A
pszichiáterek egyelőre csak az internetaddikciót ismerik el
betegségként, a mobiltelefon- és a videojáték-függőséget nem
(Forrás:
Magyar Hírlap)

Mikortól betegség az
internetezés? A pszichiáter állítja: nem a számítógép előtt eltöltött
órák száma dönti el, hogy valaki függő-e vagy sem. A pszichiáterek
egyelőre csak az internetaddikciót ismerik el betegségként, a
mobiltelefon- és a videojáték-függőséget nem, bár ez utóbbiakat is
kutatják.  
 
Arról, hogy a társadalom mekkora hányada netfüggő, a világon
sehol nincs még reprezentatív felmérés – mondta  Fábián Zsolt,
az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet munkatársa, az
Információs Társadalom- és Trendkutató Központ (ITTK) kutatója.
Magyarországon az ITTK erre vonatkozó anonim internetes tesztjét ötezer
internethasználó töltötte ki. A nem reprezentatív felmérés szerint a
netezők körülbelül hat százaléka függő. Ôk általában 20-25 éves képzett,
intelligens férfiak, akik átlagosan három-négy éve neteznek. A
világhálót a többségtől eltérően nemcsak böngészésre és levelezésre,
hanem főleg társalgásra (chatre), valamint játékra használják – mondta a
szakember.

A függés tipikus
tünete, ha valaki nem tudja abbahagyni a netezést még akkor sem, ha más
dolga lenne (például a párja szeretne vele közös programot csinálni).
További tünet, hogy a beteg rendszeresen több időt tölt a világhálón,
mint amennyit előre eltervezett, ha pedig nem netezhet, feszültté válik
és retteg, hogy lemarad valamiről.
„Rossz megközelítés úgy
meghatározni a netaddikciót, hogy mennyit ül a gép előtt a beteg” –
hívja fel a figyelmet az orvos. A pszichiáter elmondása szerint napi
három óra internetezés is számíthat függésnek, ha közben emiatt
tönkremegy a párkapcsolata az illetőnek. Ugyanakkor böngészheti valaki a
hálót napi kilenc órán keresztül is a munkahelyén, ha otthon nem jut
eszébe az internet, szó sincs betegségről. (…)

„Az internet önmagában nem okoz automatikusan
függőséget” – mondja Fábián Zsolt. Inkább arról van szó, hogy vannak
függésre hajlamos személyiségtípusok, akik az internetben találják meg
azt, ami kitölti az életüket, és lassan átveszi az irányítást. „Ôk, ha
nem lelnek rá a hálóra, lehet, hogy előbb-utóbb más addiktív cselekvést
vagy drogot kerestek volna. A kérdőívre válaszoló netfüggők ötödének
voltak vagy vannak más típusú függőséggel kapcsolatos problémái” –
mondja. Ez a személyiségtípus csak speciális pszichológiai tesztekkel
ismerhető fel. A kérdőívre adott válaszokból az is kiderül, hogy a
netfüggéssel nagyon gyakran jár együtt depresszió és szorongás, ezek
között azonban nincs ok-okozati összefüggés.

Évente mindössze néhányan fordulnak orvoshoz
internetfüggésüket kezeltetni – mondta Fábián Zsolt. A doktor szerint
ennek egyrészt az lehet az oka, hogy társadalmunkban ma még szégyennek
számít, ha valaki pszichiáterhez fordul, másrészt a kóros internetfüggés
az addikciók közül egyetlenként nem számít devianciának, azaz a
társadalom nem ítéli el.
„Akik fölkeresnek bennünket,
általában a párjuk unszolására teszik. Ezeket a betegeket
magatartás-terápiával kezeljük” – magyarázza a pszichiáter. „A
rendszeres orvos–beteg találkozás során fokozatosan csökkentjük a
nethasználat mennyiségét, a páciens naplót vezet, így tudatosul benne
minden ezzel kapcsolatos cselekvés és érzet” – vázolja a kezelést a
szakember.
Aki végigcsinálja a terápiát, azok közül
tapasztalataim szerint senki nem „esett vissza”, a további életében
mindenki kontrollálni tudja az internethasználatot, pedig mindegyikük
naponta netezik. Ehhez persze folyamatosan oda kell figyelniük magukra –
mondta a pszichiáter.
Az internetfüggéshez hasonló jelenség a
mobiltelefon-függés is: akik ebben a pszichés zavarban szenvednek,
szintén attól félnek, hogy lemaradnak valamiről. Ôk azonban nem
ismereteket akarnak szerezni, és nem társalogni akarnak, hanem
folyamatosan rettegnek, hogy kiesnek a „társas kapcsolatok hálózatából”.
Egyedül az ad nekik biztonságot, hogy bármikor elérhetik szüleiket,
barátaikat.

A jelenség gyakran
visszavezethető korai szeparációs szorongásra – magyarázza Török Imre
András pszichológus, a Szegedi Tudományegyetem oktatója.
A
mobiltelefon-függők szoronganak, ha elfelejtik magukkal vinni valahová
készüléküket, vagy ha nem ír nekik a párjuk SMS-t. Telefonjukat nem
elsősorban fontos információk közlésére használják – mondja a szakember.
Török és munkatársai olyan 16 éves fiatalokkal végeztek felmérést, akik
nem a munkájukhoz használják a telefont. A válaszokból kiderül: a
mobilfüggők gondolkodás nélkül hazamennek az otthon felejtett
készülékért, sokszor pedig csak azért írnak valakinek SMS-t, hogy
válaszüzenetet kapva megnyugodjanak: részesei a baráti körnek, figyelnek
rájuk a rokonok.