A KSH
felmérés részletei
(Forrás: Aula)

2004. október 18-án jelentette meg a Központi
Statisztikai Hivatal  a Magyar
Statisztikai Évkönyv 2003 illetve a Társadalmi helyzetkép 2003 című
kiadványait. Álljanak itt a mellékelt sajtóanyagok oktatásra vonatkozó
részletei.

Tanulási
arányok
Az elmúlt évtizedben kiteljesedett az
iskolarendszerű oktatás: a kilencvenes évek elejének 80%-ot alig
meghaladó arányával szemben ma már a 16 évesek több mint 90%-ára terjed
ki. A fiatalok magasabb korcsoportjában az expanzió még feltűnőbb volt:
1991-ben a 20 éveseknek még mindössze 14%-a, 2002-ben viszont már 41%-a
tanult nappali tagozaton.

A középfokú oktatás struktúrája átalakult: viszonylag
kevesebben választották a szakképző iskolákat, többen az érettségit adó
intézményeket. Az 1990-es és a 2002-es adatokat összevetve: a
szakiskolai tanulók aránya 43-ról 23%-ra csökkent, míg a
szakközépiskolásoké 33-ról 43%-ra, a gimnazistáké 24-ről 34%-ra
nőtt.

A kilencvenes évek elejétől
minden korábbit meghaladó mértékben növekedett a felsőoktatási
intézmények hallgatóinak száma és aránya. 1990-ben a nappali tagozaton
érettségizetteknek 20%-a tanulhatott tovább még ugyanabban az évben,
2003-ban már több mint 45%-uk.

Az
elmúlt évtized egyik jellegzetes változása, hogy a felsőoktatáson belül
jelentősen megemelkedett a nem nappali tagozaton tanulók aránya. Az
1993-tól lassabban, majd az évtized közepétől egyre gyorsabban
kibontakozó folyamat eredményeként 2002-ben már ők tették ki a hallgatók
több mint 45%-át.

A felsőoktatásban
több mint 400 ezren tanultak, négyszer annyian, mint 1990-ben,
felsőfokú oklevelet pedig 53 ezren vehettek át; ez tízszer annyi, mint
1960-ban, de még az 1995-ösnek is a duplája.

A népesség iskolázottság szerinti
összetétele
A legerőteljesebb változások a
középiskolai végzettségűek és a diplomások arányában figyelhetők meg.
Mind a férfiak, mind a nők esetében a 20—24 éves korosztályban
a legmagasabb az érettségivel rendelkezők hányada. A felsőfokú
végzettségűek az elmúlt időszakban szintén minden korcsoportban teret
nyertek, a nők esetében nagyobb, a férfiaknál kisebb
mértékben.

Az
iskolázottság, az oktatás
eredményei
Magyarországon ugyan viszonylag
kevesen maradnak ki idő előtt az iskolarendszerből, ehhez képest viszont
magas a kompetencia-vizsgálatokon nagyon rosszul teljesítők aránya. Ez a
jelenség az oktatási rendszer komoly működési zavaraira
utal.

A képzettség legközvetlenebb
hozadéka a munkaerő-piaci érvényesülés. Népszámlálási adatok szerint a 8
általánosnál alacsonyabb iskolázottságú 25—64 éves férfiaknak
csak 15, a nőknek mindössze 8%-a dolgozik. A szakmunkás végzettségű
férfiak csaknem háromnegyede, a nők 60%-a tudott elhelyezkedni; az
érettségizettek esetében nagyon hasonló arányok adódnak. A diplomások
körében a legmagasabb, mintegy 80%-os a foglalkoztatottak
aránya.

Az iskolai végzettség és a
foglalkozási státus összefüggésében figyelemre méltóak az országok
közötti differenciák. A diplomás fiatalok előnye ugyan mindenhol
kimutatható, de mértékében már jelentősek az eltérések. Amíg
Franciaországban, Svédországban vagy Spanyolországban a felsőfokú és az
alapfokú végzettségű fiatalok státuskülönbsége viszonylag kicsi, addig
Magyarországon Európában az egyik legnagyobb. Ugyanez mondható el a
diplomások keresetelőnyéről is.

Az iskolai egyenlőtlenségek
újratermelődése
Minél iskolázottabbak a szülők,
annál kisebb arányban taníttatják gyermekeiket szakmunkásképzőkben,
szakiskolákban, illetve annál inkább választják számukra a gimnáziumot
vagy a szakközépiskolát; ez a tendencia az elmúlt másfél évtizedben csak
tovább erősödött. Ehhez hasonlóan: a felsőoktatásban is a legalább
érettségizett szülők gyermekeinek képviseleti aránya emelkedett a
leginkább. Ugyanakkor a képzetlen szülők utódai számára egyre nehezebbé
válik bármiféle szakképesítés megszerzése, ami munkaerő-piaci és
szélesebb értelemben vett életesélyeik beszűküléséhez vezethet.

Élethosszig tartó
tanulás
2002-ben a 15—74 éves népesség
alig több mint egyötöde vett részt valamilyen képzésben.
Iskolarendszerű formában a vonatkozó korosztály 13, iskolarendszeren
kívüli képzésben 4,5%-a tanult. A tanulási hajlandóság a fiatalabbaknál
jóval erősebb, mint az idősebbeknél. A felnőttképzés vonzereje (és
lehetősége) főként az induló iskolai végzettség
függvénye.

Az Európai Unió bővítés
előtti 15 tagállamának átlagához képest szinte mindegyik frissen
csatlakozott országban alacsonyabb a felnőttképzésben részt vevők
aránya; Magyarország pedig még ezek sorában is az utolsó helyek egyikét
foglalja el.

A hazai vállalatoknál
folyó képzés mind arányait, mind költségeit tekintve elmarad a
nemzetközi gyakorlattól: az alkalmazottaik tudástőkéjét így gyarapító
vállalkozások aránya (37%) nemcsak az uniós átlagnál (62%) alacsonyabb,
hanem a kelet-európai államok többségében tapasztalt mértéknél
is.

A felnőttképzés viszonylagos
elmaradottsága tükröződik az idő-befektetési adatokban is: 2000-ben a
25—64 éveseknek csupán a 2,6%-a foglalkozott tanulással,
ismeretszerzéssel egy átlagos napon. A szóródás társadalmi rétegenként
számottevő. A foglalkoztatottak mindig is nagyobb hajlandóságot mutattak
erre, mint az inaktívak, eltartottak. Igazán lényeges differenciák
azonban csak az iskolázottság szerint mutatkoznak: a legfeljebb
általános iskolai végzettségűek esetében a gyakoriság minimális, míg a
diplomások körében 7%-os. Ezen túlmenően, a felsőfokú végzettségűeké az
egyetlen olyan csoport, amelyben a tanulást a napi programjukba
illetsztők részaránya jelentősebben növekedett az elmúlt másfél
évtizedben.