Mit kezdjünk eg yes a Kádár-korszakhoz kapcsolódó „mítoszokkal”? – 2×45 perc tanítási óra vázlata. (Dupcsik Csaba – Repárszky Ildikó)

A kötetben megjelent (rövidített) szöveg (pdf)

A téma alábbiakban vázolt feldolgozása egyrészt felhasználható egy „életmód és társadalom a Kádárkorban” tanítási egység bevezetéseként, másrészt, szándékai szerint, önmagában is megállhat, mintegy kiváltva a korszak társadalomtörténetének tanítását, ha szorít az idő – márpedig minden tanár tudja, hogy a 12. év vége felé az idő szorítani szokott…

Céljaink
Az óra célja kettős: egyrészt bizonyos téves vagy túlegyszerűsítő sztereotípiák tisztázása, másrészt adatsorok, diagramok elemeztetése csoportmunkában. Abból indultunk ki, hogy a család–munka–lakás témáival kapcsolatban több, egymással összefonódó „mítosz” él a közvélekedésben.
Ezeket, szándékosan sarkítva, így foglalnánk össze:
1. Korábban a nők nem dolgoztak, otthon voltak a családjukkal – majd jött a kommunizmus, s a nők is az üzemekbe kényszerültek.
2. A háború előtt sok gyerek született, majd egy ideig még annál is több („Ratkó-korszak”). Aztán a Kádár-korszakban, a nők munkába „kényszerítése” és az abortusz engedélyezése (majd idővel a fogamzásgátló tabletták megjelenése) miatt visszaesett a gyerekszám.
3. Korábban értéknek számított a család, a kommunizmus azonban családellenes volt, a Kádár-korban egyre több lett az elvált, a „csonka család”, a magányos ember (szingli).
4. A szocializmus korában az emberek csak az államtól kaphattak lakást, tanácsi, szövetkezeti vagy szolgálati lakás formájában.
5. A romák többsége a Kádár-korszakban nem dolgozott.

Feltételek
Szerencsésebb, ha a diákok tanultak már az 1945 utáni Magyarországról, tehát valamennyire ismerik az alapvető történéseket.
Ugyanakkor ez a két óra konkrét előtanulmányok nélkül is megállja a helyét, mivel a diákoknak feltehetően van előzetes véleménye az említett témákról – iskolai tanulmányaitól függetlenül is (az más kérdés, mennyire megalapozott, ismereteken alapuló képről van szó). E sorok szerzőinek egyike egy kilencedikes osztályban kérdezte a diákok véleményét a fenti témákról – csak egyetlen tanuló volt, aki nem válaszolt egyes kérdésekre, miközben csak 16%-uk állította azt, hogy tanult már ezekről a témákról, még a nyolcadik osztályban (a „vizsgálat” további tanulságairól később lesz szó).
Ami módszertani szándékainkat illeti: előfeltétel, hogy a diákok legyenek képesek diagramot elemezni. S ezt érdemes egy olyan téma kapcsán gyakorolni, ami a tanulmányaiktól függetlenül is felkelti érdeklődésüket.

Előkészület
A témát feldolgozó óra előtti tanóra végén „közvélemény-kutatást” végzünk a tanulók körében. A névtelenül megválaszolandó kérdésekre mintegy öt perc elegendő. A fent leírt „mítoszokkal” kapcsolatos egyszerűbb, tételszerű állítások alkotják a kérdőív kérdéseit.

1. Csak az 1950-es évektől kezdtek a nők dolgozni, korábban otthon maradtak a családdal.
   1 – egyáltalán nem értek egyet; 2 – inkább nem értek egyet; 3 – igen is, meg nem is; 4 – inkább egyetértek, mint nem; 5 – teljesen egyetértek.
2. Régen (a második világháború előtt) sok gyerek született, az 1950-es években még több, majd a Kádár-korszakban elkezdett csökkenni a születések száma.
   1 – egyáltalán nem értek egyet; 2 – inkább nem értek egyet; 3 – igen is, meg nem is; 4 – inkább egyetértek, mint nem; 5 – teljesen egyetértek.
3. A Kádár-korszakban a felnőtt lakosság több mint fele nem élt házasságban (tehát egyedülálló, elvált vagy
   özvegy volt).
   1 – egyáltalán nem értek egyet; 2 – inkább nem értek egyet; 3 – igen is, meg nem is; 4 – inkább egyetértek, mint nem; 5 – teljesen egyetértek.
4. A Kádár-korban az emberek csak  az államtól kaphattak lakást.
   1 – egyáltalán nem értek egyet; 2 – inkább nem értek egyet; 3 – igen is, meg nem is; 4 – inkább egyetértek, mint nem; 5 – teljesen egyetértek.
5. Az 1970–80-as években a felnőtt roma férfiak körében ugyanúgy teljes foglalkoztatottság volt, mint a nem roma férfiak körében.
   1 – egyáltalán nem értek egyet; 2 – inkább nem értek egyet; 3 – igen is, meg nem is; 4 – inkább egyetértek, mint nem; 5 – teljesen egyetértek.

Előzetes tanári munka
Összesíteni a véleményeket, amelyeket a feldolgozásnál használunk majd (egy-egy osztály véleményeinek összesítése öt feleletválasztós kérdés esetében nem igényel sem komolyabb statisztikai apparátust, sem túl sok időt). Saját, természetesen egyáltalán nem reprezentatív vizsgálatunkban egyébként a tanulók többsége az 1., a 2. és a 3. kérdések esetében nem erősítette meg „prekoncepciónkat” – a 4. és 5. kérdésekben esetében viszont igen.

Az óra menete
Az osztályt  öt csoportra osztjuk, s mindegyik csoport megkapja a kérdőíven szereplő kérdések egyikét.
Majd az ehhez kapott diagramok segítségével, mintegy 5–8 perc alatt megállapítják, mennyire lehet egyetérteni az adott állítással, illetve, hogy mi a helyes válasz.
Az egyes csapatok beszámolói előtt a tanár ismerteti az osztály előzetes „véleményét” az adott kérdésben.
Majd a csoportok egyik tagja elemzi a diagramot (lehetőség szerint kivetítve, vagy ha erre nincs lehetőség, akkor legalább csoportonként egy-egy print alapján). Miután a kiválasztott csoporttag megválaszolta a kérdést, közösen megtárgyalják a tanulságokat. Feltételezzük, hogy a megbeszélés folyamán számos, a kor társadalomtörténetével, mentalitásával, életkörülményeivel kapcsolatos téma is felmerül, s ezekre mindenképpen időt kell szánni.

1. állítás: Csak az 1950-es évektől kezdtek a nők dolgozni, korábban otthon maradtak a családdal.

Diagram Aktív kereső nők, illetve a 14–54 éves nők („aktív korúak”), az összes nő százalékában

A diagram adatai:

Elemzés és tanulságok Az első adatsorra pillantva: a Magyar Királyi Statisztikai Hivatal szerint már 1900-ban, tehát I. Ferenc József uralkodása alatt, a nők több mint ötöde (20,8%) dolgozott, 1941-ben pedig csaknem negyede (24,1%). Ez az érték a kommunista korszak végére, tehát 1990-re csak mintegy másfélszeresére növekedett (37,4%).
Csak? Előzetes várakozásainkhoz képest alacsony növekedést látunk. Igaz, itt az összes nőt vettük 100%-nak, a csecsemőktől az aggastyánig – a vizsgált korszakban azonban, a demográfiai változások miatt folyamatosan csökkent a gyerekszám, tehát a legfiatalabb korosztályok aránya, és folyamatosan nőtt az idősek aránya. Ezért ábrázoltuk a második adatsor segítségével az „aktív korúakat”, tehát 15–54 éves korosztályt is, megint csak az összes nő arányában.
Így már azt tapasztaljuk, hogy a valóban dolgozó női népesség az aktív korú női népességhez viszonyítva már sokkal jelentősebb mértékben nőtt (arról nem is beszélve, hogy a többiek között számos rokkantnyugdíjas, gyesen lévő vagy tanuló nő is van – csupa olyan kategória, amelyek 1900-ban vagy nem léteztek, vagy csak mutatóban. Bár ebből a táblázatból nem derül ki, a tanárnak érdemes tudnia: 1990-ben a 15–54 éves nők 6,8%-a volt „nem tanuló eltartott”).
Visszatérve az 1. állításra: a tendencia eléggé kétarcú. Az állítás csak ebben a sarkos megfogalmazásában nem helyes:
egyrészt a női munkavállalás nem a semmiből lépett elő a szocializmus eljövetelekor, vagy nem egy szinte jelentéktelen szint kezdett el hirtelen növekedni. A Rákosi- és Kádár-korban munkába lépő nők nagy többségének az anyja, nagyanyja, jelentős részének pedig a déd- vagy ükanyja is munkavállaló volt már. Másrészt a szocialista korszak valóban jelentős növekedést hozott a női munkavállalás tekintetében.

2. állítás: Régen (a második világháború előtt) sok gyerek született, az 1950-es években még több, majd a Kádár-korszakban elkezdett csökkenni a születések száma.

Diagramok Élve születések száma 1000 lakosra, 1876–2004

Élve születések száma 1000 lakosra Magyarországon és az Egyesült Államokban, 1929–1965

Elemzés és tanulságok Az első diagram azt mutatja, hogy nagyon tartós tendenciáról van szó, amelyet állami politikák alig tudnak befolyásolni: 1876-tól napjainkig ötödére csökkentek a születési arányszámok. Hangsúlyozni kell, hogy a dualizmus korára, a Horthy-korszakra és a kommunizmus korára egyaránt jellemző, hogy adott korszak végén kisebb volt a születések összlakossághoz viszonyított aránya, mint a korszak elején.

Még a nagy történelmi kataklizmák hatása sem egyértelmű: az első világháború például  néhány év alatt hatalmas visszaesést hozott, majd a születésszám a háború után visszaállt – arra a szintre, amelyre amúgy is csökkent volna, ha nincs háború. A második világháború pedig, alig érthető módon, ezen a diagramon szinte észrevehetetlen.
Láthatunk ugyanakkor egy növekedést a második világháború után, amelyet a második diagramon külön kiemeltünk. A születési csúcs 1954-ben volt: ebben az évben az 1000 lakosra születő gyerekek száma újra elérte az 1931–32-es szintet. Nem magasabbat.
A második diagram nem annyira azt mutatja be, mi befolyásolja a születésszám alakulását – inkább az, hogy mi nem befolyásolja. „A Ratkó-korszakban az állam ösztönözte a születéseket és tiltotta az abortuszt, s ezért nőtt nagymértékben a gyerekszám” – tartja magát a mítosz. Nemzetközi összehasonlításban azonban azt találjuk, hogy hasonló születésszám-növekedés szinte minden más országban volt, amely részt vett a második világháborúban. Akár volt születésösztönző állami politika, akár nem: az emberek ekkor hozták be a háború miatt elhalasztott szülések egy részét is. Egészen más társadalmi körülmények között ugyan, de például az észak-amerikai „baby boom”, ahogy ott nevezik, jóval magasabb növekedést hozott ekkoriban, mint Magyarországon.
Másrészt: nem igaz, hogy „az abortusz engedélyezése és a női munkavállalás kiterjesztése” miatt csökkent a Kádár-korszak elején a termékenység, majd „a családpolitikai intézkedések” (pl. GYES) bevezetése miatt a ’70-es évek folyamán ismét növekedni kezdett. A csökkenés az 1954-es csúcspont után azonnal elkezdődött (kicsit lassabban, de az Egyesült Államokban is elkezdett ekkortájt csökkenni a „baby boom”). Az 1970-es évek növekedése pedig egyszerűen annak köszönhető, hogy a Ratkó-korszak viszonylag népesebb korosztálya szülői korba lépett.

3. állítás: A Kádár-korszakban a felnőtt lakosság több mint fele nem élt házasságban (tehát egyedülálló,
elvált vagy özvegy volt).

Diagramok A 15 éves és idősebb férfiak családi állapota, 1900–2006

A 15 éves és idősebb nők családi állapota, 1900–2006

Elemzés és tanulságok
Az első szembeszökő különbség a férfiak és a nők családi állapota között mutatkozik. A különbség nem a házassághoz való különböző hozzáállásból következik, hanem demográfiai tényezőkből: a férfiak minden korszakban átlagosan néhány évvel később házasodtak, illetve átlagosan néhány évvel rövidebb életkilátásaik voltak.
A másik feltűnő sajátosság, hogy már 1900 és 1941 között a 15 évnél idősebb magyar férfiak mintegy harmada egyedülálló volt. Mai kifejezéssel: szingli. Rácsodálkozhatunk, hogy mindig volt egy viszonylag jelentős, (még) nem házas réteg a nők, de még inkább a férfiak körében. Ennek teljes körű magyarázata szétfeszítené a téma kereteit, de érdemes felvillantani: a késői házassági egzisztenciális okait, a fogamzásgátlás stratégiáit, a sorkatonai szolgálat szerepét, a városi cselédréteg létszámának növekedését, és így tovább.
Harmadszor: elgondolkodtató, hogy a 20. században a Kádár-korszakban élt Magyarországon a legtöbb ember házasságban. A 20. század első felében ugyanis a 15 évesnél idősebb férfinépességnek maximum 62%-a volt házas – míg 1960 és 1980 között több mint 70%-a (más kérdés, hogy az ezredforduló után ez a mutató „célba vette” az 50%-ot). A magyarázat valószínűleg nem ideológiai – lehet idézni kommunista vezetők „családellenes” vagy a „család fontosságát hangsúlyozó” kijelentéseit egyaránt. A szólamoknál ugyanis sokkal fontosabb a tényleges politika. Emeljük ki, hogy a korszak szociálpolitikájának alanya szinte mindig a családos egyén, illetve a család volt. Példának okáért, melyik „szinglinek” lett volna esélye lakáskiutalásra a szocializmus korában? Másrészt kiterjedt volt a „második gazdaság” – az 1970-es években a magyar családok mintegy 70%-ában volt legalább egy családtag, aki jövedelmet szerzett ebből a szférából. Márpedig ezen a területen is fontos szempontnak számított a családi háttér megléte.
Végül az is sokat jelentett, hogy a korabeli társadalomban a fiatalok számára az igazi „nagykorúsítást” a házasság hozhatta magával. Ezért került néhány évvel korábbra az első házasság megkötésének átlagos időpontja a század első feléhez képest.

4. állítás: A Kádár-korban az emberek csak az államtól kaphattak lakást.

Diagram Lakásépítések száma (ezer), 1949–1990

Elemzés és tanulságok Hiba, hogy a hatalmas városi lakótelepek láttán sokan hiszik azt, hogy a szocializmus idején csak kiutalással juthatott valaki (tanácsi vagy szövetkezeti) új lakáshoz. Valójában sokkal nagyon tömegek építettek maguknak lakást (s hogy kapcsolódjunk az előző témához:
rendszerint egy házaspár teljes rokoni és baráti hálózatának mozgósításával, többéves megfeszített munka árán). Az 1949 és 1990 között elkészült lakások 69%-át önerőből építették. De ez az arány még az állami lakótelep-építés „fénykorában”, 1961 és 1980 között is 64% volt.

5. állítás: Az 1970–80-as években a felnőtt roma férfiak körében ugyanúgy teljes foglalkoztatottság volt, mint a nem roma férfiak körében.

Diagram 15–59 éves közötti férfiak közötti aktív keresők aránya, 1971 és 1993 (%)

Elemzés és tanulságok
A fent említett minivizsgálatban egyetlen gyerek sem gondolta, hogy a felnőtt roma férfiak körében teljes foglalkoztatottság létezett az 1970–80-as években. Pedig ez volt a helyzet: mint a diagram is mutatja, a felnőtt roma férfiak foglalkoztatottsági mutatói alig különböztek az össznépességétől.
A gazdasági szerkezetváltás következtében az 1980-as évek közepétől az 1990-es évek elejéig mintegy egymillió munkahely szűnt meg Magyarországon. A magyarországi romák körében ettől kezdve vált tömegessé a munkanélküliség. Továbbgondolható következtetések: mekkora lehetett a 15 év feletti férfiak körében a tanulók aránya?

Adatok forrása és javasolt olvasmányok
Andorka Rudolf: Bevezetés a szociológiába. 1997. 8. fej. „Népesség, népesedés, egészségügyi ellátás”
(266–301.); 11. fej. „Család” (351–377.)
Andorka Rudolf – Harcsa István: „Népesedés és család”. In: Andorka Rudolf – Kolosi Tamás –
Vukovich György (szerk.): Társadalmi riport, 1990. TÁRKI, Budapest,1990. 11–39.
Blaskó Zsuzsa: Nők és férfiak – keresőmunka, házimunka. A „család” tematikájú ISSP 2002-es adatfelvétel
elemzése. KSH Népességtudományi Kutatóintézet, Kutatási Jelentések 82. Budapest, 2006
Dupcsik Csaba: A magyarországi cigányság a cigánykutatások tükrében, 1890–2008, Osiris. Budapest, 2009
Dupcsik Csaba – Tóth Olga: „Családok és formák – változások az utóbbi ötven évben Magyarországon”. Demográfia, 50 (2007), 4. sz. 430–437.
Dupcsik Csaba – Tóth Olga: „Feminizmus helyett familizmus”, Demográfia 51. (2008) 4. sz. 307–328.
Falussy Béla – Harcsa István: „Háztartás és háztartásgazdaság az időfelhasználás tükrében”. In: Kolosi Tamás – Tóth István György – Vukovich György (szerk.): Társadalmi riport, 2000, 158–176.
Gyáni Gábor – Kövér György: Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a második világháborúig. Osiris, Budapest, 1998
Kemény István – Janky Béla – Lengyel Gabriella: A magyarországi cigányság, 1971–2003. Gondolat Kiadó – MTA Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Budapest, 2004
Múlt és jelen 1996. Magyarország népessége és gazdasága.
Múlt és jelen. Budapest, Központi Statisztikai Hivatal.

Egyezzünk ki a múlttal!