A
rendszerváltáskor kevesen gondoltak arra, milyen súlyos
következményekkel járhat a szabad iskolaválasztás
bevezetése.
(Forrás: Népszabadság)

Ha szegény, hátrányos helyzetű családok gyermekei
aránytalanul sokan vannak egy iskolában vagy egy osztályban, akkor
oktatási szegregációról, elkülönülésről beszélünk. Kertesi Gábor és
Kézdi Gábor egyebek mellett azt vizsgálta, hogy mi vezet a szegregáció
kialakulásához, és milyen intézkedésekkel szorítható vissza az.
Kutatásukról az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének hétfőn tartott
tájékoztatóján számoltak be, Budapesten.

Nemzetközi összehasonlításban tekintve Magyarországon
szembetűnően erős az általános iskolai tanulók eredményessége és családi
háttere közötti összefüggés. Minél képzetlenebbek és szegényebbek a
szülők, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy a gyerek sikertelen
lesz az iskolában, hogy tehát nem tud kitörni abból a közegből, amelybe
született. A hátrányok generációról generációra öröklődnek. Azokban az
iskolákban, ahol különösen magas a szegénysorban élő – nem feltétlenül
roma – gyerekek aránya, a pedagógusok is túlterheltté válnak. Az ebből a
helyzetből adódó pluszfeladatokért azonban anyagi kompenzációt nem
kapnak. Sok tanár ezért igyekszik olyan iskolát keresni magának, ahol
kevesebb vesződséggel több sikerélményhez jut. A jobb képességű
pedagógusok elvándorlása az egyik oka annak, hogy a szegregált
intézményekben az oktatás színvonala is alacsonyabb.

Ezzel párhuzamosan szükségszerűen létrejönnek azok az
iskolák is, ahová a középosztálybeliek járatják gyerekeiket. Mindez nem
utolsósorban azért alakulhatott így, mert a rendszerváltáskor
Magyarország a szabad iskolaválasztás bevezetése mellett döntött.
Kertesi Gábor ezt olyan grandiózus kísérletnek minősítette, amelynek se a
jelentőségével, se a várható hatásaival nem voltunk tisztában. Alig
néhány ország akad a világon, ahol a szülők bármely iskolába
beírathatják gyermekeiket, és ahol az iskolák – a saját körzetükben
lakók ellátási kötelezettségén túl – ilyen szabadon válogathatnak a
jelentkezők közül. Nagyrészt ennek a következménye a szegregáció:
szigorúbb körzeti iskolarendszerben is létezik a társadalmi státus
szerinti elkülönülés, de a mértéke jóval kisebb.

Pontos adatok nincsenek arról, hogy hány diák tanul
szegregált körülmények között, de a kutatók úgy tapasztalják, számuk
egyre nő. Kertesi Gábor és Kézdi Gábor szerint a szabad iskolaválasztás
jelentős korlátozása, esetleg megszüntetése olyan heves tiltakozást
váltana ki, ami az összes politikai erőt eleve elriasztja ettől a
lépéstől.

Akkor mit lehet tenni? A
kutatók szerint pontosítani kellene például az iskolák felvételi
rendszerének szabályait. Az általános iskolák elméletileg nem tarthatnak
felvételi vizsgát, de – kihasználva a joghézagokat és a szankciók
hiányát – jelenleg tömegesen sértik meg a törvényt. Világosan
szabályozni kellene azt is, hogy túljelentkezés esetén milyen módon
válogathatnak az iskolák azok közül, akik a körzetükön kívülről
jelentkeznek. Ha törvény írná elő, hogy a körzeten kívüliek kizárólag
sorsolás útján kerülhetnek be az adott intézménybe, akkor – állítják a
kutatók – nem sérülne a szabad iskolaválasztás elve, viszont jelentősen
csökkenthető lenne a szegregáció.