„Az agyak elrablása.” Ez a címe a Pannon enciklopédia, a magyarság kézikönyve című album (főszerk. Halmos Ferenc, szerk. Kuszák Ágnes, Mézes Márta, Bp. Urbis, 2005) 260-261. oldalán olvasható fejezetnek. Mielőtt azt hinnénk, hogy a sci-fi-be oltott horrorfilmekről van itt szó, le kell hűteni a várakozásokat: a téma az Amerikában dolgozó magyar tudós.  

Ha az ember őstörténeti témában keresgél a világhálón, akkor hamar bele fog botlani a Tárih-i Üngürüsz című, a magyarok történetét feldolgozó krónikába. Ha rákeresünk a megfelelő Wikipedia-cikkre, akkor ott számtalan tévedést és félreértést olvashatunk a művel kapcsolatban, többek között azt is, hogy a mű részletes kritikai feldolgozása „a mai napig nem készült el”. Csakhogy ez […]

Élénk vitát váltott ki Hóman Bálint tervezett székesfehérvári szobra. Egyesek szerint történészi nagysága miatt illeti meg (pedig Hajnal Istvánnak vagy Szekfű Gyulának sincs szobra), mások szerint lokálpatritótaként érdemli meg, pedig mint ilyen sem egyedülálló. A Történelemtanárok Egyletének állásfoglalása szerint inkább politikai ellenlábasának, egykori barátjának, Lázár Andornak kellene emléket állítani. De miért? Egy megromlott barátság  

Pálffy Géza a Bocskairól és Zrínyiről szóló új szemléletű cikkei után ezúttal egy hasonlóan eredeti tanulmánnyal gazdagította a Tényleg!/?-et… Továbbgondolása alapvetően változtathat a 17. század iskolai beállításán is.  

„A nagyhatalmak rendelkeztek fényképekkel azokról a vasútútvonalakról, amelyeken a vonatok a halálba szállították a zsidókat, keresztényeket, romákat és homoszexuálisokat. Mondják meg nekem, miért nem bombázták le ezeket a vasúti utakat?” – kérdezte Ferenc pápa június 21-i torinoi beszédében. Azóta rengeteg emberben merült fel a kérdés, hogy „tényleg, vajon miért nem?”  

Néhány hete az Index újságírója érdeklődött az új, állami kísérleti tankönyv Horthy-korról szóló részéről.  A cikkben megemlített egyik probléma kifejtése következik. Nem csak a könyv hiányosságáról van szó; a Horthy-kori belpolitikai viszonyok iskolai tálalásának van egy 1945 után kialakult hagyománya – és ez az, amitől nem távolodtak el eléggé a kísérleti tankönyv alkotói sem.  

A történelem öl, butít és nyomorba dönt. Különösen a félreértett, vagy meghamisított. Adolf Hitler, mint a Mein Kampfból sejthető, elhitte az antiszemita történetmagyarázóknak, hogy a középkorban azok a német városok hanyatlottak le, amelyek beengedték falaik közé a zsidókat, a többi viszont szépen fejlődött. Miért ne hitte volna el akkor a közelmúltra vonatkozó állítást, hogy a […]

Igaz, Guevara tényleg nem volt elégedett a létező szocializmussal. De nem annak diktatórikus jellege, hanem ellenkezőleg, „megalkuvásai” miatt. Nyikolaj Leonov tolmács és diplomata visszaemlékezése szerint, 1960-ban Moszkvában Che arra kérte a szovjet vezetőket, hogy adjanak támogatást egy évi egymillió tonna vasat és acélt termelő üzem megépítéséhez, mert „Kubának önellátóvá kell válnia”. Az ehhez hasonló sztálini […]

Sok kép és film maradt fent a kedvesen mosolygó, szivarozgató, munkásokkal együtt dolgozó Che Guevaráról. Öltözködése, modora laza és közvetlen, barátságos volt. Korai naplójából pedig egy együtt érző, az emberi szenvedésre fogékony fiatalember képe rajzolódik ki. Ez azonban Che egyéniségének csak egyik oldala. Bővebben a Tényleg oldalán…

Ernesto Che Guevara (1928-1967) argentin orvos valóban diktatúrák ellen szervezett felkeléseket, például Fulgencio Batista kubai, vagy René Barrientos bolíviai uralma ellen. De amit helyette ajánlott, az nem a demokrácia volt, hanem egy még kíméletlenebb diktatúra. Bővebben a Tényleg oldalán…

Vietnamnak a 20. században francia (1954-ig), japán (1940-1945) és amerikai (1964-1973) csapatokkal kellett felvennie a harcot. Messziről úgy látszik, hogy ez egy folyamatos függetlenségi harc volt, melynek élén Ho Si Minh, a mosolygós Ho apó állt, hiszen 1945 és 1969 között ő vezette az ún. Vietnami Népi Felszabadítási Hadsereget, vagyis a Viet Minh-t. Bővebben a […]

Lev Davidovics Trockij (1879-1940) emigrációjában éles hangú írásokban kritizálta Joszif Sztálin önkényuralmát és a sztálini terrort. Így sokakban az a benyomás keletkezett, hogy ő valamiféle forradalmi humanizmus letéteményese volt, és ha Lenin után ő került volna hatalomra Sztálin helyett, akkor a Szovjetunió egy demokratikus szocialista állam lehetett volna. Bővebben a Tényleg oldalán…