Az
illetlenséget közlő cikkírónak viszont akár a kezét is lecsaphatták.

(Forrás: Múlt-kor)

Manapság az
angol bulvárlapok kedvelt témája az uralkodócsalád tagjainak magánélete:
kamerák és mikrofonok követik őket mindenfelé, az újságírók pedig az
összes udvari pletykát világgá kürtölik. A legutóbbi kutatások szerint
nem volt ez másként a 16. században sem. 1578-ban I. Erzsébet beutazta
Kelet-Angliát, s utazásának részleteiről a korabeli tömegmédia
tájékoztatta azokat, akik nem láthatták személyesen az uralkodót. A
nyomtatványok a tévét helyettesítették 

A történészek újabb bizonyítékot találtak arra, hogy a
királyi családok tagjainak magánélete mindig is az egyszerű emberek
érdeklődésének kereszttüzében állt, és a médiumok igyekeztek is
kielégíteni az emberek kíváncsiságát. Dr. Matthew Woodcock, a
Kelet-Angliai Egyetem Irodalmi Karának tanára I. Erzsébet 1578-as
egyhetes kelet-angliai körútjáról szóló röpiratokat tanulmányozva arra a
felfedezésre jutott, hogy a 16. századi népszerű röpiratok korántsem
mindig hízelgő hangvételben nyilatkoztak az uralkodóról. A Bernard
Garter és Thomas Churchyard által írt tudósítások akár a
szenzációhajhász modern média előfutárainak is tekinthetők.

A mentalitástörténeti munka érdekes
részletek tár fel például az utazás körülményeiről: a korabeli
beszámolók ugyanis nemcsak a cudar időjárást részletezik, de
felemlegetik azt a bálnauszonyból készült lovaglópálcát is, melyet
Erzsébet egy helyen ajándékba kapott.

„Tökéletes, betanult formulái voltak az uralkodó és
alattvalói közötti dialógusnak” – magyarázta Dr. Woodcock. „Még az is
előfordult, hogy egyenesen a királynő magánélete után érdeklődtek az
emberek – erre példa Erzsébet férjtelensége. Máskor azt kérték számon az
emberek, miért nem avatkozik be Anglia a kontinensen dúló
vallásháborúkba.” A szerzők művei nyomtatásban is megjelentek, és az
Erzsébet látogatása utáni hetekben széles körben terjesztették őket. Az
írások minden valószínűség szerint felettébb népszerű olvasnivalónak
számítottak.

„A maguk idejében ezek
a nyomtatványok helyettesítették a tévét, a rádiót és a napilapokat.
Ezeken keresztül nyerhettek bepillantást az egyszerű emberek az uralkodó
mindennapjaiba. Az írásos tudósítások funkciója az volt, hogy a távol
lévők is részesülhessenek a felséges személy jelenlétének érzéséből” –
állítja a kutató. Churchyard így vezeti be művét: „Szóljon e könyvetske
mindazoknak, kik az Udvartól távol laknak, hogy tudhassák, mily
Fenséggel uralkodik egy Fejedelem, és hogy a jó Alattvalók mily
engedelmességgel és szeretettel fogadják Őt.”

 
Tovább a cikk
folytatásához