Termékeket
először az ősi Mezopotámiában láttak el márkajelzésekkel körülbelül
ötezer évvel ezelőtt, állítja a University College London kutatója,
David Wengroy – szerinte az ötezer éves korsózáró dugókon látható jelek a
mai márkajelzések megfelelői. (Forrás: hvg.hu)

8000 évvel ezelőtt a korabeli mezopotámiaiak személyes
jelzéseket és ábrázolásakat tartalmazó kőpecséteket kezdtek el gyártani,
amikkel az ételeket és italokat lezáró kupakokat vagy dugókat
„szignózták”. Az olajat, bort és más termékeket eredetileg
szomszédjaikkal vagy vándorokkal cserélték volna ki, de amikor megindult
a városidsodás (ezt most 5000 évvel ezelőttre tesszük), akkor a város
lakói egyre több, általuk ismeretlen eredetű áruval
találkoztak.

Wengrow szerint a dugókon látható
jelzések fontos szerepet láttak el, ezek tanúskodtak ugyanis az áruk
származási helyéről és minőségéről. A kutató szerint ezek a pecsétek
egyfajta primitív minőségellenőrző rendszerként működtek, a vásárlók
ugyanis a pecsétre ránézve meg tudták állapítani, hogy jó minőséggel
állnak-e szembe vagy sem.

Számos ilyen dugaszt
találtak a mai Irak területén fekvő Uruk városában. Wengrow szerint a
rajtuk található jelzések az emberi történelem első, mechanikusan
létrehozott képei között vannak. Ezeknek sokáig nem
tulajdonítottak művészi értékülön kívül semmit, Wengrow szerint
azonban inkább promóciós értékük volt. Míg a New Scientist által
megkérdezett antropológus, Mitchell Rothman szerint az UCL kutatója
meggyőző elmélettel rukkolt elő, azt azért nem hiszi el, hogy a
„márkajelzéseket” a szó kereskedelmi értelmében alkalmazták volna több
ezer évvel ezelőtt.