Ősztől
szigorú és mérhető szempontrendszer alapján minősülhet tankönyvnek egy
könyv.
(Forrás: Magyar Hírlap)

Ősztől szigorú és mérhető
szempontrendszer alapján minősülhet tankönyvnek egy könyv. Az oktatási
tárca szabályozná a mondatok hosszát, a szakszavak gyakoriságát, a képek
arányát. Bevezetnék a „kiváló tankönyv” címet, amelyet már nem az
eladott példányszám alapján kapnának a könyvek.

Hónapokon belül jelentősen megváltoztatná az oktatási
tárca a tankönyvvé minősítés folyamatát. A minisztériumban nyárig
vizsgálják át a mostani szempontrendszert, „és konkrét, mérhető
követelményeket dolgoznak ki, amelyeknek meg kell felelnie egy könyvnek
ahhoz, hogy tankönyvként árusíthassák – mondta Brassói József
főosztályvezető-helyettes. – Szabályozzuk a szakszavak előfordulásának
gyakoriságát, a mondatok hosszát, az illusztrációként alkalmazott képek
és ábrák felületi arányait.” Egyelőre nem eldöntött, milyen határidőket
szab a rendelet, mindenesetre a már engedélyezett tankönyveket nem
érinti.

A Commitment Pedagógiai
Intézet nemrég hozta nyilvánosságra felmérését, amely szerint az
általános iskolásoknak szánt könyvekben egy oldalra olykor
harminc-negyven szakszó is jut, a mondatok pedig gyakran hosszabbak a
még épphogy érthető száz karakternél. Mivel a mostani tankönyvek öt évre
kapnak akkreditációt, többségük néhány év múlva valószínűleg kikopik a
tankönyvek közül. Brassói József azt mondta, nem a fenti vizsgálat miatt
változtatnak.

A minisztérium
bevezetne egy új címet is, a „kiváló tankönyvet”. Van ugyan hasonló
titulus, ám azt példányszám alapján adják. „A nagy példányszám nem
jelent automatikusan minőséget is, hatalmas eltérések vannak a sokak
által használt, így kiválónak nevezett tankönyvek között” – mondta
Brassói. Változtatni akarnak a tankönyvek szemléletén is: a sok adat
helyett a képességfejlesztés és az érthetőség kapna
hangsúlyt.

Vágó Irén, az Országos
Közoktatási Intézet szakértője lapunknak azt mondta, egyetért a
szigorítással, mert egyre több könyv kap feltételesen alkalmas
minősítést. „A bizottság olykor alapvető hibákkal is átenged könyveket” –
mondta. Szerinte ennek az az oka, hogy a kiadók nagy nyomást
gyakorolnak. Vágó szerint az idő elment a lexikonszerű tankönyvek
mellett, ezért ezeket fel kell váltani a képességfejlesztő könyvekkel.
Szalay Sándor, az oktatási tárcához tartozó Sulinova Kht. igazgatója
megerősítette, hogy „a könyvek húsz-harminc százaléka megy át feltételes
támogatással, ilyenkor a kiadóknak át kell dolgozniuk őket.

Varga László, a Pedagógusok
Szakszervezetének elnöke helyesli a szigorítást. „Nem véletlenül indul
gyakran szakmai vita egy-egy könyv minőségéről” – mondta. Az elnök úgy
véli, a kínálat szűkítése könnyítené a tanárok dolgát, és egységesebbé
válhatna az oktatás.

A
tankönyvírók szerint a kényszerű tömörítés sutává teheti a
szöveget
 
Bár a kezdeményezést támogatják, a
tankönyvszerzők nem minden elemében értenek egyet az oktatási tárca
azon javaslatával, amely rövidítené a mondatokat és megszabná a szöveg
és a képek arányát. Utóbbit a piac már szabályozta, előbbit pedig hiba
lenne automatikusan alkalmazni, mert sutává teheti a szöveget –
állítják. A tankönyvkiadók viszont támogatják az oktatási tárca
javaslatát, amely ősztől lépne életbe. 

 
Mitokondrium, endoplazmatikus hálózat,
Golgi-készülék, lizoszóma – ezeket a szakkifejezéseket egy kilencedik
évfolyamosoknak szóló biológia-tankönyv szerint egyetlen tanóra alatt
kell megmagyarázni és megtanítani a diákoknak. Ha azonban a tanár úgy
dönt, hogy egy másik kiadó könyvéből tanít, a diákok soha nem is
találkoznak ezekkel a szavakkal.

A
jelenség nem egyedi, ráadásul mindkét tankönyvet közismert „nagy” kiadó
adja ki.  Az OM számára készült tanulmány szerint az ideális a
százbetűnyi, magyarán egy rövid SMS-nyi lehetne.

Ez utóbbira is nagy szükség lesz majd: egy szintén
kilencedikeseknek szóló történelemkönyvben egymás után sorjáznak az
olyan, információval túlzsúfolt, nehezen befogadható mondatok, mint
például a következő: „III. Frigyest az országgyűlés elismerte királynak,
de távolléte és kiskorúsága idejére hét főkapitányt bízott meg az
ország vezetésével, majd 1446-tól 1452-ig Hunyadi Jánost választotta
kormányzóvá, aki erejét a törökellenes harcokra összpontosította” – ez
kétszázötven leütés.

A kiadók nem
ellenzik a szigorítást, sőt azt tanácsolják, hogy a tárca mostani
javaslata ne kiegészítse a jelenlegi szempontokat, hanem felváltsa őket.
„A változtatások megkönnyítenék a kiadók dolgát, a konkrét szabályokhoz
előre tudnánk alkalmazkodni” – mondta Jókai István, a Nemzeti
Tankönyvkiadó igazgatója. Szerinte a szakértők ma még gyakran homályos,
megfoghatatlan magyarázattal minősítenek nem megfelelőnek egy könyvet.
„Több nagy kiadó is támogatja a csak normatív, azaz mérőszámokon alapuló
rendszer bevezetését” – mondta Jókai.

Nem okoz különösebb nehézséget az új szempontok
figyelembe vétele a lapunk által megkérdezett tankönyvszerzők szerint
sem. „A tankönyvírás is egy szakma: ha új követelményeket szabnak,
azoknak meg kell felelni” – véli Száray Miklós, a fővárosi Apáczai Csere
János Gimnázium történelemtanára, több tankönyv szerzője. Száray
egyetért azzal, hogy a fentiekre odafigyel a tárca, szerinte azonban a
képek és a szöveg arányát nem központilag kellene szabályozni, mert –
mint mondta – ezt a kérdést már évek óta jól megoldja a piac. „Az
általános iskolai történelemkönyvek ma már gyakorlatilag képeskönyvek,
mivel azokból könnyen tanítanak a tanárok, és ez így jó” – közölte.
Bánki István irodalomtanár szerint a tárca javaslata csak akkor
válthatja be a hozzá fűzött reményeket, ha nem automatikusan alkalmazzák
a kiadók és a szerzők. „Gyakran előfordul, hogy a szerző rövidíteni
akar, ezért félbevág egy kész mondatot, ezzel azonban sokszor sutábbá,
érthetetlenebbé válik a szöveg” – mondta az ELTE gyakorlógimnáziumának
vezető tanára.