalos emlékművet kapnak Dél-Afrikában azok a zulu harcosok, akik
1879 januárjában, a „Birodalom leghosszabb napján” 1300 brit katonát
öltek meg. (Forrás: Múlt-kor)
1879.
január 22-én, Isandlwanánál
katasztrofális csapás érte a gyarmati brit hadsereget: a 20
ezer zulu harcossal szemben felállt 1750 katonából 1300-an vesztek oda.
Az első világháborúig ez volt a brit hadsereg legnagyobb veresége.
Mindezt azonban elhomályosította a Rorke’s Driftnél ugyanezen napon
folytatott kétségbeesett küzdelem, ahol 140-en tartottak ki 3000 zuluval
szemben; ez utóbbit a Sir Michael Caine főszereplésével készített, Zulu című
film is bemutatta.
A
háború 1879-ben augusztusában ért véget Cetshwayo zulu király
elfogásával, majd a törzsi területeket betagozták Dél-Afrikába. A
háborúságok során közel 10 ezer helyi harcos halt meg, akik most egy
újabb emlékművet kaphatnak KwaZulu Natal államban.
Mivel a zulu hadseregnek nem voltak hivatalos
feljegyzései, az Amafa állami örökségi szerv a helyi családok
bevonásával a közszájon forgó, mai napig élő történetekből szeretné
összeszedni a meghaltak neveit. Bongani Mdunge, a szervezet szóvivője
szerint ez azért is fontos, mert így végre megismerhetjük a történet
másik, eleddig elhanyagolt oldalát. A britek ugyanis gondosan
dokumentáltak mindent, ám a zuluk pontos veszteségeit nem ismerjük; míg
az előbbiek tömegsírjait ma fehér kőhalmok jelölik, a legtöbb helyi
harcost családja haza vitte, és otthon temette el.
A mostani regiszter elkészítésével így az a cél, hogy
őket is a britekhez hasonlóan tiszteljék, és ebben segíthet majd az
emlékmű is.
A háború történetét
kutató Saul David professzor szerint az Isandlwanánál elszenvedett
vereség masszív pszichológiai csapás volt a britekre, és Rorke’s Drift
híján sok minden másképp alakulhatott volna. A történész szerint
Disraeli kormányának ez lett volna a végső csapás, hiszen ekkor egy
másik, szintén népszerűtlen háborút vívtak Afganisztánban, és a kettő
együtt nem bírta volna el a közvélemény nyomását. Így a kitartó katonák
történetének felnagyításával, és a vereség elhallgatásával próbálták
orvosolni a helyzetet – mint utólag látszik igencsak
sikeresen.