A bolsevizmus győzelmét hirdető Szovjetek Palotájának felépítésének gondolatával egyidőben, az SZKP több építészeti emlékműnek szánt minisztériumot, közintézményt és szállodát is szeretett volna megépíttetni a Vörös tér és a Kutuzov híd között átadott új Arbat, valamint a leendő Iljics sugárutak mentén. November 7. kapcsán emlékezzünk a meg nem épült vörös Moszkvára. (a Falanszter blog cikke)

[…]

A Technika Palotája: műszaki analfabétáknak

A szovjet nép technikai analfabétizmusa miatt, 1925-ben Nyikoláj Buharin (Николай Бухарин) javaslatot tett a bolsevik pártnak, hogy építsenek egy Központi Műszaki Múzeumot is magában foglaló Technikai Palotát (Дворец техники), amelynek állandó és időszakos „világszínvonalú” kiállításai miatt, remélhetőleg rövid időn belül a nyugati szinthez felzárkóztathatja majd a lakosság műszaki ismereteit. Az SZKP Politikai Bizottsága 1931. augusztus 5.-én bólintott rá a nagy teoretikus tervére, amit a Pravdában közhírré is tettek. A politikai napilap megemlítette, hogy az épületnek a Nagy Októberi Forradalom tizenötödik évfordulójára (1932. November 7.) kell majd elkészülnie.

A népbiztosok úgy gondolták, hogy az épületnek nem szimplán egy múzeumnak kell lennie, hanem egy olyan működő gyárat kell létrehozni, amelynek bemutatótermei, tanfolyamai, laboratóriumai, könyvtárai és filmvetítései mindenki számára egyértelművé teszik a gépek mechanizmusát, és a termelési folyamatokat. A 20 ezer embernek munkát adó palotát tehát úgy akarták megépíteni, hogy az naponta akár 60 ezer látogatót is befogadjon. Buharin a palotában 17 ipari és technológiai ágazatot kívánt bemutatni, amelyből a legutolsó a Vörös Hadsereg nagyságát szimbolizálta volna. A párt az épület helyének először a Moszkva folyó partja mentén egy 220 hektáros sűrűn beépített területet választott ki, amit rövidesen 120 hektárra kellett csökkenteniük az itt élők meg nem oldott lakhatási problémája miatt. Bár Lázár Kaganovics 1933-ban hivatalosan elindította a tervpályázatot, a miniszterelnök ez évi feljegyzéseiből tudjuk, hogy már ekkor gondot okozott az államnak, hogy honnan teremti majd elő a projekt évi 34 millió amerikai dollár értékű rubelforrásait.

1933. december 15.-re befutottak a Moszkva-folyó partjára tervezett Technika Palota pályaművei. Annak ellenére, hogy a zsűri a Makaricsev (Т. Макарычев), Szelivanov (Н. Селиванов) és Volfzon (В. Вольфзон) „Lift” pálaművét, valamint szavazás útján a Bazilevics-csoport (M. Базилевич)  „Tehmass” pályaművét ítélte a két legjobbnak, a grémium harmadik helyezést elért Szamojlov (А. Самойлов) és Jefremovics (Б. Ефимович) technokrata jellegű épületét díjazta a legjobbnak. A bundagyanús döntés miatt 1934. február 10.-én Buharint felmentették az építkezést felügyelő népbiztosi posztja alól, illetve az építkezést elhalasztották a második ötéves terv időszakára a kiemeltebb besorolású Szovjetek Palotája miatt. 1935. május 31.-én az SZKP Politikai Bizottsága végleg törölte a Központi Műszaki Múzeum és a Technika Palota felépítését. A bizottság indoklásul az Izvesztyia lapban azt közöltette le: „a Szovjetunió gazdasági és technológiai helyzete sokkal jobb annál, minthogy a külföldiek előtt feltárjuk tudományunk legmélyebb titkait.”

Könyvek Háza: papír maradt ez is

A Könyvpalota (Дом книги) 1934-es terve jól példázza a 30-as évek elejének azt az elképzelését, mely a házakat amerikai stílusú „építészeti emlékműnek” tekintették. Erre utal a téglalap formájú épület négyszögletes nyúlánk sziluettje, leegyszerűsített formái és a mindenütt megjelenő szobrok, a gazdag attika. A tervező, Iljá Goloszov (Илья Голосов) az 1920-as évek konstruktivista mozgalmának kiemelkedő alakja volt, de később nevet szerzett magának az új szovjet klasszicista stílusban is – indult például a Szovjetek Palotája és a Nehézipari Népbiztosság épületének megépítésére szóló pályázatokon is. Stílusát a „szimbolikus romanticizmus” jelzővel illetik. Az épület sohasem épült fel, mert a tervező „önszántából mindig is az írófiókjának mélyére kívánta tervét”. Ismerős?

[…]