A
hagyomány szerint Miklós püspök 350 körül hunyt el. Ünnepét december
6-án tartják, alakját a nyugati és a keleti egyházban egyaránt nagy
tisztelet övezi. A szent ereklyéi viszontagságos úton jutottak el a
dél-itáliai Bariba, ám a hely később népszerű zarándokhellyé vált.
(Forrás: Múlt-kor)

Miklós életéről
kevés hiteles adat áll a rendelkezésünkre. A kis-ázsiai Patara városában
született a 3. század utolsó harmadában, 19 évesen szentelték pappá,
majd Myra (Müra) – ma Demre – püspökévé választották, és ebben a
tisztségében 325-ben részt vett az egyház életében jelentős első niceai
ökumenikus zsinaton, amely elítélte az ariánus
eretnekséget.

Miklós püspök életéhez
számtalan legenda fűződik. A kiválasztottság és elhivatottság jele már
kisgyermekkorában megmutatkozott, mivel már születése napján felállt a
kádjában, illetve csak szerdán és pénteken és csupán egyszer vett
magához anyatejet a böjt miatt. Egy másik történet arról számol be, hogy
az egyik szomszédon, aki nagy szegénysége miatt nyilvánosházba akarta
adni három lányát, pénzzel teli erszényekkel segített. De
lecsendesítette a vihart, megmentett három ártatlanul vádolt
katonatisztet és táplálta éhező püspöki székhelyét
is.

Kultusza a 6. század elején
kezdődött, és Myra városához köthető, majd a kereskedők révén Itálián
keresztül fokozatosan teret hódított egész Nyugat-Európában. A nyugati
liturgiában december 6-án ünnepelték Miklós püspököt, és Magyarországon
is kimutatható a szent népszerűsége. A középkorból származó adatok arra
utalnak, hogy közel 250, helynévvé nem vált temploma volt. Egyes
feltételezések szerint egy részüket még a bizánci térítés hatására
emelték a Kárpát-medencében. Az 1092-es szabolcsi zsinat a vasárnapon
kívül a kötelezően előírt ünnepek közé sorolta Miklós püspök napját,
amit aztán az 1493-ban megtartott esztergomi zsinat is
megerősített.

Miklós későbbi
tiszteletéhez jelentősen hozzájárult a szent ereklyéinek Itáliába való
átszállítása. 1087-ben ugyanis hetven tengerésznek, akik közül 62 Bari
városából származott, sikerült a maradványokat Kis-Ázsiából az apuliai
Bariba vinnie. A relikviáknak illő körülményeket kellett biztosítani,
ezért a városban egy kereszthajós bazilikát építettek, illetve az
ereklye őrzésével a bencéseket bízták meg. A kegyhelyet az évszázadok
során tömegesen látogatták, az ott elhelyezett kincsekről 1362-ben
lajstromot állítottak össze. Az inventáriumból világosan kiderül, hogy
az európai uralkodók többször kívánták adományaikkal Szent Miklós kegyét
elnyerni. A donátorok között szerepelt X. Lajos francia király
(1314–1316) és második felesége, Magyarországi Klemencia, Károly Róbert
magyar király testvére. Dusán István szerb uralkodó (1331–1355) is
képviseltette magát ajándékaival.

[…]

Miklós püspököt
a keleti egyház is tiszteli, a kezdetektől egészen napjainkig. A
fénykor a 9. században mutatható ki, ekkor nagyon sok szöveg, ünnepi
beszéd keletkezett róla. Kultusza különösen a pravoszláv Oroszországban
figyelhető meg, ahol Miklós az ország fő patrónusa is lett. A
magyarországi görög katolikusok Miklós-tisztelete sajátos jegyeket
hordoz. A szent kultusza a keleti hagyományokon alapult, kedveltsége az
1646-os ungvári unió után is megmaradt. (Ekkor ismerték el a keleti
szertartású keresztények a pápa főségét.) Alakja az ikonosztázokon
mindig a négy legfontosabb ikon egyikeként jelent meg. A szentet gyakran
ábrázolták a veszélyben lévők megmentőjeként vagy hitvédőként,
főpásztorként.

Teljes
cikk (Múlt-kor)