Forrás:
Népszabadság

A holokauszt a Magyar
Királyság lakosságát csonkító, félmilliónál több áldozatot követelő
„nemzeti harakiri” volt – hangsúlyozza Szita Szabolcs történész a
Megemlékezés a holokauszt áldozatairól című könyv előszavában. Szerinte a
holokausztról kendőzés nélkül kell szólni. A 14 évesek mai fejlettségét
tekintve nem kell félteni a gyermeki lelket az eseményekkel való
találkozástól. Az oktatási tárca és a holokauszt közalapítvány közös
kiadványában főként középiskolai tanárok tanulmányai olvashatók, de a
szerzők között filmesztéta, orvos-pszichiáter, politológus is található.
A kötet segítséget kíván nyújtani a pedagógusoknak ahhoz, hogy az
iskolákban méltón emlékezzenek meg az
áldozatokról.
 
A holokauszt mint pedagógiai
kihívás című írásában Loránd Ferenc oktatáskutató fontosnak tartja, hogy
a tanárok tisztában legyenek azzal: a múlt megismertetésével
tanítványaik jelenének formálásában vesznek részt, hiszen a múlthoz való
viszonyuk „nem valamiféle kulturális karácsonyfadísz személyiségükön,
hanem személyiségük integráns része”. Szabolcs Ottó történész így
fogalmaz: a pedagógusok a holokauszt tanításával nem a gyűlölködést
akarják átplántálni, hanem a szégyenteljes múlt megismétlődése ellen
szeretnék felvértezni a mai ifjúságot.