Miközben
a jelenlegi 72 egyetemet és főiskolát is soknak tartja az oktatási
kormányzat, 13 új felsőoktatási intézmény alapítási kérelméről kell
döntenie.
(Forrás: Népszabadság)

Ha biztosan be akarsz jutni valahová, hogy legyen
diplomád, menj tanító- vagy tanárképzőbe! – így hangzott a kilencvenes
évek elején a jó tanács. Az ilyen oklevelekkel Dunát lehetne rekeszteni,
és most túl sok a tanító és a tanár. Persze nem csak a pedagógusok
kerültek nehéz helyzetbe. Az ügyvédi kamara vezetői is arról
panaszkodnak, hogy túlzsúfolt a pálya. Sok más szakmában is túlképzés
van, bizonyos fontos szakmák iránt viszont nincs érdeklődés. A kormány
ezért próbálja a felsőoktatást a munkahelyek igényeihez igazítani. A jó
minőségű oktatás érdekében pedig kevesebb, de nagyobb teljesítményre
képes oktatási intézményt tartana szükségesnek. A valóságban a
Felsőoktatási Regisztrációs Központ asztalán jelenleg 13 új
felsőoktatási intézmény alapítási kérelme fekszik.

Most 72 államilag elismert egyetem és főiskola működik
Magyarországon: 36 állami, 36 pedig egyházi, alapítványi vagy
önkormányzati fenntartású. Ezek mindegyike kapott eddig állami
támogatást, vagyis államilag támogatott képzésre vehetett föl
hallgatókat. Hogy mennyit, azt – még a felvételi eljárás előtt –
„leosztották”. Jövőre csak azt határozzák meg, hogy hány hallgatót tud
fogadni az adott intézmény. Ezt a kapacitást pedig aszerint töltik föl
államilag támogatott, illetve költségtérítéses hallgatókkal, hogy milyen
arányban jelentkeztek oda magas pontszámú felvételizők. Minél több és
minél magasabb pontszámú diák jelentkezik egy intézménybe, annál
magasabb lesz az államilag támogatott hallgatók
aránya.

Az új rendszer nem titkolt
célja, hogy csökkenjen a felsőoktatási intézmények száma. Így ugyanis az
az egyetem vagy főiskola, ahová kevés és alacsony pontszámú diák
jelentkezik, csak a költségtérítéses hallgatók pénzéből lesz kénytelen
fönntartani magát, ha abból nem sikerül, lehúzhatja a
rolót.

A kormányzati elképzelések
azonban szemmel láthatóan nem zavarják azokat, akik új intézményt
szeretnének alapítani. Bakonyi László, a Felsőoktatási Regisztrációs
Központ főigazgatója szerint többnyire olyan intézmények adnak be
alapítási kérelmet, amelyek középfokú iskolaként vagy másik egyetemhez
kapcsolódva már folytatnak képzést. Abból indulnak ki, hogy a náluk
tanuló diákok megfelelő bázist alkotnak majd. Ilyen például az a
budapesti művészeti iskola, amely most főiskolaként is szeretne
működni.

A legtöbb leendő intézmény
egyébként gazdasági képzést folytatna, de van, amelyik a jog, az
informatika, a természettudomány vagy a hitélet területén próbálkozna. A
kérelmezőknél először azt vizsgálják, hogy gazdaságilag képesek
lennének-e fönntartani magukat, s megteremteni az oktatás feltétételeit –
államilag támogatott hallgatókkal ekkor egyáltalán nem számolnak. Ha
igen, akkor nyilvántartásba veszik őket: a 13 kérelmező közül háromnál
ez már megtörtént. Ezt követően mérlegelik: rendelkeznek-e megfelelő
oktatói gárdával, tantermekkel és két alapszakon szakindítási
akkreditációval. Ha mindent rendben találnak, az intézmény megkapja a
működési engedélyt: ilyet eddig a leendő Wekerle Sándor üzleti főiskola
kapott.

Korábban az akkreditációs
bizottságon múlott, hogy milyen feltételeket szab a leendő
intézményeknek. Most a jogszabály részletesen előírja, milyen
feltételeknek kell megfelelniük, például hány minősített oktatót kell
alkalmazniuk, s hány tanteremre van szükség. A végső döntést az
Országgyűlés hozza meg a leendő egyetemek és főiskolák
ügyében.