Az
utóbbi napok régészeti világszenzációja egy izraeli ásatáson talált
cserépdarab, amelyen 3000 évvel ezelött héber nyelven öt sort vetett
kerámiára egy akkor élt izraeli. Legalábbis ezt állítja a jeruzsálemi
Héber Egyetem régésze, az ásatásokat vezető Joszef Garfinkel professzor.
(Forrás: hvg.hu)

hvg.hu: Azonnal
látta a lelet jelentőségét?

Joszef
Garfinkel: Egyáltalán nem. Nálunk reggel ötkor kezdődnek az ásatások és
déli egyik tartanak, aztán pihenünk és megmossuk a leleteket. A szöveget
cserépre írták, s naponta többszáz, néha többezer cserepet találunk.
Ezt egy 17 éves önkéntesünk szedte ki a földből, s mivel különlegesen
nagy darab volt, kézbe is vettem, de nem látszottak rajta betűk.
Csontokkal, kőeszközökkel és más cserepekkel együtt vízben áztattuk.
Csak megtisztítása után került napvilágra a rajta levő szöveg egy
töredéke, de a betűk nagy részét még ekkor is eltakarták a 3000 év
megkövesedett lerakódásai. Viszont a felső csücsökben a héber ábécéhez
hasonló jelek voltak: nem a szokásos héber betűk, hanem – mint utóbb
rájöttünk – az úgynevezett protokánaáni betűkkel írt szöveg.

hvg.hu: Kik használták ezeket a
betűket?

J.G.: A protokánaáni írást
a kánaániak találták ki időszámításunk elött 1700-1600 évvel. Ez a
világ legősibb ábécéje. Az összes ma ismert ábécé, a héber, az arab, a
latin, a főníciai, a görög betűk közös őséről van szó. Számunkra fontos
kérdés, hogy miként is alakult ki belőle a héber nyelv és írás. Eddig
úgy tartották, hogy a protokánaáni írás az i.e. 11. században végetért, s
szerteágazásaiből fejlődtek a késöbbi nyelvek. De ma már tudjuk, hogy
használták még az i.e. 10. században is. Nincs túl sok korabeli
szövegünk, a Sinai félszigeten Szarbit el Hadennél találtak írásos
emlékeket, amelyek i.e. 1500 körül datálhatóak. A későbbi leletek idejét
nehéz volt meghatározni, számos leletet ugyanis régiségkereskedőktől
szereztünk be,sokat pedig a felszínen találtak, s nem tudni, mikor
készültek.

A mi ötsoros
protokánaánita szövegünk kora viszont pontosan meghatározható, mert
egyértelmű régészeti kontextusból származik, egy frissen kiásott város
romjai között, pontosan meghatározott archeológiai rétegben találtunk
rá, egy egykori ház padlóján, kerámiák és egy vaslapát szomszédságában. A
környező leletek izotópos vizsgálatából tudjuk, hogy i.e. 1000 és 970
között készítették.

hvg.hu:
Hogyhogy nem tudták a szénizotópos módszerrel meghatározni a
kereskedőktől vásárolt, illetve a felszínen talált cserepek születési
dátumát?

J.G.: A szénizotópos
időmeghatározás csak szénnel vagy szerves anyagokkal működik. Kiválóan
használható múmiáknál, ételmaradékoknál. A cserép azonban 
agyagból, vízből készült kiégetéssel, tehát csak a környezetéből lehet
tudni pontos korát.

hvg.hu: Honnan
tudhatjuk, hogy 3000 éve egy adott helyen milyen nyelvet beszéltek?

J.G.: Azt tudjuk, hogy kánaániak
éltek errefelé az i.e. 2. évezredben, akiket késöbb a filiszteusok
követtek a tengerparton és a korai héberek vagy izraeliek a hegyekben.
Feltételezzük, hogy a cserép a korai héber nyelven íródott, bár ezen
máris vita folyik. A szöveg olvasatomban a „ne tedd” kifejezéssel
kezdődik, („al taasz”). Ez a szó csak héberül létezik, sem a szintén
protokánaánita betűkkel írt rokon főniciai vagy az arámi nyelven nem
ismerték. Ennek alapján véljük hébernek.

hvg.hu: Mi volt akkor a vita tárgya?

J.G.: Ugyanis a héber ebben az
időben válhatott ki a környező sémi nyelvek közül önálló nyelvvé.
Emellett az egyik legélesebb vita arról folyik, hogy vajon mekkora az
Ószövetség történeteinek a valóságtartalma. Azt tudjuk, hogy a Bibliának
ezeket a fejezeteit mai formájukban az i.e. 7 század körül foglalták
írásba, Saul, Dávid és Salamon kora után 400 évvel. Mit tudhattak ennyi
idő után? Vannak, akik szerint semmit, tehát meséket írtak. Az általunk
megtalált szöveg viszont azt bizonyíthatja, hogy i. e. 1000-ben már volt
írásbeliség, voltak eszközeik tudásuk lejegyzésére és igy
áthagyományozására a késöbbi korok számára, vagyis át tudtak adni
történelmi információkat a következő nemzedéknek. Tehát pl. a Dávidról
szóló történetek írásban is fennmaradhattak, nemcsak szájról-szájra
terjedve.

hvg.hu: Miről szól a
talált szöveg?

J.G.: Valószínűleg
egy levél. Logikus is tehát, hogy olyasmi szerepel benne, hogy „ne
tedd”. Akkoriban fogtak egy törött cserépedényt, kiegyenesítgették, hogy
többé-kevésbé négyszögletesek legyenek a szélei, hamuból és egy kevés
állati zsíradékból készítettek valamiféle festékanyagot, majd egy
élesebb tárgy vagy talán toll segítségével a cserépre vetették
gondolataikat.