Mínusz 40 Celsius-fokon a Déli-sarkon emlékezett meg expedíciók tagjai és tudósok társaságában Norvégia miniszterelnöke szerdán arról, hogy éppen száz éve, 1911. december 14-én érte el a világ legdélebbi pontját Roald Amundsen norvég utazó. (Forrás: Múlt-kor/MTI)

„A Dóczyban katolikusok és zsidók is voltak. 48-as létszámú volt az osztályunk. Nagy létszámú osztály volt. Két katolikusra határozottan emlékszem. Hamvazószerdán ők szabadnapot kaptak. Délelőtt elmentek a templomba, és amikor jött vissza, egyiknek itt a homlokán volt valami. Mondom neki – én nem tudom, hogy ez mi. Akkor figyeltem fel először rá. Református körökben ez […]

„Amikor jöttünk haza, bennünket Debrecenben Rákosi fogadott… Ez a megtiszteltetés ért bennünket, de ezért másfél napig álltunk Tuzsér környékén, félretolva egy vasúti vágányra. Már akkor nem voltak őrök velünk. Jöttek a falusiak, látták, hogy itt egy éhező társaság, és hoztak ennivalót. Volt olyan – emlékszem rá –, hogy egy jó kiló vagy másfél kilós szalonnát […]

„A Floch-Reyhersberg Alfréd volt itt a földbirtokos. Nagyon rendes volt, szerették is az emberek. Ez a Floch, ez olyan ember volt, hogy év végén, aki a legelevenebb gyerek volt – az mindegy hogy jól tanult vagy sem, de rossz volt, szóval nem lehetett megzabolázni –, az mindig jutalmat kapott tőle. És egész nagy összegeket, mert […]

„Mikor milyen jött, azt ettük. Tésztaleves, lebbencsleves, slambuc, zöldbableves, szárazbab leves. Akkor baromfit tartottunk, oszt vágtuk az aprólékot, és volt mit enni. Akkor a gazdaságban meg minden évben édesapám kapott 16 mázsa szemes búzát. Nem sok volt, de hát jó volt az is, mert az úr meg adott fogatot, hogy a malomba elvigyük az őrölni […]

Az 1881-ben megalapított Magyar Vöröskereszt idén ünnepelte fennállásának 130. évfordulóját. A szervezet történetének kiemelkedő fejezete volt az 1956-os forradalmi időszak. (Szlovikné Berényi Márta, Magyar Országos Levéltár)

Elvhű liberális és kőkemény ember volt Tisza István, aki az általa nemzeti ügynek tartott kérdésekben hajlandó volt nyíltan áthágni a szabályokat, de nem az ő „bűne” az I. világháborús magyar részvétel. Óvta az ország területi épségét, szembeszállt mindenkivel, aki le akart térni a „67-es útról” és nem az állam feladatának tekintette a szociális gondoskodást – […]

Ötvenöt évvel ezelőtt, 1956 tavaszán, kora nyarán, majd ősszel tartotta vitáit a Petőfi Kör. Az 1956-os Intézet húsz évvel ezelőtt nyomtatásban már megjelentette a viták jegyzőkönyveit. Most elkészült a bővített digitális kiadás is.

„Sajnos a volt házunk képe a Szoboszlói úton teljesen megváltozott, bár annak a kis vasöntödének az épületét megtaláltam, ami olyan nagyon izgalmas volt számunkra gyerekkorunkban. Hasonlóképpen a középiskolám, a Svetits Katolikus Leánynevelő Intézet is teljesen másképp néz ki, mint amikor még odajártam – talán a kiskápolnánk még megvan –, de ez azért változott meg, mert […]

„Persze, akkor már nagylegény voltam, akkor már elkezdődött a tánciskolázás, az udvarlás. Annak idején tényleg olyan összetartó volt ez a cégnél dolgozó fiatalság, hogy együvé ment szórakozni. Néha-néha elmentünk egy kicsit poharazni is, följártunk az Iparos Körbe, az a Simonffy utcában volt. Ott biliárdoztunk, persze úgy a magunk módján, mert csak biliárdozni akartunk, de nem […]

„Hát akkor voltak a millpengők, meg az ilyen pénzek. Az én mesterem ezért dollárral fizetett általában, és a kereskedők is jobban szerették a dollárt, mert az mégiscsak stabilabb volt. Az olyan félfekete fizetési eszköz volt akkoriban.” (Az interjút készítette: Bábel Balázs; Szentendre, 2010. június–október) Utolsó frissítés: 2021.01.20.

„Az első hely Sárfalva volt, oda helyeztek ideiglenes tanítóként. De amíg nem volt meg a képesítő vizsga, addig minden évben máshova helyezték az embert: Kézdialmásra kerültem. Azért helyeztek oda, mert létrehozták a román állami iskolát, kineveztek egy igazgatót, biztosítottak egy épületet, és senki nem vitte oda a gyerekét, mindenki a katolikus iskolába járatta, ahol apám, […]