Kopcsik István történelemtanár szerint az Isten, haza és család hangoztatása sokkal inkább a hatalom eszköze, mintsem iránytű, és a kereszténységen belül a katolikus egyház különösen szívesen el is játszotta ennek az eszköznek a szerepét. Beszélgetésünk második részében a Történelemtanárok Egyletének bizottmányi tagja felidézi, hogy ez a hármas jelszó már megjelent az 1848-’49-es szabadságharc ideje alatt is, de tisztán ideológiai értelemben a Horthy-rendszer alatt használták. Trianon után erősödött meg, mert a politikai elit nem tudta megemészteni és feldolgozni, ami történt. Csakhogy ez a hármas jelszó ma katasztrófába viszi az országot.

Kopcsik István szerint a Horthy-kultusz felmelegítése a jelenlegi kormány mítosz-gyártó tevékenységéhez tartozik. Amikor ezzel előjönnek, akkor válogatott módon kiemelnek abból a korszakból egy pozitív részt, és közben elfelejtik, hogy a korszak 80-90 százaléka kifejezetten a diktatúra alapját képező ideológia megjelenése. Ez ugyanaz a képtelenség, mint Schmidt Mária nyilatkozata, aki szerint a fasiszták, a nácik meg a kommunisták mind baloldaliak voltak – véli a történelemtanár. Igaz, hogy ezeknek az eszméknek a követői között vannak szélsőjobboldaliak és szélsőbaloldaliak is, az utolsó 2-300 évben mindig is voltak, de a szélsőségesek között vannak a hasonlóságok, és nem az alapeszmék között.  

Vagyis, megint ugyanaz történik, mint a Bibliánál. Ha nem olvassa senki, a papok meg a politikusok könnyen magyarázhatják saját érdekeik szerint. Azoknak, akik a történelmet alapjaiban nem ismerik, ugyanúgy azt lehet hazudni, amit csak akarnak. Olyan identitástudattal és az érzelemhullámok olyan keltésével, ami nagy divat az utóbbi 15-20 évben, el lehetett érni az egység helyett a megosztottság erősítését. A magyaroknál különösen működik ez. 

Szokták kérdezni, hogy mi az a turáni átok. Kopcsik István szerint a turáni átok a folyamatos megosztottság, az egymás ellen való küzdés. István államalapításánál elfelejtjük, hogy kevés olyan uralkodó család volt a magyar történelemben, amelyik annyit gyilkolt volna saját köreiben. Apa a gyereket, gyerek az apját, testvér a testvért, rokon a rokont, csak bele kell gondolni az Árpádok 300 évébe. Ezeket a történeteket el szoktuk felejteni, de mindig kiemelünk belőlük – többnyire az adott politikának tetsző és hasznos – részeket. Ez alapvető oktatási hiba, de mindig politikai oka van. Különösen a történelem, a magyar, a művészeti oktatás az, ahol a mindenkori politika megpróbálja beleültetni direkt ideológiáját a gyerekek fejébe, már kicsi koruktól kezdve. Így akarják elérni, hogy ne jussanak hozzá információhoz, de ha mégis, akkor egyoldalú információkat kapjanak.

A történelemtanár szerint csak meg kell nézni az új generációs, középfokú történelemkönyveket. Ezekben a kötelező, egyen-tankönyvekben az evolúciónak, az emberiség létrejöttének alaptörténetéről mindössze néhány sor van, ugyanakkor mellette két-három oldalnyi található a Biblia egyik teremtéstörténetéből. A másikról – mert, hisz’ kettő van –, egy szó sem esik. Kérdés, hogy akkor az a gyerek, aki nem kellően tájékozott, vagy csak egyirányú hatásokat kap, melyiket hiszi el, melyik után érdeklődik majd, a három-négy soros tudomány, vagy a három-négy oldalas mítosz iránt?

Nem véletlenül törölték el a mezopotámiai térségről szóló részt is a történelemből – ami mellesleg a Biblia szempontjából is fontos lenne –, nem is tanulnak már róla a diákok. Nincs. Kínáról a közoktatás 12 éve alatt öt-hat órát tanulnak, pedig Kína most még nagy barát is. Indiáról, az USA-ról ugyanúgy. Magyarországon a történelemoktatás – főleg a XX. században és a XXI.-ben is – nem csak, hogy Európa-centrikus, de a tananyagba elsősorban az azonos hatalmi irányultságú politika került be, ezt próbálták sulykolni. Ezzel pedig nemzedékek kerültek teljesen ellentétes fölfogásba, még egy családon belül is. Ahogy változik a kurzus, úgy változik a történelem is a tananyagban.

Ha valaki jól kiszámolja, akkor az I. világháborútól napjainkig legalább 15 komoly rendszerváltás volt. Ha Ady Endrét elkezdjük olvasni – nem csak a verseit, hanem azt is, amiket a Nagyváradi naplóba írt –, akkor rá kell jönnünk, hogy Magyarországon nem sok minden változott. Illetve, ami változott, az nem biztos, hogy jobb lett, mint akkor volt. És ez megdöbbentő. A XX. század nemhogy kisebb-nagyobb változást jelentett volna, inkább állandó visszazárkózást jelentett a diktatúrák felé. Nem véletlen, hogy ma a Kádár-rendszer második fele iránt sokan kifejezetten nosztalgiát éreznek. Hiszen a tömegek érzik, tudják, hogy mikor éltek biztonságosan, jobban. Persze, van itt egymillió ember, aki sokkal jobban él, mint akkor, de ők abból tudnak jobban élni, ami a maradék nyolcmillió pénzéből hiányzik. 

Kopcsik István felidézte, az „Isten, haza, család” jelszó már megjelent az 1848-’49-es szabadságharc ideje alatt is, de kifejezetten tisztán, ideológiai jelszóként a Horthy-rendszer alatt használták. Trianon után erősödött meg, mert a politikai elit nem tudta megemészteni és feldolgozni, ami történt, és ki kellett dolgoznia egy olyan alternatívát, ami a „katasztrófa -krízisből” kiutat jelenthetett volna. Az „Isten, haza, család” jelszó emlegetése napi szintű történet volt az iskolákban és mindenütt az országban. 

A történelemtanár úgy látja, ez a hármas jelszó ma katasztrófába viszi az országot. Ma olyan világ van, hogy minden normális hatalom – még azok is, amelyek hirdetik a különböző vallások, istenek szerepét – döntő mértékben leválasztotta az egyházról az államot.  Nem az állam finanszírozza az egyházakat, hanem a hívők. Nálunk nem így van. Jelenleg egy tudatos népátnevelés, folyik. Az a gond – folytatta Kopcsik István –, hogy épp, amikor a tolerancia korában kellene élni, amikor egy modern világban minden tudásunk megvan ahhoz, hogy az emberek biztonságosan, jobban éljenek, és még az ökológiai válság rémét is elhárítsuk, akkor mi épp ellenkező irányba megyünk. Egy ilyen világban hiba, ha nem mozdulunk a tolerancia irányába. A vallásoknál is az ökumenikus szempontok felé kéne menni, nem a középkori vallás- és egyházfelfogást ismételgetni, ahol akkor lesz a család család, ha a férfi férfi, és a nő nő. 

Kopcsik István emlékeztetett rá, a történelemben ez sosem volt másképpen, a család minden társadalom alapsejtje volt. Ma épp ez a család a legfenyegetettebb Magyarországon, de mondhatjuk, hogy Közép-Európában is. És akkor ezt a hármas jelszót próbálják meg a mai „eszmehívek” előszedni, ahelyett, hogy segítenének ezeknek a rétegeknek. Csak gondoljunk bele, mennyi a családi pótlék, mennyire kamuk azok a hitelek, amiket családvédelem címén elindítottak. Az eredmény egyértelmű. A valóság mindig fölötte áll minden ilyen politikai manipulációnak. Csak sajnos, sokszor bejön. Bejött Mussolininél, Hitlernél, Sztálinnál – teljesen mindegy, hogy az ideológia melyik szélsőségénél, politikájánál. Napjainkban a „szent” családból kell kiindulni. A feltételek nincsenek meg hozzá, csak a szöveg. Kopcsik István szerint ez az egésznek a lényege. Már a rómaiak nagyon szépen kitalálták: kenyér és cirkusz kell a népnek. Kenyér nincs, cirkusz kell. Ráadásul hiteles cirkusz, ezért föl kell gerjeszteni az ukrán konfliktust. Magyarországon kívül elég sok ország határos Ukrajnával, mégis csak nálunk magas a „háborús” infláció. És ezt beveszik tömegek. De miért ne vennék be, amikor a média 90 százaléka ezt sugározza minden pillanatban. Még az atlétikai VB közvetítése közben is van egy perces tömény ideológia, ami átjön, mert azt mindenki nézi. Ha 25 kútból ugyanaz a víz folyik, akkor miért kéne az embereknek más ízű vízre vágyniuk? 

Kopcsik István mesélt egy vidéki kisvárosban élő fiatal plébános ismerőséről is, aki azt mondja, most már azon gondolkodik, hogy elhagyja a pályát, mert nem tudja elmondani az evangéliumot – amiben ő még mindig hisz – a vasárnapi misén. Hisz’ az első három-négy sorban azok ülnek kiöltözve, akiknek a hithez semmi közük nincs, és akik miatt a környező közösség nyomorog. És ezek a kiöltözött emberek még másfél órát ott sétálgatnak a templom körül, hogy mindenki lássa, ők templomba járnak. Ha valaki belegondol mindennek a hatásába, az félelmetes. Tegyük hozzá ehhez az intenzív honvédelmi hős nevelőképzőt az iskolákban. Esélyünk nincs. 

Kopcsik István szerint a kis országok nem hadseregekkel szoktak megnyerni gazdasági, politikai, diplomáciai csatákat, hanem jó politikával. Már István király is tudta, ahogy azt is, hogy békesség kell azokkal, akik együtt akarnak működni, no, meg erő. Ez pedig nincs. De miért akarna egy jelenleg még NATO- és uniós országot megtámadni egy másik, ráadásul környező uniós ország? Nyilvánvaló, hogy nem akar. Hogy akkor ez Putyin forgatókönyve lenne? Kopcsik István szerint Putyinnak is, Kínának is csak addig érdeke Orbán támogatása, amíg benne vagyunk az unióban és a NATO-ban. Ha már nem leszünk benne, nem leszünk se piac, se politikai erő. Most, hogy ebben a két szervezetben még benne vagyunk, stratégiailag föl lehet használni minket. Csakhogy ez a történet még véletlenül sem a magyar politikai szabadság megnyilvánulása, ez a magyar politika részéről egy kifejezett elkötelezettség, amire a XX. században igen sokféle példa volt igen sokféle irányba. Ez pedig  megrázó!

Forrás

---

Támogassa munkánkat adományával!