Se szeri, se száma a templomos rend továbbélésével, titkos hatalmával és elrejtett kincseivel kapcsolatos összeesküvés-elméleteknek: 700 év sem volt elegendő, hogy elmossa a templomosok nyomát. Jacques de Molay 1314. március 18-án végrehajtott kivégzése máig izgatja az utókort.

1815. február 26-án szökött meg Elba szigetéről Bonaparte Napóleon francia császár, akit a hatodik koalíció hatalmai a fontainebleau-i szerződés aláírása után kényszerítettek száműzetésbe.

85 éve ismerte el Olaszország Vatikán Állam szuverenitását a lateráni egyezményben. Bár a szerződést Mussolini szája íze szerint fogalmazták, módosításokkal ugyan, de kiállta az idő próbáját. (index.hu)

Százhuszonöt éve, 1889. január 30-án tragikus szenzáció hírét repítette világgá a sajtó: a Bécs melletti mayerlingi vadászlakban holtan találták Rudolf trónörököst és szeretőjét, Vetsera Máriát.

Huszonöt éve, 1989. január 7-én halt meg Hirohito japán császár, aki sorban a 124-ként, és a leghosszabb ideig ült a Krizantém trónon. (Múlt-kor)

A utóbbi időben, Janics Kálmán halálának évfordulója kapcsán sokfelé lehetett olvasni egy 1945-ös szlovákiai magyarellenes tömeggyilkosságról, melyről egykor ő írt először. Valóban előfordulhatott ilyesmi? Ha igen, kik követhették el a gaztettet? Valóban magyarok voltak az áldozatok? Szabó József egy folyamatban lévő, kiterjedt alapkutatás részeredményeiről számol be a Tényleg!/? számára készült, a kérdést teljesen új megvilágításba […]

Az augsburgi csata tárgyi emléke lehet a ritka lelet. Szenzációként közli a német sajtó az ezüst lószerszámok felfedezését, hiszen most először kerültek elő tárgyi bizonyítékok a Lech-mezei vagy más néven augsburgi ütközetre.

Itt meghallgathatja Szabó András, a Civil Rádió 117 perc című műsorában Lőrinc Lászlóval készített interjúját (.mp3 / 8,1 Mb).

Ötvenhét évvel előtt, 1956. november 12-én tűzte a napirendjére a magyar kérdést az ENSZ Közgyűlése. Valóban ez volt minden, amit a Nyugat a magyarokért akkor tehetett? Harold E. Stassennek volt jobb ötlete, de nem biztos, hogy sikerrel járt volna, ha mellé állnak a döntéshozók.

A tegnapi naptól kezdve olvasható Lőrinc László cikke a Tényleg! oldalán. Az írása a Szabadság téri Horthy-szobor (újra)avatása kapcsán íródott. Az ezzel kapcsolatban megszületett írások többségével ellentétben mindenképpen tárgyilagos, a múlt megértésére törekvő cikknek tekintem Lőrinc írását. Két okból azonban úgy éreztem, hogy klaviatúrát kell ragadnom a felmerült gondolataim leírása érdekében. Az egyik a táblázattal […]

Nem vitatva Horthy erényeit és Károlyi hibáit sem: miért jár szobordöntés a vesztes háborúért nem felelős háborúvégi botladozónak, és miért érdemel szobrot a vesztes háborúért felelős háborúvégi botladozó? Mikor ráadásul utóbbi hatása a mai határokra inkább mutatható ki, mint előbbié?

Harminc évvel ezelőtt a hallgatók egy irodalmi-közéleti folyóirat fennmaradásáért mozdultak meg – hogyan lett ebből rendőrségi egyetemfoglalás, az illetékes elvtárs botrányos kifütyülése és 1956 megtapsolása?