Hogyan
használhatják az interaktív kommunikációs eszközöket a politikai pártok
és a civil szervezetek?
(Forrás: Népszabadság)

Az elmúlt években Magyarországon is gyorsan terjednek
az elektronikus üzleti megoldások, egyre népszerűbb például az
internetes bankolás. De a sikeres üzleti szereplők nyomába léphetnek-e a
politikai és civil szereplők, amikor állampolgárként, és nem
fogyasztóként szólítják meg az embereket honlapjaikon, e-mailben vagy
SMS-ben? Hozzájárulhat-e az új eszközök tömeges használata a
demokratizálódáshoz? (…)

Az eDemokrácia Műhelyt (www.edemokracia.hu)
társadalomkutatók és újságírók részvételével alapították 2000-ben az
internet és a mobiltelefon demokratikus használatának kutatására és az
új alkalmazások segítésére. Abból indultak ki: az interaktív eszközök
tömeges elterjedésével új kommunikációs tér nyílt, amelyet nemcsak
üzleti, hanem kormányzati és kifejezetten alulról szerveződő,
demokratikus szereplők is hatékonyan alkalmazhatnak. Eddigi
kutatásaikban többek között az önkormányzatok, polgármesterek
mobilhasználatát, a választási e-mail- és SMS-kampányokat, az
önkormányzati honlapokat elemezték. Az általuk használt adatbázis a
Közép-európai Egyetemhez kapcsolódó Nyílt Társadalom Archívum
kampányarchívuma.

Érdekes
tény, hogy míg az internethasználók aránya a lakosság 20 százaléka
alatt marad, addig a mobilhasználók háromszor-négyszer annyian vannak.
Ennek ellenére a mobilkommunikáció egyelőre kevésbé keltette fel a
pártok és főleg a civilek érdeklődését. Pedig a zsebben vagy retikülben
lapuló eszköz egyre kevésbé csak telefon. Egyre inkább olyan hordozható
miniszámítógép, amelynek csak egy funkciója a telefonálás. A
médiakonvergencia és a mobilkommunikáció előretörése valós folyamat,
amellyel a politikai és civil szereplőknek is számolniuk
kell.

Van, aki felismeri ezt: a
civil szektorban elsősorban a zöldmozgalmak. A Civilek a Zengőért helyi
aktivistái például mobil riadóláncon értesítik egymást, ha láncfűrészes
favágó tévedne a Mecseki Tájvédelmi Körzetbe. Ugyanúgy mozgósítják
tagjaikat, mint a pártok tették a 2002-es választási gyűlések
előkészítésekor. A Zengőre tervezett NATO-lokátor elleni kampányban a
helyi, országos és nemzetközi környezetvédő szervezetek e-mailben
egyeztetnek.

A pártok és a civil
szervezetek jól teszik, ha vigyázó szemüket az üzleti megoldásokra
vetik. Érdemes például a marketingtankönyveket olvasgatni: az
identitásmarketing, vírusmarketing, kontaktmarketing, gerillamarketing
módszerei a politikai és civil kommunikációban is jól alkalmazhatók. A
társadalmi mozgalmak, civil szervezetek azonban nem állnak jól e
területen. A honlapot készítő civil szervezetek aránya például öt
százalék alatt marad.

Amíg a civil
társadalom – és általában a magyar lakosság – kisebbsége
internethasználó, felmerül a tömeges SMS-ek civil felhasználásának
lehetősége. A civilek ma jellemzően személyesen és postán kommunikálnak
egymással. A postaköltség plusz a hajtogatásba befektetett munka azonban
sokkal nagyobb összegre rúg, mint egy SMS ára. A helyi szinten –
például a civilek által kezdeményezett népszavazások esetében – hatékony
lehet tömeges SMS-t küldeni a községben vagy kisvárosban. A civilek
gyűléseire, programjaira is lehet így értesítést, meghívót küldeni. Az
e-mailek, szöveges üzenetek hatékonyan segíthetik a civilek
egyszázalékos kampányát. Az SMS-ek az önkormányzati meghallgatásokra,
kulturális programokra vagy éppen a települést érintő közlekedési
nehézségekre is felhívhatják a figyelmet. A mobildemokrácia
(m-demokrácia) alkalmazásai azonban ennél is tágabbak lehetnek:
közérdekű bejelentések, véleménykutatások, m-kormányzati megoldások is
megjelentek már Magyarországon.

Az
innovatív civil kommunikáció érdekes esete Piliscsabán történt 2001-ben.
A Piliscsabáért Egyesület kezdeményezésére itt népszavazásra került
sor. Az egyesület megrendelésére a Matáv-automata a falu valamennyi
családját végighívta, hogy az egyesület képviselőjének – egy ismert
autószerelőnek – magnóra vett üzenetét beolvassa a népszavazásra
hívásról és szavazás megokolásáról.

A falvakban, kistelepüléseken persze a leghatékonyabb
kommunikációs eszköz nemegyszer a jó öreg sarki plakát és a postaládába
dobott cetli maradhat. És persze a helyi sajtó – már ha létezik, és nem
cenzúrázza a civilekétől eltérő érdekű önkormányzat. A kommunikációs
forma a demokratikus céloktól függően változhat – a legfontosabb mindig a
felhasználó, az állampolgár és a demokrácia érdeke
marad.