Egyedülálló
régészeti leletek bizonyítják, hogy az Alföld területén élő újkőkori
őseink ismerték az olyan tejtermékek előállításának módját, mint a ma is
kedvelt sajt vagy joghurt.
(Forrás: Múlt-kor)

Nyolcezer éves agyagedényeken talált zsíros
ételmaradékok árulkodnak újkőkori őseink ételfogyasztási szokásairól –
amely, évezredek ide vagy oda, úgy tűnik, nem sokban különbözött attól,
ahogy ma táplálkozunk. Legalábbis a választék tekintetében: tejföl,
sajt, joghurt, hal, és mindenféle gyümölcs, mint például eper, málna,
alma vagy szilva szerepelt a mindennapi étrendben. Na és persze rengeteg
hús, legyen az marha, kecske, vagy akár juh.

Két, egymástól független tanulmány eredményeit
ismertette a Discovery Channel honlapja. A magyar Alföld és a Svájcban
található Bodeni-tó délnyugati partján folyó régészeti ásatások meglepő
módon hasonló eredménnyel zárultak. Mindkét helyszínen többezer éves
agyagedényeket, vagy azok darabjait találták meg a kutatók, rajtuk
zsíros maradékokkal. Oliver Craig, az alföldi tapasztalatokról beszámoló
tanulmány egyik szerzője, az ásatás vezetője a Discovery News-nak adott
interjújában pontosította az edények korát: i. e. 5950 és 5500 közötti
időintervallumból maradtak ránk. A vizsgálatok során fény derült a zsír
„eredetére” is: kecske- vagy juhtej származéka.

Az egyetlen konkrét magyarországi tejre vonatkozó adat a
Craig által vizsgált, Ecsegfalván talált lelet. Jelentőségét az adja,
hogy a Kárpát-medence első állattartó közösségét képviseli. A balkáni
eredetű állattartás következményeként olyan juhok és kecskék jelentek
meg, amelyek ősei nem voltak honosak a Kárpát-medencében. Ez alapján
valószínű, hogy ezen négylábúak mindenképpen máshonnan kerültek ide, és a
tenyésztésük itt folyt tovább. A juhtej maradványa a kis testű juhok
vagy kecskék egyszerűbb fejésével magyarázható. Az ún. Kőrös-kultúrában
amúgy is nagyon kevés lehetett a szarvasmarha, házi disznócsont pedig
alig van. Ezzel kapcsolatban a legújabb DNS vizsgálatok azt támasztják
alá, hogy a szarvasmarhát is távolabbról hozták be, nem pedig a helyi
őstulokból háziasították. A kutatók korábban az utóbbi mellett foglaltak
állást.