„Ha a jelenkort tanítjuk, nem kerülhetjük meg a vitatott, lezáratlan kérdések bemutatását sem. Ismertetem azt a módot, amellyel az egyik legtöbb vitát kiváltó, ellentétes érzelmeket ütköztető személyiséget, Kádár Jánost mutattam be tankönyvemben.” (Ujvári Pál)

„Azt gondolom, hogy a Kádár-korszakhoz tapadó gyakori képek, fogalmak, jelenségek bemutatása könnyebb, ha megpróbáljuk a korszak „mítoszelemeit” megkeresni, bemutatni, megvitatni.” (F. Tóth Zoltán)

„… érdemes röviden végiggondolni, hogy a rendszerváltás legfőbb célkitűzései és eredményei vajon hozzájárultak­-e egy korszerű állampolgári és civil (vagy másképpen mondva: polgári) identitás megszületéséhez, és ebben milyen szerepet játszhat a történelmi tudat. A megelőlegezett válaszunk erre a kérdésre, hogy NEM.” (Örkény Antal)

„Magyarországon sok évszázados hagyománya van annak, hogy a kortársként megélt eseményeket más-más optikán keresztül lássák az egymással szemben álló, egymással harcoló, egymásban ellenfelet látó csoportok.” (Szabó Ildikó)

„Igaz, hogy kilenc évtized (méghozzá nagyon is tartalmas, fordulatos időszak) telt el azóta, így mondhatjuk, hogy mindez már történelem, de tudjuk, érezzük, hogy a „Trianon” kifejezés a magyar történelemben olyan bonyolult társadalomlélektani folyamatok kiváltója és meghatározója, amit nem lehet besorolni a kronológiai összefoglalások átlagos eseményei közé.” (dr. Fazekas Csaba)

Volt-e demokrácia 1945 és 48 között? Ki felelős a németek kitelepítéséért? Importáltuk-e a diktatúrát? Kikből lettek az AVH-sok? Van-e különbség a Rákosi- és a Kádár-korszak között? (Völgyesi Zoltán)

„A mai diákok elvárásai, érdeklődése, „kíváncsisága” (és műveltségük alapelemei is) egészen másból tevődnek össze, mint korábban. Más ismeretekkel és gyakorlattal rendelkeznek – a világháló használatától a nyelvismeretig bezárólag –, mint elődeik, ugyanakkor már nem rendelkeznek olyan típusú klasszikus műveltséggel, mint a korábbi generációk.” (Pihurik Judit hozzászólása)

„A nemzeti önértékelés alapja sokféle teljesítmény lehet. Úgy tűnik, a magyar nemzeti tudat ebből a szempontból meglehetősen konzervatív, mondhatni, 19. századi: a nemzeti „nagylétet” összekapcsolja a területi nagysággal, illetve a nemzetközi politikában elismert, érvényesíthető hatalmi súllyal.” – Bánki István gondolatai és óravázlata.

„A tanári lehetőségek szempontjából komoly dilemmát okoz a következő ellentmondás: a gondolkodást és a társas viselkedést torzító tévképzetek lebontására irányuló erőfeszítés annál hatékonyabb, minél kevésbé – vagyis minél fiatalabb életkorban – épültek be azok a személyes értékrendbe; ugyanakkor viszont az e kérdésekről folyó érdemi eszmecserének csak bizonyos életkor felett, a kognitív képességek birtoklásának megfelelő szintjén […]

Az érettségikre általában két dolog nagyon igaz: mindig mindenkinek van róla véleménye, és tetten érhetők benne a társadalmi változások. Egyes politikusoknál a valóságshowk „sztárjai” és Kádár János érettségi tételként való szerepeltetése már kiverte a biztosítékot – ők nem kerültek be végül. (Eduline)

A Politikatörténeti Intézet szeretettel meghívja Önöket a Veszély, veszteség, trauma: Magyarország 1919–1920 című tudományos konferenciájára 2010. június 2. (szerda) délelőtt 10 órára.

A római kori Borostyánkő-út egy szakasza is előkerült Sopronban a Fő tér rekonstrukciója során: a szakemberek most a csaknem kétezer éves emlék bemutatásának lehetőségét mérlegelik. (Forrás: Műemlékem.hu)