Nem
csökken a gyerekszegénység. Adat- és forráshiány, a területi
egyenlőtlenségek akadályozzák a küzdelmet. (Forrás:
Népszabadság)

„2007 volt a nemzeti stratégia
induló éve. Ebben az évben a gyerekes családok helyzete romlott. Ennek
oka az előre is látható rossz gazdasági helyzet és forráshiány, amely
nem párosult a sebezhető csoportok különös, illetve elégséges
védelmével” – ezzel a mondattal kezdődik a gyermekszegénység elleni
stratégia eddigi eredményeit értékelő kormányzati anyag, amely szerint a
2006-ban meghirdetett program végrehajtása egy sor nehézségbe
ütközik.

Nem veszi figyelembe a területi
egyenlőtlenségeket, nehézkes a szolgáltatásokhoz való hozzáférés,
nincsenek adatok, még a fejlesztési programok sem érik el hatékonyan a
célcsoportokat: a szegény gyerekek és családjaik azonosítása ugyanis nem
egyértelmű.

A program kidolgozásában is részt
vevő négy szociológus értékelésében meglepő megállapításra is jutott.
Arra keresték a választ: igaz-e az, hogy a minimális, de biztos segély
nem ösztönöz munkavállalásra? Szerintük minden várakozással ellentétben a
segély nem távolít, hanem közelít a munkavállaláshoz. A segélyezett
háztartásokban általában lényegesen többen végeznek bejelentett vagy
feketemunkát, illetve többen vállalnak közmunkát is, mint a kimaradók
közül. A segélyezés tehát valamivel közelebb hozza a családokat a
munkaerőpiachoz. Ebben szerepet játszhat a segélyezési procedúra révén
is bővülő információ, az illetékesekkel való kapcsolattartás. A segély
megvonása valószínűleg nem megfelelő eszköz a foglalkoztatottság
ösztönzésére – áll a tanulmányban.
Az egyszülős családban élő
gyermekek, a különélés miatt nehéz helyzetbe került emberek sorsára
hívta fel a figyelmet szombaton a Figyelj Ránk! Egyesület a Parlament
előtt. Az egyesület elnöke, a háromgyermekes Rugyainé Major Éva
elmondta: nagyon széles azoknak a köre, akik amiatt kerültek nehéz
helyzetbe, mert a nekik megítélt tartásdíjat nem kapják meg, azt nem
tudják behajtani, illetve behajtatni. A néhány tucatnyi demonstráló az
ügyben petíciót írt az Országgyűlés elnökének.

A
gyermekek helyzetének változása érdekében hozott kormányzati
intézkedések többsége jó szándékú volt. A hatásvizsgálatuk azonban
gyakran hiányzik vagy nem nyilvános, illetve a forráshiány, az
igazgatási problémák, a komplex közelítések gyakorlatának hiánya miatt
nem túl hatékonyak, olykor ellentmondásosak – mondják a kutatók.
Állítják: a gyermekszegénység ügye nem kiemelt mérlegelési szempont
minden kormányzati döntés esetében. A pozitív törekvések
eredményességének súlyos korlátja a forráshiány. Kevés a hazai forrás,
az európai pénzekért folyó éles küzdelemben pedig a gyerekszegénység
ügyét fölvállalók nem elég hatékonyak. Az eddigi fejlesztések ellenére a
szegény gyerekeknek nehezebb mind a bölcsődei, mind az óvodai
hozzáférés. Ennek pedig a férőhelyhiány mellett oka az is, hogy a
hátrányos helyzetű gyerekek beíratása, rendszeres óvodába járásának
biztosítása nem megoldott. A szülőket ebben sokszor a pénztelenség
akadályozza, de nem ritka, hogy az óvodai dolgozók, illetve más szülők
hozzáállása riasztja el őket.

Darvas Ágnes, az
elemzés, valamint a program egyik kidolgozója szerint a rászorult
csoportok meghatározása nehézkes.

– Kistérségekben
határoztuk meg ugyanis a szegénységi kört, ebbe pedig valószínűleg
beleesnek segítségre nem szoruló rétegek, s kimaradnak olyanok, akiknek
pedig ez létkérdés lenne – mondja a szociológus, aki szerint komoly gond
az érintettek passzivitása is: depressziós, nem igazán tevékeny
csoportokat kellene a programmal mozgósítani.

–
Nem tudnak hol főzni, nincs konyha, ezért nincs ebéd sem. Tízórait
esznek, kapnak tejet meg egy szelet kenyeret, parizerrel. Tízből három
gyereknek ez adatik meg ma Magyarországon – derül ki a Tárki legfrissebb
tanulmányából. Gábos András kutató szerint a támogatási rendszer csak
rövid távon nyújt segítséget a családoknak.

Igaz, s
ezt már a Szociális és Munkaügyi Minisztérium szakállamtitkára, Kovárik
Erzsébet mondja: ha csökkenne vagy megváltozna a szociális támogatás,
akkor minden második gyermek szegénységbe vagy mélyszegénységbe
kerülne.

A 2007-es adatok szerint Magyarországon a
teljes népesség 17 százaléka él szegénységben, míg a gyermekek körében
ugyanez az arány 30 százalék.

Kun J.
Viktória  eredeti cikke (Népszabadság) »