Ambiciózus vállalkozással jelentkezett az Akadémiai Kiadó: megújult
kézikönyveik sorozatában Romsics Ignác akadémikus felügyelete alatt
készült el a Magyarország története című kötet, amely kronologikus
alapon tárgyalva, elsősorban érdeklődő laikusokkal és középiskolásokkal
illetve egyetemistákkal szeretné megismertetni a Kárpát-medencei
magyarság történetét. (Forrás: Múlt-kor)

A Magyarország
története első fő fejezete a magyarság eredetével és a honfoglalással
foglalkozik. A második és a harmadik tárgya a középkori Magyar Királyság
története, amelyen belül az Árpád-ház 1301-es kihalása számít
választóvonalnak. A negyedik az Oszmán és a Habsburg Birodalom közé
szorult és ezért három részre szakadt Magyarország történetét mutatja be
1526-tól 1711-ig.

Az ötödik fő fejezet címe:
Magyarország a Habsburg Monarchiában, időhatárai pedig 1711 és 1918. A
kötetet záró utolsó nagy egység 1918 őszétől a 21. évszázad küszöbéig
követi nyomon az ország történetét. A kötet nemcsak történészi
értelmezéseket, hanem forrásszövegeket, térképeket és táblázatokat,
valamint részletes kronológiát és didaktikusan tagolt bőséges
irodalomjegyzékeket is tartalmaz.

A könyv alapvetően
kronologikusan tagolt, a fő fejezetek néhány oldalas összefoglalással
nyitnak, amelyek a kor legfontosabb jellemezőit vázolják, illetve annak
leginkább emblematikus problémáit villantják fel. A fő fejezeteket
szintén az időrend tagolja, ám az alfejezeteken belül már inkább
tematikai tagolással találkozhatunk. A szerzők kiemelten fontosnak
tartották azt is, hogy elrugaszkodjanak a politikatörténet domináns
jellegétől, így a gazdasági- és társadalmi viszonyok alakulása mellett a
szellem- és művelődéstörténet fejezeteibe is bepillanthatunk, illetve a
hazai eseményeket minden alkalommal elhelyezhetjük a megfelelő
nemzetközi kontextusban is.

Az Akadémiai Kiadó
ismertetése szerint „mivel a kötet tárgya nem a magyarság, hanem a
mindenkori Magyarország története, az ország területén lakó nem magyar
etnikai csoportok múltjára és a nemzetiségi kérdésre ugyancsak nagy
hangsúly helyeződik. Az 1920 után kisebbségi sorba került magyarság
története viszont csak annyiban tárgyaltatik, amennyiben közvetlenül
kapcsolódik a trianoni ország történetéhez.” A szerzők (Bálint Csanád,
Font Márta, Katus László, Kubinyi András, Pálffy Géza és Romsics Ignác) a
saját korszakukra vonatkozó megbízható tudásanyag összefoglalására és
közérthető prezentálására törekedtek. Vitába szállnak a tudománytalan
nézetekkel, és jelzik a sajátjuktól esetleg eltérő más szakmai
álláspontokat.

„Bár ideológiai-politikai szempontból
maguk sem értenek mindenben egyet, összeköti őket a szakma szabályainak
ismerete és feltétlen tisztelete, valamint az emberi történelem végső
kérdéseinek tudományos megválaszolhatatlanságába való
belenyugvás” – hangsúlyozza az Akadémiai Kiadó, amelynek
szándéka szerint a kötet hasznos segédeszközt jelenthet nemcsak a
középiskolásoknak, egyetemi hallgatóknak és az oktatóknak, hanem a
szélesebb olvasóréteg számára is.

A könyv
előszavában Romsics Ignác azt is bemutatja, hogy a munka minden szinten
illeszkedik abba a 19. század közepe-második fele óta tartó hagyományba,
amely kiemelt céljának tartotta az ország története összefoglaló
jellegű szintézisének megalkotását. Így Szilágyi Sándor tízkötetes
vállalkozása mellett olvashatunk Hóman Bálint És Szekfű Gyula
fellépéséről, vagy éppen Andics Erzsébet marxista ideologizálásról
is.