„A mai diákok elvárásai, érdeklődése, „kíváncsisága” (és műveltségük alapelemei is) egészen másból tevődnek össze, mint korábban. Más ismeretekkel és gyakorlattal rendelkeznek – a világháló használatától a nyelvismeretig bezárólag –, mint elődeik, ugyanakkor már nem rendelkeznek olyan típusú klasszikus műveltséggel, mint a korábbi generációk.” (Pihurik Judit hozzászólása)

A hozzászólás* csak átmeneti állapotot mutathat be: még vannak a korábbi, kredites képzésben részt vevő hallgatóink, és elindultak egyes, a bolognai rendszerű képzéshez tartozó kurzusok is. Az MA-s hallgatók jelenleg 2. félévüket végzik, a módszertani stúdiumok zömében a 3., 4. félévben következnek majd.

A Szegedi Tudományegyetemen a történelemtanár-képzés korábbi szisztémájában két féléves (7., 8.) kötelező szeminárium volt a történelemtanítás elmélete és gyakorlata, melyeken elsősorban az ismeretek tananyaggá transzformálásának gyakorlatát igyekeztünk kialakítani. A hallgatók mindkét félévben mikrotanítást végeztek (szemináriumi környezetben), és írásbeli munkájuk is a tanári gyakorlathoz kapcsolódott: tématervet és óraterveket kellett készíteniük. E tevékenységek kapcsán került sor az alapvető kompetenciák kialakítására, gyakorlására. A tantárgyspecifikus elemek (pl. a korkép, a fogalmak kialakítása, történelmi személyiségek szerepének vizsgálata, forrás-, térkép- és ábraelemzés, vázlatkészítés, a rendszerezés, értékelés szempontjai, koncentrációs és szemléltetési lehetőségek stb.) mellett számos, a tanítási gyakorlathoz kapcsolódó pedagógiai és pszichológiai szituáció megtárgyalása is megtörtént. Fontosnak tartottuk a korszerű tevékenységformák, tanári gyakorlat kialakítását; az ide vágó ismereteket közvetítő kurzusokon erre is lehetőség nyílt.

A bolognai rendszerben nagyobb óraszámban történik majd a képzés, egy előadás és két szeminárium tartozik a tantárgy-pedagógiai részhez. A korábbi gyakorlatból főként a mikrotanítást, a tanári képességek, készségek fejlesztésére irányuló hallgatói tevékenységi formákat kívánjuk megőrizni. Emellett fontosnak tartjuk a tágan értelmezett forrásfeldolgozást: a primer és szekunder források mellett pl. az irodalom, film, plakátművészet, a kabaré, könnyűzene, a tárgyi kultúra, az internetes források és anyagok stb. felhasználását az oktatásban. Választható szeminárium keretében évek óta folyik a leendő történelemtanárok felkészítése a modern elektronikus eszközök használatára, ez a továbbiakban is beépül az oktatásba.
Az előadás tematikája a történelemtanítással kapcsolatos elméleti ismereteket tartalmazza (alapja a tanári záróvizsga pedagógia-pszichológia-módszertan integrált tételsorának metodikai része): a történelemtanítás története, helye, szerepe a közoktatásban. A tanár kompetenciái, szabadsága, szakmai fejlődésének lehetőségei, a történelemtudás sajátosságai, a tantárgy kapcsolata más tantárgyakkal, műveltségterületekkel, a különböző forrásokból származó tudás integrálásának módjai. Hátrányos helyzetű és fogyatékos diákok a történelemórán, a deviancia kezelése. Differenciált oktatás, felzárkóztatás és tehetséggondozás. A kulcskompetenciák fejlesztési lehetőségei. A történelem tantárgyhoz tartozó bemeneti szabályozás, a fogalmi gondolkodás fejlődése és fejlesztési lehetőségei. A történelem sikeres tanulásához szükséges képességbeli feltételek, motiváció, motivációs stratégiák és attitűdformálás a történelemtanításban. A tantárgy speciális tartalmai, az általános és speciális képességfejlesztés lehetőségei, az elsajátított tudás alkalmazása. Kimeneti szabályozás, vizsgakövetelmények. Mérési és értékelési módszerek, eszközök. Korspecifikus kérdések a történelemtanításban. Csoportmunka, kooperatív tanulás. A történelemtanítás módszerei, munkaformái. A tanítás tervezése, óratípusok. A történelemtanári munka monitoringja, tanári önértékelés. Innovatív és konstruktív tanulási környezetek a tanítás szolgálatában. Infokommunikációs eszközök felhasználása.

A kapcsolódó szemináriumok egyike terveink szerint a számítógépteremben lesz, célja a tananyagfejlesztés, információkeresés megtanulása. Rendelkezésre állnak már a „jövő tantermei” is, ahol a hallgatók megismerkedhetnek az interaktív táblával, feleltetőrendszerrel stb. A másik szeminárium főleg a mikrotanítás színtere lesz, mert továbbra is fontosnak tartjuk, hogy mielőtt a gyakorlótanítás megkezdődne, (ha fiktív tanítási környezetben is) a hallgatók kipróbálhassák magukat. Egy-egy tankönyvi anyagrész komplex feldolgozása a feladat, melynek során az ismeretek átadásának módszereit gyakorolhatják: motiváció, tanári magyarázat, osztály-, csoport- és egyéni foglalkoztatás. Külső és belső koncentrációs lehetőségek kihasználása, a szemléltetés lehetőségei. Eszközhasználat a táblától az írásvetítőn át a projektorig, vázlatírás. Cél a kompetenciafejlesztő óra „szimulálása”, korszerű munkaformák bevezetésével. Tervezzük a CooSpace és az elektronikus oktatási keretrendszerek (Moodle, Fle3) használatát, az oktatás színtereit az internet adta lehetőségekkel kitágítva. Ezek mellett továbbra is tervezzük szabadon választható szemináriumok tartását.

A tantárgy-pedagógiai stúdiumokon bizonyos mértékig felmérhető a tudás átadásnak igen összetett képessége, és természetesen hiányosságokra is fény derülhet (legfeltűnőbb az irodalmi, képzőművészeti, filmes, tudománytörténeti stb. ismeretek hiánya). Célunk a leendő tanárok felkészítése arra, hogy képesek legyenek a különböző források, nézetek ütköztetésére, erősíteni szeretnénk kritikai szemléletüket, a megalapozott, önálló véleményformálás kialakítását. A bejövő generáció tudásának, műveltségének tartalma és szerkezete is alapvetően megváltozott. A közelmúltban végzett tanárok és a jelenleg a képzésben részt vevők sok szempontból közelebb állnak leendő tanítványaikhoz, mint egyetemi oktatóik nagy részéhez. A mai diákok elvárásai, érdeklődése, „kíváncsisága” (és műveltségük alapelemei is) egészen másból tevődnek össze, mint korábban. Más ismeretekkel és gyakorlattal rendelkeznek – a világháló használatától a nyelvismeretig bezárólag –, mint elődeik, ugyanakkor már nem rendelkeznek olyan típusú klasszikus műveltséggel, mint a korábbi generációk. A tantárgy-pedagógia egyik fontos feladata megértetni a leendő tanárokkal, hogy a kor életmód-, társadalom- és kultúrtörténetének ismerete nélkül lehetetlen az árnyalt korkép kialakítása a történelemórán. Két irányba kell tehát haladnunk: egyrészt a korszerű számítógépes ismeretek és az internet tudatos alkalmazására kell felkészítenünk hallgatóinkat, másrészt elérni, hogy törekedjenek bizonyos hiánypótlásra a klasszikus „általános műveltség” területén.

A történelemtanár-képzésben is leginkább szembeötlő változás, hogy a bejövő hallgatók egy része nem tud szöveget feldolgozni, értelmezni és alkotni. Nem tudják elemezni, összevetni, mérlegelni a szakirodalom és a források szövegét, képtelenek az önálló vélemény kialakítására. Egyszerűbben fogalmazva: az egyetemi szintű tanulás probléma számukra. A történettudományi tanulmányokat tovább nehezíti, hogy kialakulatlan a korképük, sokan nem tudnak jelenségeket, tendenciákat korszakokhoz kötni. Igyekeznek a tényanyagot megtanulni (mikor, hol, mi történt), s úgy vélik, aki azt tudja, a történelmet tudja. De egy-egy korszak megjelenítése – a legfontosabb történelemtanári feladatok egyike – gondot okoz számukra. Az ismeretanyag hiányosságai, a tanulási technika elsajátítása könnyebben pótolható, de nem lehet pusztán felzárkóztató kurzusok keretében „beszínezni” a műveltségterületek fehér foltjait. Ez pedig a legfontosabb „audiovizuális taneszköz”, a tanáregyéniség kialakításhoz, a tanári kompetenciák fejlesztéséhez elengedhetetlen alapnak tűnik. Az egyetemi oktatási gyakorlat ennek nemcsak azért nem felelhet meg, mert nem az alapok lerakását tekinti feladatának, hanem azért sem, mert nem tételes tudás átadás-átvételéről van szó. A felsorolt hiányosságok mellett természetesen értékelhető hallgatói kompetenciákkal is számolhatunk, de az, úgy gondolom, vitathatatlan: léteznie kell egy korokon átívelő műveltségi standardnak, ami – paradox, de érthető módon – idővel változik, kiegészül, s nélküle képtelenség a történelem tantárgy tanulása, tanítása és megújítása is. Ám a tanárképzés első három éve nem szólhat pusztán a hiánypótlásról, mert akkor nem elég az MA két éve a tanári képzés kiteljesítésére.

Az egyetemi tananyag tartalma, szerkezete, felépítése törvényszerűen más, mint a közoktatásbeli, de a tanárképzés nem hagyhatja figyelmen kívül, mit kell majdan tanítania a tanítványnak. Erre nem önmagában a három év kevés (korábban két szakot öt év alatt végezve csak kettő és fél „jutott” egyre), hanem az említett változások következtében lenne szükség több időre az alapozáshoz. A tanári kompetenciák kialakítását tekintve még inkább szaporodnak a feladatok. A fogalomrendszer, a korkép kialakítása, a források értelmezése és egyéb alapvető tantárgy-pedagógiai lépések megoldása csak akkor lehet sikeres, ha maga a tanár „tudja a történelmet”. Másképp lehetetlen tananyagot tervezni, fejleszteni, órát vezetni, taneszközöket használni, tudást mérni, érettségire felkészíteni.
A tapasztalt tanárokat is nehéz feladat elé állítja a tudománytalan, kellő szakmai megalapozottsággal nem rendelkező nézetek, szélsőséges ideológiák terjedése. A pályán elindulókat mindenképpen fel kell készíteni ezek kezelésére. A történelemóra nem a tudománytalan viták színtere, de ha nem veszünk tudomást ezen nézetek létezéséről, akkor is egyre nagyobb a hatásuk. Jellemző, hogy az érdeklődők csak azon irodalmat, internetes oldalak tartalmát ismerik, melyek egybevágnak elképzeléseikkel, nem fogékonyak az árnyalt, szaktudományos megközelítés iránt. A szakmódszertan-oktatás keretében lehetőséget nyújtunk a hallgatóknak arra, hogy egy-egy téma (pl. magyar őstörténet vagy akár Trianon kérdése) kapcsán átgondolják és előadják, hogyan érvelnének egy kialakult vitában, hogyan magyaráznák el tanítványaiknak, mit jelent a tudományos és tudománytalan álláspont közti különbség, melyik érv, „bizonyíték” miért nem fogadható el.

Összefoglalva a fentieket, két fő törekvést emelnék ki. Az egyik, hogy fontosnak tartjuk annak tudatosítását, hogy saját hite, szemlélete és politikai meggyőződése nem befolyásolhatja a tanárt a tanításban. Természetesen nem arról van szó, hogy az értékek közvetítése ellen lehetne kifogást emelni – de a tanulók hitét, nézeteit tiszteletben kell tartani. Másik törekvésünk annak tudomásulvételére irányul, hogy a tanár tevékenysége ismeretek átadására, képességek fejlesztésére irányul. Ha a történettudomány bizonyos állításaival nem ért egyet, azzal ellentétes nézeteket nem hangoztathat az órán. Csak a szakma szabályai szerint elkészített és szakmai megmérettetésen helytállt munka birtokában nyilváníthat különvéleményt egy adott témáról.

* A hozzászólás írásos változata Kőfalvi Tamással való konzultációval készült. Kollégám, Kőfalvi Tamás tartja a kurzusokat és írta hozzá a tankönyveket: Informatikai alapismeretek (online egyetemi jegyzet); E-tanítás. Információs és kommunikációs technológiák felhasználása az oktatásban. Alapismeretek a tanári mesterségre készülők számára (egyetemi tankönyv). Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2006; Informatikai alapismeretek a tanári mesterségre készülők számára (egyetemi tkv.). Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2006; Informatikai alapismeretek történelem alapszakos hallgatóknak. Debrecen, 2006 (társszerzőként); emellett ugyancsak társszerzőként részt vett a Forrástani alapismeretek történelemből. Segédkönyv a történelem forrásközpontú tanításához (egyetemi tkv.). Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2007 és a Közgyűjteményi ismeretek. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2007 című egyetemi tankönyv megírásában, valamint most készül a Korszerű tevékenységformák a kompetenciafejlesztés szolgálatában című jegyzete.

Egyezzünk ki a múlttal!