Mindenkinek joga van saját emlékezethez – mondta Gyáni Gábor akadémikus, történész a Történelemtanárok Egyletének a nemzeti emlékezetről szóló konferenciáján Budapesten szombaton.

A szakember szerint az egyszólamú, bezárkózó, kirekesztő, bűnbakkereső, elsősorban identitáspolitikai funkciókat ellátó történetírás helyett a párbeszédet, a másik megértését preferáló múltszemléletre van szükség, amely képes elfogadni mások emlékezetének létjogosultságát is. Nem kell egyetérteni az elmúlt két évszázad román, szlovák, szerb kollektív emlékezetével, de el kell fogadni, hogy minden nép jogosult saját emlékezetre – fűzte hozzá a történész. Ennek jele, amikor például a szerb hivatalos emlékezet részévé válnak a második világháború végén, illetve nem sokkal utána elkövetett tömeges gyilkosságok magyar áldozatai, és megkapják az áldozatoknak kijáró állami tiszteletadást.

Csepeli György szociálpszichológus egyetemi tanár a Trianon-trauma kapcsán kifejtette: nem csupán területi veszteségről, hanem a múlt egy részének elvesztéséről van szó. Mikor Erdély, Mátyás kolozsvári szülőháza vagy Rákóczi kassai sírja idegen országba került, a magyar történelmet is csonkolták.Ugyanakkor a szakember arra emlékeztetett, hogy a trianoni trauma elválaszthatatlan a holokauszttól, hiszen amikor az elcsatolt területek egy része visszatért az anyaországhoz, ez az ott élő – egyébként jobbára magyar identitású – zsidók számára a kirekesztő, majd 1944-ben fizikai létüket megsemmisítő zsidótörvények életbe lépését is jelentette. A magyarországi holokauszt áldozatainak nagyobb része a visszacsatolt területeken élt.

Szarka György történész a cseh és szlovák kollektív emlékezetről szóló előadásában beszélt többek között arról, hogy a 20. században hét évtizeden át öt különböző formában fennálló csehszlovák köztársaság halálra volt ítélve, mert annyira erős volt a két nép igénye egy saját nemzetállamra. Sikertelenül próbálgatták a föderációt, a konföderációt, az autonómiát, illetve a nagy birodalmak homogenizáló uralmát és eközben szinte minden lehetséges együttélési formát. Ennek tanulságait a soknemzetiségű Osztrák-Magyar Monarchia szétesése, a trianoni béke vizsgálata során is érdemes figyelembe venni.

A rendezvényen Földes György, a Politikatörténeti Intézet vezetője, volt szocialista politikus, Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum igazgatója és Gyurgyák János történész arról folytatott kerekasztal-beszélgetést: van-e jobboldali és baloldali történelem Magyarországon?Földes György szerint nincs jobb- vagy baloldali történelem, azonban vannak történészek, akik bizonyos politikai kurzusokhoz közelebb állnak, és tevékenységükkel nagyrészt arra irányul, hogy közvetlen előnyt vagy hátrányt okozzanak jól meghatározható politikai erőknek.A történész kérdésre válaszolva úgy vélte: a két oldal leginkább a rosszat hajlandó eltanulni egymástól. A baloldalnak pedig leginkább azzal kellene szembenéznie, hogy a nemzet napjainkban is meghatározó jelentőségű maradt.

Gyurgyák János szerint a jobb- és baloldaliság ma már világszerte egyre nehezebben megragadható, Magyarországon pedig soha nem is volt olyan szellemi-politikai áramlat, amit a nyugati világban ezekkel az elnevezésekkel illettek. Magyarországon a baloldalt a neoliberalizmus uralja, jobboldalon egy félbaloldali populista világlátás dominál, a szekértábor-logika pedig a rendszerváltás óta egyre csak erősödik. Schmidt Mária szerint van jobb- és baloldali történetírás, de nem ez a fontos, hanem az, hogy színvonalas-e vagy sem, a jelen mércéit erőlteti-e rá a múltra, vagy egy adott kort annak szempontjai alapján próbál-e megérteni. A történész pedig akkor is szolgálja a politikai kurzust, ha nem akarja, hisz műveit sok mindenre felhasználhatják.Amelyik történész azt állítja, hogy független, objektív, azt nem is érdemes olvasni, mert biztosan át akar verni – fűzte hozzá a szakember, aki szerint manapság világszerte jellemző a szellemi-politikai kultúra éles megosztottsága, csak vannak olyan országok, ahol a közbeszédben elvárt korrektség elfedi a mély megosztottságot, és meggátolja a nyílt, egészséges vitákat.