TTE Konferencia: előadás-előzetesek - Történelemtanárok Egylete

Hirdetés

Kérjük, segíts, hogy folytathassuk munkánkat!

Számlaszámunk: 11705008 – 20133762.

A támogatás bankkártyával itt lehetséges.

Nagyon köszönjük.

TTE Konferencia: előadás-előzetesek
2016. szeptember 29. csütörtök, 16:38

Kedves Kollégák, Érdeklődők! Mindenkit szeretettel várunk a Történelemtanárok (26.) Országos Konferenciáján 2016.október 8-án szombaton a Kossuth Klubban (1088 Budapest Múzeum u.7.). Kérjük, regisztráljanak az eseményre a TTE honlapján vagy az iroda@tte.hu címen. A regisztrált résztvevőknek a konferencia keretein belül ebédet is biztosítunk. A továbbiakban olvashatják a konferencia megnyitójának, szakmai előadásainak előzetesét. Tölgyessy Péter megnyitó előadásának előzetese A magyar demokratikus hagyomány folytonossága és megszakítottsága (A tervezett előadás néhány kiindulópontja) A Nyugat első és második világháborús, majd hidegháborús győzelmeit egyformán a demokrácia igényének általános térnyerése követte térségünkben. Ám a nyugatos megoldások átmeneti dagálya után hamarosan azok tartósabbnak bizonyuló apálya következett. Több mint második évszázada lendülnek ismétlődően neki Köztes-Európa társadalmai nyugatos polgárosodásuknak, hogy aztán igyekezetük újólag ellankadjon, és különféle zátonyokra jusson. Mintha a régió és ezen belül Magyarország folyvást ugyanabba a folyóba lépne. Mintha a felzárkózási remények elérhetetlensége egyre-másra hasonló közéleti szerkezeteket teremtene. A nyugatos megoldásokat kereső időszakokat, a külső elnyomás vagy a nemzeti öncélúság hosszabb korszakai követik. Hazánknak tartósabb politikai szerkezetet nem a politikai váltógazdaság versengő plurális rendszerei, hanem a hatalom leválthatatlanságára törekvő berendezkedések adtak, amelyben egyaránt megvolt a maga szerepe az uralmat gyakorló centrális helyzetű pártnak és a fennállót a legkülönbözőbb irányokból támadó ellenzéknek is. A magyar hatalmi szerkezetekben többnyire mindenkor lényeges szerep jutott a különféle ellenzéki csoportosulásoknak, és az ellenzéki hangvételű nyilvánosságnak. Ám az ellenzék szokványos körülmények között nem tudott hatalmi helyzetbe emelkedni. Amikor pedig végül elfogyott a fennálló berendezkedések felhajtó ereje, lényegileg megfordult a létrejöttjüket megalapozó nemzetközi helyzet, az addig mozdíthatatlannak tetsző rezsimek jobbára az ellenzékükkel együtt összeomlottak. A magyar huszadik század a rendszerváltozások sorozata. A gyakori rezsimváltásokkal viszont megbicsaklott nem csupán a hatalmi rendszerek, hanem a demokratikus gondolkodás folyamatossága is. A különböző ellenzéki törekvések emléke újólag a múlt homályába hullott. Ettől azonban még lassabban változóan él az állampolgári beállítódások, vágyak és remények folytonossága, a váltig megoldásra váró feladatok állandósága. Így azután 1989-ben vagy 2006 után is csak azok a közéleti csoportosulások tudtak tartósabban gyökeret ereszteni, amelyek létező társadalmi reflexekre alapoztak, amelyek valamiképpen régi közéleti hagyományt követtek. Paksa Rudolf előadásának előzetese: Jelentős vagy említésre se méltó? – A Horthy-kori demokraták mint példaképek Demokratikus volt-e a Horthy-korszak politikai rendszere? Voltak-e mai értelemben vett demokráciák a két világháború közti időszakban? És egyáltalán mit jelentett a demokrácia ekkoriban? Kik nevezték magukat demokratának a Horthy-kori Magyarországon? Mit akartak és mekkora volt a támogatottságuk? Kik voltak a legfontosabb politikusaik? Jelentős vagy említésre se méltó a tevékenységük? Kihagyhatóak-e a történelemtankönyvből? És vajon lehet-e egyértelmű és mindenki számára meggyőző válaszokat adni ezekre a kérdésekre? Paksy Zoltán előadásának előzetese: Polgári demokraták a két világháború között – Rassay Károly és köre Előadásomban szeretném bemutatni azt a politikai csoportosulást, amely a Horthy-kori Magyarországon következetesen képviselte a polgári demokrácia értékrendjét, s szemben állt mind a bal-, mind a jobboldali szélsőségekkel. Magyarország megújulását nem radikalizmussal vagy egy hegemón pártrendszer keretei között képzelte el, hanem a demokratikus jogállam kiépítésével látta megvalósíthatónak. Létezésük a közvélekedéssel szemben bizonyítja, hogy igenis volt demokratikus alternatívája a korszak uralkodó politikai erőinek, beleértve a bethleni időszakot is. Tevékenységük példázza azt is, hogy létezett olyan igaz magyar hazafiság, nemzeti elkötelezettség, amely mentes volt minden szélsőséges nacionalizmustól és kirekesztéstől. Ablonczy Balázs előadásának előzetese: A népiek ébresztése – Szabó Zoltán nyomában A magyar népi mozgalom a huszadik század magyar történelmének egyik legvitatottabb szellmi irányzata. Kik voltak ők? Opportunista fellow travellerek minden rezsim számára? Nácik? Bújtatott kommunisták? Van- értelme még ma is népi mozgalomról beszélni, és főként kik azok az alakok, akik mai figyelmünkre érdemesek? Szabó Zoltán (1912-1984) szociográfus, író hagyatékán át keressük a válaszokat. Egy Újlipótvárosban született népiről szólunk, aki a bretagne-i Josselinben hunyt el és soha nem szűnt meg faggatni nép, nemzet, társadalom összefüggéseit. Rainer M. János előadásának előzetese: A demokratikus ellenzéki mozgalom mint hagyomány Az előadás négy részből áll. Előbb a magyar politikai gondolkodás 1945 utáni helyzetét és az ellenzék ehhez kapcsolódó „forrásvidékeit” térképezem fel, különösen a korai (1945-47-es) forrásokat. A következő két rész az ellenzék gyakorlatáról, illetve elméleti kohéziójáról szól – a sorrend nem tévedés. Előbb volt ellenzéki gyakorlat, mintsem a résztvevő csoportok valamiféle közös politikai ideológiát fogalmaztak (vitattak stb.) volna meg. Utóbbinak meghatározó része a történeti reflexió, amelynek három sarokpontja 1945, 1956 és 1968. Fontosságuk, helyük egymáshoz viszonyítva távolról sem állandó. A záró megjegyzések a magyar ellenzék közép- és kelet-európai kontextusát, illetve az ellenzéki politikai program kialakulását veszi szemügyre. Jelentkezés diákok számára A Konferencia oldala
Akkor tudunk dolgozni, ha Ön is segít! Vissza