Tavasszal
elindul a magyar felsőoktatás átalakítása. De vajon mit veszítünk és
mit nyerünk a reformmal – teszi fel a kérdést Zsuppán András a Heti
Válaszban.

Soha ilyen izgatottan nem
forgatták még az érettségiző diákok a Felsőoktatási felvételi
tájékoztató című vaskos kiadványt. Lesz-e idén régészet és csillagászat
szak az egyetemen? Mit jelent az alap- és a mesterképzés? Öt évig vagy
három évig kell tanulnom, ha jogásznak vagy orvosnak
készülök?

A bolognai folyamatnak
nevezett nagyszabású felsőoktatási reform nem csak az egyetemi polgárok
ügye. A hallgatók közvetlen hozzátartozóival együtt nagyjából kétmillió
embert érint valamilyen formában. A fenti kérdések kőkemény anyagi és
pályaválasztási problémaként jelentkeznek a magyar családok jelentős
részénél.

Az egyetemeken évek óta
komoly ellenérzések kísérték a reformot. A felsőoktatás szereplői minden
szakmai fórumon és nemritkán újságcikkekben is kinyilvánították
nemtetszésüket. A sokat támadott felsőoktatási törvényt végül több
alkotmánybírósági bukás után a módosító javaslatok figyelembevételével
alkották meg, magánbeszélgetések során a többség mégis keserűen
nyilatkozik a történtekről. Jellemző, hogy az ELTE-n rektori határozat
tiltja, hogy az egyes tanszékvezetők a bolognai folyamatot értékeljék –
nyilván nem a lelkes támogató nyilatkozatok túltengése
miatt.

Az nem kétséges, hogy a
kétciklusú, angolszász rendszerű egyetemi képzésre Magyarországnak át
kellett térnie. Az 1999-ben elindult bolognai folyamatból Belorusszia
kivételével egyetlen európai ország sem akart kimaradni. Az egységes
európai felsőoktatási térséghez még Oroszország és Törökország is
csatlakozott.

Magyarország kezdettől
fogva jelezte, hogy részt kíván venni az átalakulásban, bár 2001-ig
konkrét lépések nem történtek. A jelenlegi oktatási kormányzat többször
felrótta elődjének a késlekedést, de a folyamat valójában az európai
trendekkel párhuzamosan haladt. Ping Veronika közgazdász, a nemzetközi
kapcsolatok szakértője szerint „a bolognai nyilatkozatot aláíró országok
nagy többsége csupán a 2001. májusi prágai találkozó után kapott észbe,
amikor látták, hogy néhányan mégis fontosnak találták az
elképzeléseket, és aktivitásukkal viszonylagos előnyre tettek szert a
többiekhez képest. 2001 nyarán a minisztériumon belül elindult az
előkészítői munka, ami azonban a kormányváltással megszakadt. Az új
kormánynak más elképzelései voltak a
megvalósításról”.

ERŐLTETETT
MENET

A döntő
változást az jelentette, hogy a bolognai nyilatkozatban eredetileg
megjelölt 2010-es céldátum helyett a kétciklusú képzés bevezetését öt
évvel előrehozták, valamint összekötötték egy átfogó felsőoktatási
reformmal, mely fenekestül felforgatta a teljes oktatási rendszert az
intézmények finanszírozásától kezdve egészen az érettségi és a felvételi
kérdéséig. Az eredetileg tervezett fokozatos, lassú, szelíd átalakulás
helyett a minisztérium gyors, kíméletlen és radikális eljárást
alkalmazott.

Egyedül Norvégiában
ment végbe hasonló léptékű átalakulás, a legtöbb országban beérték
kisebb módosításokkal vagy azzal, hogy engedélyezték – de nem tették
kötelezővé – a kétciklusú képzések indítását. A magyarhoz hasonló
oktatási rendszerű Németország és Ausztria, ahol szintén nem volt
hagyománya a kétciklusú képzésnek, az új rendszert a főiskolák és
egyetemek egybeolvasztása nélkül vezette be, míg nálunk a teljes
főiskolai rendszert felszámolták. Magyarországon csak az orvosok, az
állatorvosok, az építészek és a jogászok képzése maradt osztatlan,
ötéves rendszerű, valamint a művészeti egyetemek kaptak átmeneti rövid
haladékot. Különösen nagy viták folytak a jogi képzés körül, mivel a
minisztérium eredetileg szükségesnek tartotta egy hároméves
jogászigazgatási lépcső létrehozását a közigazgatás számára. A jó
érdekérvényesítési képességekkel rendelkező jogi karok megfúrták a
tervet, de szinte biztos, hogy a téma négy-öt éven belül ismét
napirendre kerül.

A gyorsított
tempójú reform folyamatos pénzkivonással párosult – sokak szerint így
akarták megtörni az egyetemek ellenállását. Az első tervek az alapszakok
számának radikális csökkentését irányozták elő. Végül 415 szak helyett
102 alapszak indulhatott el 2006-ban. A korábbi, rendkívül cizellált
magyar felsőoktatási rendszer után most az európai középmezőnybe
kerültünk – Romániában például csak 76, míg Hollandiában 150 szak
működik.

MEGSZÜNTETTÉK, DE
LÉTEZIK

Sok nagy
múltú, fontos szak esett áldozatul a reformnak, az idei évtől például
nem lesz önálló csillagászat, néprajz, meteorológia, régészet,
művészettörténet és filozófia. A megszüntetett szakok az alapszakon
belül önálló szakirányként folytatják életüket. Ma még szinte
megállapíthatatlan, ténylegesen mi változik. A szakirányok tényleges
önállóságát a helyi erőviszonyok fogják eldönteni. Hivatalosan az előírt
180 kreditpontból mindössze 50-et kell a hallgatónak az általa
választott szakirányon teljesítenie. Dr. Verebélyi Kincső, a Néprajzi
Intézet igazgatója szerint a történelem alapszakkal való egyesülés nem
jár majd jelentős változásokkal: „Szeretnénk minél több általános órát
magunk megtartani, és a néprajz szakirányt választó hallgatóknak
továbbra is ugyanolyan széles körű szakmai képzést adni, mint eddig.
Eredetileg azért küzdöttünk, hogy a szak önállósága megmaradjon. Bár ez
nem sikerült, reméljük, hogy a változás jórészt formális lesz. Az
biztos, hogy szükség van koncepcionális váltásra, hiszen szűkebb,
hároméves időkeretbe kell belepréselnünk az általunk fontosnak tartott
tárgyakat.”

A természettudományi
karok kis szakjai könnyebben vészelik át az átalakulást. Tasnádi Péter,
az ELTE TTK oktatási dékánhelyettese szerint mind a meteorológia, mind a
csillagászat és a geofizika esetében van hagyománya annak, hogy nagyobb
szakok keretében kapjanak alapozást. „Az első három évben ezeken a
szakokon kőkemény matematikai és fizikai alapozó oktatást folytattunk.
Ez továbbra is megtörténik majd az alapszakok általános tárgyainak
keretében, és a hallgatók három év elvégzése után eldönthetik, tényleg
valamelyik nagyon speciális szakterületen kívánják-e folytatni
tanulmányaikat. Kezdetben egyetlen nagy, általános természettudományi
alapszak létrehozásáról volt szó, ami valóban katasztrofális
következményekkel járt volna. A szakok száma állandó alku tárgya volt az
elmúlt évek során, s a kialakult változat – hét önálló szakkal – végső
soron elfogadható.”

Tasnádi szerint
nagyobb probléma, hogy egyáltalán nincs lehetőség arra, hogy a
legtehetségesebb diákok az alapképzés, BA-diploma megszerzése nélkül
folytathassanak tíz féléves egyetemi tanulmányokat. „Mivel a hároméves
alapozó képzésnek tartalmilag lezárt, egységes egésznek kell lennie, a
szakmai követelmények a tömegoktatás keretei között óhatatlanul
csökkennek. Az egyetem ilyen körülmények között nehezebben tudja ellátni
a tehetséggondozás feladatát, ami hosszú távon a magyar tudomány
eredményeire is hatással lehet.”

ÉRETTSÉGI
HELYETT

Nagyon sok
kritika érte az Oktatási Minisztériumot amiatt, hogy nem készült el
időben a mesterképzések listája. Mang Béla felsőoktatási helyettes
államtitkár szerint a bizonytalanság kisebb, mint első hallásra hinnénk:
„A Magyar Akkreditációs Bizottság tavaly nyáron megkapta az első
szakmai anyagokat az intézményektől. Ezután négy-öt hónapos vita
kerekedett, s ebbe a minisztérium nem avatkozhatott be. Teljesen biztos,
hogy az alapszakok által a felvételi tájékoztatóban megjelölt
mesterképzések előbb-utóbb elindulnak. A 220 képzésből 35-öt már
akkreditáltak, 150 akkreditálása nyárra elkészül. Személy szerint úgy
gondolom, végül 350-400 mesterszak fog elindulni. Az akkreditálási
folyamat elhúzódása miatt semmiképp sem akartuk elhalasztani a reform
bevezetését, hiszen csak három év múlva jutnak el odáig az első diákok,
hogy a mesterszakokra felvételizzenek. A gyors átalakulás biztosította,
hogy a mostani évfolyamok már Európában is elfogadott diplomát
kapjanak.”

Országos átlagban az
alapképzést (BA) elvégző hallgatók 35 százaléka léphet tovább valamilyen
felvételi eljárás keretében mesterképzésre (MA). A törvényben
meghatározott szám a teljes felsőoktatásra, nem pedig egyegy szakra
vonatkozik, most is hasonló az egyetemisták és a főiskolások aránya.
Senki nem tudja, ki fogja megszabni az egyes képzési területek
keretszámait, pedig a felvételi vizsga nehézségi fokát nyilvánvalóan ez a
tény határozza meg. A felvételizőknek fogalmuk sincs a tanulmányaik
elején, vajon kőkemény rostavizsga vagy jóindulatú „tudásfelmérés” vár-e
rájuk három év múlva. A törvény – a hírekkel ellentétben – továbbra is
12 ingyenes plusz két túlfutó félévet garantál az államilag
finanszírozott képzésben részt vevőknek, vagyis a mesterképzés elvileg
nem lesz fizetős. A rendszer kétségtelenül átjárhatóbb lesz, hiszen
többféle alapszakról (és intézményből) lehet majd az egyes
mesterszakokra jelentkezni.

Azt
azonban nem lehet tudni, mi vár a rendszerből kiesőkre. A BA-diplomák
értékéről legfeljebb találgatni lehet, pontos felmérések a témáról nem
készültek. A munkaerőpiacon várhatóan a természettudományi jellegű
BA-nek lesz hasznosítható értéke, a bölcsészek kilátásai sokkal
rosszabbak. Mivel a bölcsész BA mögött csak egy általános jellegű és nem
túl magas színvonalú képzés áll, legfeljebb a jelenlegi érettségivel
lesz egyenértékű.
 
A cikk a
Heti Válasz oldalán