Kezdjük az új tanévet egy kis visszatekintéssel. Az 1989-es nyár kétségkívül egyik legégetőbb kérdése a Magyarországon tartózkodó keletnémet menekültek sorsa volt. Közben a Varsói Szerződés 1968-as csehszlovákiai katonai beavatkozásának huszonegyedik évfordulóján hatalmas tüntetések voltak a prágai Vencel téren, amelyre Magyarországról is érkeztek ellenzéki csoportok.

Hetven éve, Lengyelország lerohanásakor a németbarát Magyarország több mint százezer lengyel menekültet fogadott be. A lengyelek ruhát, élelmet, szállást kaptak, gyermekeik lengyel iskolákban tanulhattak. (Forrás: Hírszerző)

A szlovák oktatási miniszter kitörölte a tankönyvekből a Felvidék elnevezést – írja a szlovák Pravda. (Forrás: VG)

Mennyire tekinthető valósnak, és mennyiben csak történészi képzelgésnek a Kállay Miklós miniszterelnökségéről az elmúlt évtizedekben kialakított kép? Többek közt ez is kiderül Joó András elemzéséből, aki az 1942-44 közötti magyar külpolitika lehetőségeit mutatta be nemrég megjelent könyvében. (Forrás: Múlt-kor)

Két chicagói törvényszéki orvosszakértő egymástól függetlenül, a korábban végzett CT-vizsgálatok eredményei birtokában készítette el Mereszamún múmiájának lehetséges arcrekonstrukcióját. (Forrás: Múlt-kor)

Kilencvenöt esztendővel ezelőtt, 1914. június 28.-án Szarajevóban egy nacionalista szerb diák meggyilkolta Ferenc Ferdinánd főherceget, az Osztrák-Magyar Monarchia trónörökösét és hitvesét. (Forrás: Webrádió)

A volt szocialista államok közül Szlovénia az, amely összességében a legsikeresebb évekre tekinthet vissza. Ennek okairól szól Lukács B. György írása a Múlt-koron.

A Tübingeni Egyetem professzora egy 35 ezer évesre becsült korú, madárcsontból faragott furulyát talált egy németországi barlangban, amely jelenleg a legrégebbi, emberkéz alkotta zeneszerszám. (Forrás: Múlt-kor)

Mostani, a nyári szünet előtti utolsó válogatásunkba olyan dokumentumok kerültek, amelyek az 1956-os forradalommal, Nagy Imre személyével, és június 16-i (újra)temetésével foglalkoznak.

Szőcs Tibor a Hadtörténelmi Közlemények 2009/1-es számában a Dugovics-legenda különböző rétegeit vizsgálta meg. (Forrás: Múlt-kor)

Nagy Imre unokája, Jánosi Ferenc bocsátotta szerkesztőségünk rendelkezésére a rendszerváltás folyamatában kiemelkedő jelentőségű újratemetésre vonatkozó, a 20. évforduló kapcsán megfogalmazott visszaemlékezéseit. A személyében is érintett szerző a szemtanú hitelességével, általános történeti eseményekbe ágyazva mondja el, hogyan tárták fel és temették újra 1989-ben Nagy Imre és mártírtársai földi maradványait.

… írta a BRFK III/III-as Osztályának vezetője 1989. június 16-án esti jelentésében. A szervek operatív tervüknek megfelelően hajtották végre Nagy Imre és társai újratemetési szertartásának a biztosítását. A tárgyilagos jelentés azonban nyomokban sem adja vissza azt a feszültséget, ami az esemény körül már jóval annak kitűzött időpontja előtt tapintható volt.