• Címlap
  • English
  • Hírek
  • Tallózó
  • Történelem
  • Történelemtanítás
  • TTE
  • Átláthatóság
Hirdetés

Kérjük, segíts, hogy folytathassuk munkánkat!

Számlaszámunk: 11705008 – 20133762.

A támogatás bankkártyával itt lehetséges.

Nagyon köszönjük.

Sajtot ettek az Alföldön a neolitikumban
2006. május 10. szerda, 0:00

Egyedülálló
régészeti leletek bizonyítják, hogy az Alföld területén élő újkőkori
őseink ismerték az olyan tejtermékek előállításának módját, mint a ma is
kedvelt sajt vagy joghurt.
(Forrás: Múlt-kor)

Nyolcezer éves agyagedényeken talált zsíros
ételmaradékok árulkodnak újkőkori őseink ételfogyasztási szokásairól –
amely, évezredek ide vagy oda, úgy tűnik, nem sokban különbözött attól,
ahogy ma táplálkozunk. Legalábbis a választék tekintetében: tejföl,
sajt, joghurt, hal, és mindenféle gyümölcs, mint például eper, málna,
alma vagy szilva szerepelt a mindennapi étrendben. Na és persze rengeteg
hús, legyen az marha, kecske, vagy akár juh.


Két, egymástól független tanulmány eredményeit
ismertette a Discovery Channel honlapja. A magyar Alföld és a Svájcban
található Bodeni-tó délnyugati partján folyó régészeti ásatások meglepő
módon hasonló eredménnyel zárultak. Mindkét helyszínen többezer éves
agyagedényeket, vagy azok darabjait találták meg a kutatók, rajtuk
zsíros maradékokkal. Oliver Craig, az alföldi tapasztalatokról beszámoló
tanulmány egyik szerzője, az ásatás vezetője a Discovery News-nak adott
interjújában pontosította az edények korát: i. e. 5950 és 5500 közötti
időintervallumból maradtak ránk. A vizsgálatok során fény derült a zsír
“eredetére” is: kecske- vagy juhtej származéka.


Az egyetlen konkrét magyarországi tejre vonatkozó adat a
Craig által vizsgált, Ecsegfalván talált lelet. Jelentőségét az adja,
hogy a Kárpát-medence első állattartó közösségét képviseli. A balkáni
eredetű állattartás következményeként olyan juhok és kecskék jelentek
meg, amelyek ősei nem voltak honosak a Kárpát-medencében. Ez alapján
valószínű, hogy ezen négylábúak mindenképpen máshonnan kerültek ide, és a
tenyésztésük itt folyt tovább. A juhtej maradványa a kis testű juhok
vagy kecskék egyszerűbb fejésével magyarázható. Az ún. Kőrös-kultúrában
amúgy is nagyon kevés lehetett a szarvasmarha, házi disznócsont pedig
alig van. Ezzel kapcsolatban a legújabb DNS vizsgálatok azt támasztják
alá, hogy a szarvasmarhát is távolabbról hozták be, nem pedig a helyi
őstulokból háziasították. A kutatók korábban az utóbbi mellett foglaltak
állást.


Tovább
a cikk folytatásához

0 shares
Már egy mozijegy ára is segítség! Ha teheted, támogasd a Történelemtanárok Egyletének munkáját!
Számlaszám: 11705008 – 20133762
Rendszeres utalás
Eseti támogatás
Köszönjük!

Vissza

TTE-közösség

TTE a Facebookon

Youtube-csatorna

Tankönyvek

Galéria

„Őseinket felhozád…” – Magyar őstörténet

Történelemtanárok (31.) Országos Konferenciája

Sorsfordító változások... - amelyek után új irányt vett a történelem

Eddigi konferenciáink

A Történelemtanárok (31.) Országos Konferenciájának állásfoglalása

Szebenyi Péter-díj

A Szebenyi Péter-díj 2021. évi díjazottja: Hidas Gábor

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Támogatók

Adomány

Címkék

alapvizsga Centropa civil Civil Közoktatási Platform családtörténet emberi jogok emléknap felhívás kerettanterv Különóra módszertani cikk NAT tankönyv TTE-konferencia Tényleg!? történelmi atlasz törvény álhírek állásfoglalás érettségi

Partnerek

  • Impresszum
  • Alapszabály
  • Tagdíj
  • Belépési nyilatkozat
  • Támogatás
  • Kapcsolat
Történelemtanárok Egylete 1997-2017