Az ókor
egyik legnagyobb csillagásza, Hipparkhosz eddig elveszettnek hitt
csillagkatalógusára bukkant rá egy amerikai kutató a közismert nápolyi
szobron, a Farnese Atlaszon.
(Forrás: National
Geographic)

Egy római szobor, amely a
mitológiai alakot, Atlasz titánt ábrázolja, valószínűleg fontos
utalásokat tartalmaz arról az elveszett munkáról, amely az antik
csillagász, Hipparkhosz nevéhez kötődik – hangzott el az Amerikai
Asztronómiai Társaság San Diegóban zajló konferenciáján. Atlasz ugyanis
egy 65 centiméter átmérőjű éggömböt tart, amely a kuttaók szerint
rendkívüli jelentőségű bizonyítékokat tartalmaz.

A mitológia szerint Atlasz a vállán cipelte az égboltot,
miután a cseles Héraklész (Herkules) rávette arra, hogy egy pillanatra
vegye át tőle azt. Herkules ezután elszaladt, Atlasz pedig halálakor
kővé dermedt – ezt „bizonyítja” a Marokkón, Algérián és
Északnyugat-Afrika más részein végighúzódó Atlasz hegység is, amelyet
róla neveztek el.

A római szobor,
közismert nevén a Farnese Atlasz egy kétméteres márványszobor, amely a
nápolyi Nemzeti Régészeti Múzeum Farnese-gyűjteményében található.

Ami most érdekessé teszi a
műalkotást a tudósok számára – nos, az nem a titán, hanem az általa
tartott glóbusz. Ezen az éggömbön kőbe vésett csillagképek láthatók –
szám szerint 41 –, mégpedig éppen olyan pozícióban, mint ahogyan azokat
Hipparkhosz a saját korában láthatta, illetve leírta.

Mindez arra utal, hogy a szobrász
az éggömböt Hipparkhosz csillagkatalógusa alapján készítette.

Márpedig ezt a katalógust
modernkori ember még sohasem látta. Ritka pillanat, hogy elveszett ősi
tudás, vagy titok nyitjára bukkannak a tudósok.

Hipparkhosz a legnagyobb ókori csillagászok közé
tartozott, tevékenysége Kr. e. 140 és 125 között érte el a csúcspontját.
Ő állította össze Kr. e. 129 körül az első, teljességre törekvő
csillagkatalógust, vagyis az első olyan listát, amely több száz általa
ismert csillagot tartalmazott. Ez a katalógus azonban eltűnt, viszont a
rá utaló megjegyzésekből, az utódok munkáiból tudjuk, hogy egykor
tényleg létezett. (Hipparkhosz csillagkatalógusára egyetlen fennmaradt
művéből, a Kommentárokból is lehet következtetni.)

Ugyancsak Hipparkhosz felfedezése volt a precesszió,
ami a csillagok és csillagképek lassú mozgását jelenti az égbolton, az
égi egyenlítőhöz viszonyítva. A nápolyi Atlasz-szobor éggömbjét
vizsgálva a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az ott látható
csillagképek helyzete Kr. e. 125 körüli megfigyeléseket tükrözhet,
plusz-mínusz 55 év eltéréssel. Ez a hibahatáron belülre „engedi” a
feltételezést, hogy Hipparkhosz korára datálható a szobron látható
éggömb képe.

Mindez azt jelenti,
hogy a korábbi csillagászok, akik hasonló katalógusok összeállításán
dolgoztak, kizárhatók az inspirátorok közül, hiszen ők vagy Kr. e. 275
körül alkottak, mint Aratosz (Aratus), vagy Kr. e. 366-ban, mint
Eudoxosz, vagy pedig Kr. e. 1130 körül Asszíriában tevékenykedtek.
Ugyancsak kizárható a mintaképek közül az egyiptomi Ptolemaiosz, aki a
Kr. u. 128-ban dolgozott.

A Farnese
Atlasz érdekessége, hogy ez egy szobormásolat, amelyet a rómaiak
készítettek egy Kr. e. II. századból származó hellenisztikus alkotásról.
A mostani kutatási eredmények szerint a másoló precíz munkát végzett,
amelynek alapján a szobor inspirálója, Hipparkhosz is azonosítható volt.