140 éve,
1870. április 10-én szentesítette a király a Fővárosi Közmunkák Tanácsa
felállítását elrendelő 1870: X. törvénycikket. Mi is volt a
Közmunkatanács, mi volt a szerepe, és mit üzenhet a mának? (Forrás:
hg.hu)

Bár egy hasonló szervezet
létrehozását már Széchenyi István is javasolta, József nádor pedig
Szépítő Bizottságot („Verschönerungs Commission”) hozott létre a város
szépítésére, a Közmunkatanács (FKT) megalapítása a kiegyezés után
Andrássy Gyula nevéhez fűződik. Létrehozásakor sok megoldandó feladat
várt a város új vezetőire: meg kellett váltani a Lánchidat, hogy újabb
hidak épülhessenek, szabályozásra várt a Duna-meder, új utakra és
terekre, jobb városszerkezetre volt szükség. A három nagy városrész:
Óbuda, Buda és Pest egyesítését nem csak papíron, hanem
városszerkezetileg is el kellett végezni. Mindezen feladatok elvégzésére
olyan szervezetet kellett létrehozni, amely hatékonyan és megfelelő
felhatalmazással tudja a dolgát elvégezni.

Megalakulásakor a tanács egy elnökből és 18 tagból
állt, rajtuk kívül többeknek volt tanácskozási joga. A 18 tag felét a
kormány, felét a főváros adta. A tanács a főváros területén minden
építési és építésrendészeti ügyben felügyeletet gyakorolt a lakosság és a
főváros építkezésein, de egyben fellebbviteli hatóságként is működött. A
nagy beruházások megtervezéséhez a Közmunkatanács saját mérnöki
gárdával is rendelkezett.

1870-71
fordulóján várostervezési pályázatot hirdettek. 1872-ben kidolgozták
Pest városrendezésének tervét. Ez tartalmazta többek között a Kossuth
Lajos utca kiszélesítését, a Vörösmarty tér és a Deák tér szabályozását,
a Nagykörút és az Andrássy út kiépítését, valamint az Újépület
elbontásával a Szabadság tér létrehozását. A Közmunkatanács az Erlanger
bankház egyik bankjában, a Franco-Magyar Bankban társ-finanszírozóra
talált az Andrássy út megépítéséhez, valamint meghatározta az út
szélességét annak különböző szakaszain. Az FKT saját pénzügyi keret
felett rendelkezhetett, így élhetett a kisajátítás jogával, ami
elengedhetetlen előfeltétele volt például az Andrássy úthoz szükséges
hely „kimetszésének” a város akkori szövetéből. A telkeket és házakat
felvásárolták, az újonnan kialakított telkeket pedig eladták: így a
Tanács (a fővárossal együtt) a munka kezdeményezője, lebonyolítója és
finanszírozója is lehetett egyben, miközben anyagi keretei végig
szűkösek maradtak. Az 1873-as gazdasági válság a bankot a csőd szélére
sodorta, így a kisajátított telkek beépítési munkái és a mellékes
útvonalak kiépítése a kormány döntése alapján visszakerült az FKT-hoz.
1876-80 között a telkek zöme elkelt, ezekre a 80-as évtizedben fel is
épültek a házak.

A válság a
Nagykörút kiépítésére is rányomta bélyegét: a Tanács még a szükséges
kisajátításokat sem tudta végrehajtani, a kormány és a főváros
segítségére szorultak. Végül a főváros vállalta át a
mellék-gyűjtőcsatornák, a gáz- és vízvezetékek lefektetését, a
mellékutcák csatlakozásainak kialakítását. Az Andrássy útra szánt
kölcsön visszafizetésének elengedésével és további kormányzati pénzekkel
1895-re elkészült a Nagykörút.

A
Szabadság tér pályázatánál kitűzött cél volt, hogy az Újépület lebontása
után olyan tér keletkezzen, ami méltó lezárása egy újonnan létesítendő
főútvonalnak. A Közmunkatanács ugyanis lényegében a napjainkra a
Belváros új főutcája néven megvalósult köztérfejlesztés vonalán, a
Kálvin tértől a Kecskeméti utca – Károlyi Mihály utca – Petőfi Sándor
utca – Október 6. utcán át a Szabadság térig nyitott volna
főútvonalat.

A Belváros rendezése
hosszas, nagy viták árán mehetett csak végbe. A zegzugos, kusza
utcahálózat nem volt alkalmas az Erzsébet híd forgalmának levezetésére –
a rengeteg bontás viszont rengeteg magánérdek sérelmével járt. Többen
javasolták a belvárosi plébániatemplom lebontását, és új templom
emelését, illetve a templom arrébbtolását is, hogy az út egyenesen
futhasson rá az új hídra. Hosszas viták után mindkét lehetőséget
elvetették. A bontások során eltűnt a Hal tér, a Rózsa tér, a Sebestyén
tér, a Plébánia tér és a régi Városház tér, de eltűnt a régi Városháza
is. Helyükbe új terek, új utcák, új épületek léptek. Mindezt persze a
Közmunkatanács csak a főváros és a kormány hathatós támogatásával tudta
keresztülvinni.

A következő
évtizedek a Közmunkatanács fokozatos gyengülését hozták: anyagi források
híján egyre inkább másodfokú építésügyi hatósággá és tervező intézetté
alakult. Az utolsó évtized (1937-48) már egy jóval gyengébb Tanácsot
látott új székházában: a Lánchíd budai oldaláról ugyanis a mai Madách
téren, a tervezett Madách sétány indításaként felépített új otthonba
költöztek. Az 1937-38-ban felhúzott új épületen ma is látni az FKT
negyvenes évek végén levert, majd a rendszerváltás után helyreállított
címerét.