Az
elmúlt évben több mint négymilliónyian fordultak meg valamilyen céllal
az ország mintegy 2 800 művelődési házában
(Forrás:
Magyarország.hu)

Az elmúlt évben
több mint négymilliónyian fordultak meg valamilyen céllal az ország
mintegy 2 800 művelődési házában – derül ki a szaktárca megrendelésére
készített, a kultúrafogyasztási szokásokat felmérő vizsgálatból. A
korszerűtlennek vélt intézmények a lakosság sokféle igényének tesznek
eleget, közönségmegtartó erejük nagyobb, mint a moziké vagy a
színházaké.  Az elmúlt nyolc év legátfogóbb, a magyar
társadalom kulturális állapotát feltérképező vizsgálatát végezték el
tavaly az MTA Szociológiai Kutatóintézetének munkatársai. A
kérdezőbiztosok 3 400 – tizennégy és hetven év közötti – magyar
állampolgárt kerestek fel 2003 őszén. A minta életkor, nem, lakóhely és
iskolai végzettség alapján is reprezentatív volt, vagyis pontosan
tükrözi a lakosság egészét. 

A felmérés adatait idén nyáron
értékelték ki, a legfontosabb tanulságokat hat, tematikus füzetben
foglalták össze. A Találkozások a kultúrával című sorozat első két
darabja már megjelent, az alábbiakban a művelődési házakról szóló, első
rész összefoglalóját olvashatják. 

A tanulmány előszavában a kutatás egyik vezetője,
Vitányi Iván úgy fogalmaz, a művelődési otthonok szerepét sokan nem
értik, egyesek „elavult, romantikus valamiknek”, mások egyenesen
„sztálinista maradványoknak” tekintik, pedig az intézmény eredete
egészen a felvilágosodás koráig nyúlik vissza. Ma az a szerepük, hogy a
lakosság széles részének nyújtsák egyrészt a kultúra, különösen a
társas, közösségi művelődés, másrészt a kulturált társas együttlét
lehetőségét – írja Vitányi Iván. 

Ma Magyarországon legfeljebb száz-kétszáz olyan
művelődési ház van, amelyik magas színvonalon, a céloknak megfelelően
látja el feladatát – mondta Hiller István kulturális miniszter a
parlament szakbizottságának szeptember 30-i ülésén, amikor a
Gyurcsány-kormány leendő tagjaként hallgatták meg. 

Ma az országban hozzávetőleg 2 800
művelődési ház működik, jórészt ennek köszönhető, hogy a kulturális
intézmények közül ezek esnek a legközelebb a lakóhelyhez: a nagyobb
városokban átlagosan tizennyolc, a kisebb településeken tizenhárom perc
az elérési idő. Míg múzeumba, moziba vagy színházba egy év alatt a
lakosság harminc-negyven százaléka jut el, addig több mint felük
valamilyen céllal megfordul a művelődési házakban, igaz, nem feltétlenül
kulturális eseményen vesz részt. 

A látogatók köre nemcsak a legszélesebb, hanem a
legheterogénebb is. Egy színházi közönség soraiban akár öt-hatszoros is
lehet a legmagasabb és a legalacsonyabb végzettségűek közötti különbség,
a művelődési házaknál ez a szorzó mindössze 1,3. A negyven év alattiak –
különösen a 14-17 évesek -, a képzettebb rétegek, a diplomások, a jobb
jövedelműek járnak az átlagosnál nagyobb arányban a művelődési házak
programjaira. A másik póluson az ötven év felettiek, a legszegényebbek,
valamint a nagyvárosok lakói állnak. 

A megkérdezettek évente átlagosan négyszer fordulnak
meg művelődési otthonban. A vizsgálat szerint a látogatás gyakorisága
szorosan összefügg az iskolai végzettséggel, a település nagyságával, az
életkorral, valamint azzal, hogy az illető mennyire tekinti fontosnak a
kultúrát és a pénzt. E tekintetben nem tényező a jövedelem, a
megkérdezett neme és a többi hat érték (család, barátok, munka,
szabadidő, közélet, vallás). 

A művelődési házak sokféle rendezvénye közül a műsoros
estek, a színházi előadások, a kiállítások és a zenés-táncos mulatságok a
legnépszerűbbek, melyekre a lakosság húsz-harminc százaléka jut el. A
legutóbbi felmérés óta csökkent a filmvetítések vonzereje, a jelenség
magyarázata részben a mozitermek megszűnésében rejlik. A látogatók
felére jellemző, hogy több célból keresik fel a művelődési házat, minden
tizedik érdeklődőnek öt-tízféle dolga akadt ottjártakor. 

Nemzetközi tapasztalat, hogy az
emberek hiába költenek több pénzt kultúrára, a hozzáférés tekintetében
nem csökkennek a társadalmi különbségek. Szakértők szerint érdemes
nagyobb hangsúlyt fektetni a lakosság művészeti tevékenységének
ösztönzésére, a magyarok éppen ezen a területen maradnak el leginkább a
többi uniós országhoz képest. 

A művészeti élmények befogadása mellett az önképzés és
az önkifejezés fontos helyszíne is lehet a művelődési ház. Különböző
tanfolyamokon, klubokban, művészeti csoportok tevékenységében a 14-70
éves lakosság tíz százaléka tudott részt venni. Ezekbe a programokba is a
diplomások kapcsolódnak be a leginkább. A politikai rendezvények és az
ismeretterjesztő előadások a megkérdezettek 6-7 százalékát vonzották.
Különösen a fiatalok számára fontos, hogy legyen olyan hely, ahová
beülhetnek beszélgetni, vagy számítógépezni. Ezekkel a lehetőségekkel a
lakosság mindössze néhány százaléka él. 

Általában jellemző, hogy az életkor előrehaladtával
egyre kevesebben járnak a különböző kultúraközvetítő intézményekbe. A
„lemorzsolódók” aránya mozi vagy színház esetében 70 illetve 50
százalék, ezzel szemben a művelődési házaknál csak 40 százalék, tehát
közönségmegtartó erejük valamivel nagyobb, mint más intézményeké. A
távolmaradás fő oka ugyanakkor nem anyagi természetű, hanem az
érdektelenség és a programok alacsony(nak nevezett)
színvonala. 

Összességében
a lakosság körülbelül egynegyede végez valamilyen művészeti
tevékenységet. A „lelkes amatőrök” fele harminc év alatti, inkább az
érettségizettek és a diplomások, valamint a jobb jövedelmi helyzetűek
aktívak. Minden ötödik megkérdezett szívesen táncolna, ha lenne rá
módja, energiája, lehetősége. A fiatalok körében leginkább a modern- és a
népi táncok, a filmezés, a fotózás és a hangszeres zene a
legnépszerűbb. Az igények kielégítését leginkább az időhiány, kisebb
mértékben az anyagi körülmények akadályozzák. 

 
Eredeti
cikk