A TTE az Állampolgári Részvétel Hetén

Diákok és tanárok közösen álltak ki az érettségin használható történelematlaszok szabad választásáért a Közgazdasági Politechnikumban 2018. március 20-án, 16.00-tól megtartott rendezvényünkön. A jelenlévőket Diósi Alojzia, az intézmény pedagógiai vezetője köszöntötte. Miklósi László, a TTE elnöke megnyitójában kiemelte, hogy az Egylet több éve tankönyvek, atlaszok szakmai elemzésével segíti a történelemtanítást és –tanulást, valamint: „Civil szakmai összefogással elértük, hogy a 2017/18. évi érettségi vizsgán is választani lehet a történelematlaszok közül.” Hidas Gábor térképész, atlaszkészítő és Repárszky Ildikó tankönyvszerző, a TTE tankönyvelemző műhelyének tagja, egyaránt felhívták a figyelmet az OFI által kiadott történelematlasz újabb kiadásának hiányosságaira, hibáira.

Rendezvényünkre meghívtuk az OFI illetékeseit és az atlasz készítőit is, akik nem reagáltak a megkeresésre. A vita során a diákok és pedagógusok egyaránt kiálltak azért, hogy az érettségin használható atlaszok tartalmazzanak kronológiát, és továbbra is elengedhetetlennek tartották a szabad atlaszválasztást. A rendezvény megerősítette, hogy minél több lehetőséget kell adni az állampolgári aktivitás gyakorlására, hogy civil összefogással sikereket érhessünk el. Ezért is csatlakoztunk rendezvényünkkel az Állampolgári Részvétel Hetéhez.

Erdei Erika történelemtanár beszámolója a rendezvényről
(Közgazdasági Politechnikum Alternatív Gimnázium)

Iskolánkban, a Közgazdasági Politechnikum Alternatív Gimnáziumban 2018. március 20-án az Állampolgári részvétel hete programsorozat részeként a Történelemtanárok Egyletének szervezésében az OFI által kiadott középiskolai történelem atlasz javított változatának kritikáját hallgattuk meg. Iskolánk történelemtanárai, valamint 9. és 10. évfolyamos diákok és külsős kollégák hallgatták az előadókat, majd egy kötetlen beszélgetés során kérdeztek az atlaszok használhatóságával kapcsolatban.

Az egyik tanuló érdeklődött, hogy milyen indokok álltak az új atlasz kiadása és a régiek lecserélése mögött. Kinek jó ez? Mi volt ezzel a szándék? Mi a távlati cél az új atlasszal?
A tanulók jelenleg még a régebbi kiadású – Cartographia, illetve Mozaik Kiadók által nyomott – atlaszt használják a történelem órákon, amelyekkel jó gyakorlatot szereznek a különböző kompetencia-alapú feladatok megoldása során. Azonban az új atlaszt végiglapozva, tanulmányozva, kételyeket fogalmaztak meg a használhatóság terén. Az atlasz lapjain lévő térképszelvények nagyon sok helyen túlzsúfoltak, nagyon nehezen értelmezhetőek. Hiányoznak az összehasonlítást, komplex feladatok megoldását támogató térképek. Vannak olyan információk, amelyek semmire sem használhatóak. Kronológia nincs, van helyette valami színes időszalag, ami használhatatlan. Az egyik diák véleménye szerint ehelyett is lehetett volna olyan térkép, ami a 20. századra vonatkozik.
A diákok elkeserítőnek, rossz iránynak látják azt a tendenciát, amelyet az atlasz sugall. Sok-sok fölösleges információ bemagolására készteti ez a helyzet az érettségire készülőket.
Súlyos problémának látják a differenciálási lehetőség hiányát is. Ugyanazokkal az információkkal kell dolgozni az érettségin annak, aki emelt szinten érettségizik történelemből és annak is, aki nem ilyen irányban képzeli el az életét. A korábbi atlasz erre a differenciálásra lehetőséget adott, áttekinthetőbb, könnyebben kezelhetőbb volt.
A diákok alapvetően el vannak keseredve a kötelező (nem választható) atlasz bevezetése miatt.

Hidas Gábor előadásának összefoglalója

Egy elszalasztott lehetőség

Hatalmas esélyt kapott az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, amikor uniós pályázati pénzből lehetősége nyílt új iskolai atlaszok szerkesztésére. Nem befolyásolva esetleges évtizedes beidegződésektől, felhasználva az iskolai atlaszok szerkesztése terén eddig felhalmozódott tapasztalatokat, és figyelembe véve az egyre gyorsabban változó világ által teremtett követelményeket, valóban újgenerációs atlaszokat alkothattak volna. Ehhez azonban fel kellett volna ismerni az atlasz, mint műfaj adta lehetőségeket. Fel kellett volna ismerni, hogy az atlasz mára már nem csak szemléltető eszköz, hanem forrás is, a megismerés egyik lehetséges forrása. Fel kellett volna ismerni, hogy az atlasz grafikus formában – a mai gyerekek számára talán az írásnál és szónál könnyebben értelmezhetően – közöl tényeket, mutat be folyamatokat, világít rá összefüggésekre, fejleszti a kognitív gondolkodást és képességeket. Fel kellett volna ismerni azt is, hogy bár az atlasznak is kapcsolódnia kell a kerettantervhez, de számtalan témában túl is mutathat azon, lehetőséget teremtve tanár és diák számára a szűkebb tananyagon túli komplex munkára.

A történelmi iskolai atlaszok esetében az OFI-nak mindez sajnos többszöri nekifutásra sem sikerült. Nehéz eldönteni, hogy az érdektelenség, a hozzá nem értés, vagy a kevés pénz következtében. Bár ez utóbbit a többszöri átdolgozás és az egy tankönyvre jutó uniós támogatás mértéke talán cáfolja. A hozzá nem értést kizárná, hogy a kiadó OFI és a készítő MTA Történettudományi Intézet jó szakemberekkel rendelkezik. Az érdektelenség mellett azonban szólnak érvek. Az általános iskolai atlasz jól láthatóan a középiskolai atlasz farvizén született. Nem más, mint annak egyszerűsített csökkentett tartalmú változata. Az életkori sajátosságok teljes figyelmen kívül hagyása szinte kódolja a 10-14 éves korosztály elriasztását az atlaszhasználattól. A gyerekbarát eszköztár kritikákban megjelenő hiányolását a második kiadásban az OFI néhány, szinte odavetett, többször ismétlődő grafikával igyekezett pótolni. Nehéz elképzelni, hogy az ezen az általános iskolai történelmi atlaszon felnövekvő korosztályok értő használói lesznek a középiskolai változatnak.
Nehéz elképzelni, mivel a középiskolai atlasz sem sikerült jobban. Bár az atlaszok megvalósításhoz kiírt pályázat részeként készített előzetes tanulmány számos pozitív következtetést tartalmaz (pl. szakítani kell a politikatörténet és Európa centrikussággal, a lexikális adatok helyett az összefüggések felismerésére kell helyezni a hangsúlyt, fontos a szöveges információ, a kronológia és a névmutató), ezekből szinte semmi nem valósult meg. Az atlaszt a két átdolgozás és bővítés után is uralja a politikatörténet, kevés a gondolkodásra ösztönző tematikus térkép. Változatlanul Európa története áll a középpontban. Továbbra is kimaradt az előző kiadásoknál hiányolt kronológia, azaz a lexikális ismereteken maradt a hangsúly, nincs lehetőség a térképek, a kronológia és a névmutató együttes használatával komplex, az atlaszhasználat elsajátítását is segítő feladatokra. Névmutató ugyan került az atlaszba, de elhibázott volta bonyolítja a lényeges nevek keresését. Csökkent az atlaszban a legújabb kori térképek aránya. Ez azért is szomorú, mert éppen az ehhez az időszakhoz köthető témák lennének azok, amelyek egy atlasz újszerűségét növelnék.
Az újszerűség hiánya, vagy még inkább a szembetűnő hátralépés az atlaszoknál önmagában is szerencsétlen, de figyelembe véve az oktatási kormányzat törekvését, amellyel ki akarja szorítani az iskolákból a már bevált atlaszokat, inkább káros. Annak tükrében azonban, hogy a bevált atlaszokhoz majd egy évtizede társulnak a jövőt jelentő interaktív atlaszok és animációk – míg az OFI hasonló minőségben nem rendelkezik ilyenekkel, és a nyomtatott atlaszokat látva a közeljövőben nem is fog – ez a hátralépés és erőszakolt használat már nem csak káros, hanem bűn.

Repárszky Ildikó előadásának összefoglalója

„Atlasszal sikeresebb, jó atlasszal még sikeresebb… Mi?… Az érettségi” címmel tartott második vitaindító előadásban először arról esett szó, hogy milyen sokan nem tudják, hogy mely atlaszokat lehet használni 2018-ban az érettségin. A 2017 októberében kiadott minisztériumi rendelet szerint:„3. § A 2017/2018. tanév vizsgaidőszakaiban az érettségi vizsgán az állami tankönyvfejlesztésért és kiadásért felelős szerv által kiadott, kronológiai adattáblázatot nem tartalmazó középiskolai történelmi atlasz és a 2017/2018. tanévi vagy azt megelőző tankönyvjegyzékeken szereplő középiskolai történelem atlaszok is használhatóak.”

A továbbiakban arról volt szó, hogy egyáltalán mi is az atlaszhasználat célja a történelem tanulásában és főleg az érettségin. A térképekkel, tájékozódással kapcsolatos ismeretek, mint elvárások sokat változtak a kétszintű érettségi 2005-ös bevezetése óta. Míg korábban a topgráfiai és évszámbeli adatok megtanulása és vaktérképes tájékozódás is feladat volt, mára már fontosabb, hogy egy történelmi helyszínt, eseményt tudjunk megtalálni a térképen, hogy össze tudjunk hasonlítani folyamatokat, következtetéseket tudjunk levonni egy térképről, folyamatok, helyzetek okait találjuk meg, térképek összevetéséből összefüggéseket fedezzünk fel, vagyis az atlaszhasználat célja, hogy TÉRBEN és IDŐBEN biztosan tájékozódjunk a tananyag által elvárt események és helyszínek között. Egy rutinos atlaszhasználónak nagyon sokféle feladattípusnál nyújthat segítséget egy olyan atlasz, amelynek térképein átláthatóan megjelennek a legfontosabb események, folyamatok, művelődéstörténeti sajátosságok, etnikai-demográfiai, foglalkoztatottsági, népsűrűségi, lakosság közművekben ellátottsági stb- stb. adatok, és amelyben van kronológia. Ezekre a feladattípusra láthattunk példákat az előadás során, amelyet a hallgatóság közösen megoldott.

A továbbiakban az előadás fókuszában az állt, hogy az új állami atlasz miért nem adja meg maradéktalanul ezt a támogatást a diákoknak, vagyis miért probléma, ha csak ez az atlasz lesz kötelezően használandó az érettségin, majd hosszútávon a közoktatásban is. Néhány térkép kivetítésével az a probléma került terítékre, hogy az atlasz térképein túl sok adat zsúfolódott össze, épp a tanulás szempontjából fontos elemek nincsenek kiemelve, elvesznek az topagráfiai elemek tengerében. A térképeken megjelent információk mérete sem segíti a használót. A névmutatóban az adott helyszín minden előfordulása megtalálható, ami nehezíti a keresést. A kronológia helyett az atlasz javított változatába bekerülő képes térképkereső egyáltalán nem támogatja az időbeli tájékozódást. Ennek az a lényege, hogy fontos eseményekre utaló mini képek mellett megjelennek ezen események évszámai, amelyhez rendelődik egy térképszám. Hogy mi történt ezen években, ezt a számmal jelölt térképen kellene megkeresni, de az évszámok jó része nem térképen ábrázolt esemény, hanem uralkodási évszám, törvény, rendelet, oklevél, vagy más fontosabb dokumentumok, művek kiadási évszáma, vagy olyan esemény (beszéd, diplomáciai történés stb.), amely nem jelenik meg egy térképen.

Az állami egyenatlasz megrendelői azonban nem adnának ekkora segítséget az érettségizőknek. Ezzel szakmai érvek alapján nem értünk egyet: a történelem megismerése és megértése nem kronológiai adatok bemagolásával érhető el. Ráadásul a mai diákok pillanatok alatt megtalálnak bármilyen évszámhoz kapcsolódó eseményt, az adatok bebiflázása inkább kontraproduktív. A feladatunk az lenne, hogy a tájékozódási képességeiket fejlesszük, azt, amire a történelemórán és érettségin TÚL is szükségük lesz.

Kapcsolódó anyagok:

Jó atlasszal könnyebb tanulni, érettségizni! – Civil összefogás az atlaszválasztás szabadságáért

Változások az OFI 2017-ben megjelent középiskolai történelmi atlaszában a 2016-ban kiadott változathoz képest