A Putyin-kormány által jóváhagyott új orosz
történelemtankönyvek elhallgatják Sztálin terrorját és egyéb történelmi
tényeket is megmásítanak – számolt be róla a The Times, ismertetve a
korszak objektív vizsgálatának ellehetetlenítésének lépéseit. (Forrás:
Múlt-kor)

Sztálin a
történelem meghamisításának mestere volt. Az egyik klasszikus fotón a
diktátor belügyi népbiztosa, Nyikolaj Ivanovics Jezsov társaságában
látható. A másikon Jezsov már nincs rajta, hiszen 1940-ben kivégezték.
Most úgy tűnik, Oroszországban újra divatba jönnek a hasonló
történelemhamisítások.

Ennek
példája a föld alatt található. Nyikita Hruscsov 1956-os titkos beszéde
után – amiben súlyosan kritizálta elődjét, eltűnt az egyik moszkvai
metróállomás Sztálint üdvözítő díszítése. Idén nyáron azonban –
körülbelül 50 évvel az eset után – titokzatos körülmények között újra
visszakerült egykori helyére. Sztálin neve megint ott „lebeg” a
moszkvaiak fölött az alábbi felirat társaságában: „Sztálin felnevelt
minket és ösztönzött minket, hogy hajtsuk végre a hősies
tetteket.”

Az orosz iskolákban
pedig valami sokkal kiábrándítóbb dolog történik: Vlagyimir Putyin
„pozitív történelem” oktatására buzdít. 2007-ben, egy oktatási
konferencián már felmerült, hogy az országnak hazafias történelemre van
szüksége. Putyin ezután jó néhány tanárt megbélyegzett, mondván „zabkása
van a fejükben” és azzal vádolta a tankönyvszerzőket, hogy külföldi
pénzért írnak. Nem sokkal később az orosz államfő bejelentette, hogy
hamarosan elkészül az új tankönyv. Néhány héten belül egy új törvényt is
elfogadtak, amelynek értelmében a vezetés jóváhagyta a
történelemtankönyvek „helyesbítését”.

De vajon mit gondol erről Igor Doluckij, akinek a
tankönyvét visszadobta a Kreml? „Ez egy megdöbbentő ötlet, ami ráadásul
meggátolja a megfelelő iskolai oktatást. Az iskolának nem hazafiakat
kellene produkálnia, hanem megtanítania a gyerekeket gondolkodni. Putyin
egy olyan államot irányít, ami az önkényuralom felé araszol” – mondta
Doluckij.

Alekszandr Filippov, a
„történelemszépítés” képviselője szerint azonban „hiba olyan tankönyvet
írni, amiből a gyerekek undorral és rémülettel tanulnak a saját
múltjukról és hazájukról. A történelem tanításában ez a pozitív hang
optimizmusra és magabiztosságra fogja bíztatni a fiatal felnövekvő
generációt, valamint arra, hogy az országuk fényes jövőjének a részese
legyenek. Olyan történelem ez, amiben ott van a jó és a rossz, a
büszkeség és a sajnálat.”

A The
Times tudósítása részletesen bemutatta a Kreml által hitelesített új
tankönyvet is, amelynek során megdöbbentő újraírásokat fedeztek fel. Az
ukrajnai éhínség, amelynek során Ukrajnában és Dél-Oroszországban egyes
becslések szerint körülbelül 4 millióan haltak meg, míg egy másik
becslés 10 millió halottat számlál, csupán egy bekezdésben jelenik meg,
míg Sztálin iparosításának 83 oldalt szentelnek.

Sztálin önkényuralmának „pozitív története” is
rémisztő. 1925 és 1953 között emberek millióit végezték ki a diktátor
parancsára. Volt, akit lelőttek, volt, akit halálra kínoztak, volt, aki a
Gulagon halt éhen vagy megfagyott. Azt a mai napig senki nem tudja,
hogy mennyien veszthették életüket. Az objektív történészek szerint igen
nehéz meghatározni, hiszen még mindig lehetetlen hozzájutni a
titkosrendőrség feljegyzéseihez. Csupán becslések vannak, amik
kimondják, hogy körülbelül 3 és 20 millió ember halálát okozta a
sztálini terror időszaka.

Az új
tankönyv szerint „csak” 786 ezer főt ítéltek halálra.

Szintén ellentmondásos az 1939-41 közötti időszak,
amikor a szovjetek vonattal szállították a nyersanyagot Németországba.
Vajon az új történelemkönyv hogyan írja le mindezt? Filippov szerint
„Sztálin nem segített Hitlernek. Ő csak kereskedett vele, és ebből a
kereskedelemből mindkét ország profitált.” A szerző felháborítónak
tartja ennek utólagos számonkérését, hiszen szerinte ők később jóval
többet szenvedtek a többi szövetséges országnál.

Ezt erősíti, hogy a tankönyv 424. oldalán Filippov a
következőt írja: „Az antifasiszta koalíció egy nagyon érdekes csoportja a
második világháborúnak. Tagjai közül szinte csak Szovjetunió harcolt a
csatatéren. A koalíció többi tagja (Nagy Britannia és főleg az USA)
szinte csak élelmiszer- és nyersanyag-támogatást nyújtott mindaddig,
amíg be nem következett a háború fordulópontja. A háború után pedig ők
is megpróbálták learatni a közös győzelem babérjait, ráadású minden
aggály nélkül egyoldalú tárgyalásokat is folytattak az ellenséggel.” Ez
pedig egyszerűen nem igaz, hiszen sem a britek, sem pedig az amerikaiak
nem folytattak egyoldalú, különtárgyalásokat a
nácikkal.

Az új tankönyv szerzője
Winston Churchill és Harry Truman 1941-es beszédeiből összegezve
fogalmazza meg a Nyugati hatalmak politikai irányvonalát: „A tervek
közül lényegében mindegyik annak a békítő vezérelvnek a folytatása, amit
a Nyugati hatalmak már a háború előtti években elindítottak.” Hogy
valójában mi történt a második világháborúban, arról az új tankönyv
mélyen hallgat.

Orlando Figes
történész szerint – akinek A suttogók című könyve sokkoló bepillantást
nyújt a sztálini Oroszországba – a „pozitív történelem” Putyin elnök
„történelmi mitológiájának a részét képzi. Ez a mitológia egyesül a
szovjet mítoszok elemeivel, melyek az 1917 előtti orosz birodalomból
származnak. Mindez Putyin „szuverén demokráciáját” tolja egy erős
államhatalom felé”, amelynek történelemhamisító lépéseit mi is
bemutattuk: míg előbb a GULAG archívumát foglalták le, később más
kutatásokat is ellehetetlenítettek.

A
Múlt-kor eredeti cikke
»