Megosztott országunkban hogyan készítsék fel a méltó
ünneplésre diákjaikat? E kérdés megvitatásához hívták segítségül a
Klubrádióban a Történelemtanárok Egyletének elnökét, Miklósi
Lászlót.

Töltse
le a beszélgetés hanganyagát

Ön melyik március 15-ére emlékszik vissza
szívesen?

Egyet idéznék
föl 1988-ból, amikor szintén kétféle március 15-e létezett, csak nem
egészen úgy, mint manapság. Volt a hatalom március 15-éje a Nemzeti
Múzeum kertjében, és volt az emberek megemlékezése a Petőfi-szobornál,
ahová azok mentek el, akik maguk fogalmazták meg, amit gondoltak. Utóbbi
eseményen igazoltatásokra is sor került. Én egy ilyen alternatív
ünnepen vettem részt, majd másnap egy tanári továbbképzésre mentem, ahol
a képzés vezetője provokatívan megkérdezte néhányunktól, hogy előző nap
melyik megemlékezésen jártunk. Mondtam, hogy egy kollégával a
Petőfi-szobornál, mire az illető megjegyezte, hogy ilyen hozzáállással
nem is taníthatnánk iskolában, mivel iskolában csak párttag lehetne
történelemtanár. Mindez ’88-ban hangzott el.

Sokan ma is úgy vélik, hogy a Múzeum-kertben a
hatalom ünnepel, ezért bekiabálni, fütyülni mennek
oda.

Húsz éve
ellenzékiként azt gondoltam, hogy új világ kezdődik Magyarországon, a
régióban, hisz megszűnik az egypártrendszer, sajtó- és szólásszabadság
lesz, és az ünnepet visszakapjuk valamennyien, eljuthatunk oda, mint a
franciák a július 14-ei örömünnepükkel.

Ezzel szemben a hazai történelemtanároknak a
nemzeti ünnepen kicsúcsosodó össznemzeti széthúzást kell valahogy
megmagyarázniuk a diákjaiknak.

Rendkívül szomorúnak tartom, hogy megmaradt a
külön-külön ünneplés mint olyan. Kivételként lehetne évente két olyan
napot tartani – március 15-ét és október 23-át – amikor félretesszük a
napi vitáinkat, és közösen örülünk.

Hogyan tudnak a történelemtanárok színes,
élményszerű március 15-ei megemlékezést
szervezni?

Például
tanítványaikat kivihetik egy szakkör keretében vagy épp az ünnep napján
48-as helyszínekre. Jómagam nem csupán ezeket a helyszíneket, hanem a
Belváros átjáróházait is bejártam diákjaimmal, hogy egy kicsit az adott
kor hangulatát is érzékelhessék. A helyszínek kapcsán ki kell emelnem a
temetőket – a vidékieket is –, hisz számos falunak lehet 48-as hőse. De
ha még sincs, a környéken biztosan találni ilyet. Tanulságos lenne a
helytörténetre is utalni az ünnep kapcsán a környékünk vagy akár
iskolánk egykori 48-as hőseit megemlítve. A lényeg, hogy a diákok azt
éljék meg, hogy nekik is közük van március 15-éhez, hogy az nem egy
poros, idejétmúlt történet.

Miként tudja a szaktanár azt az
aktuálpolitikai pluszt levenni nemzeti ünnepeinkről, amelyek az elmúlt
években rárakódtak?

1848
abból a szempontból is érdekes, hogy a megítélésében tökéletes a
konszenzus, hiszen ha valaki a függetlenséget tekinti elsődlegesnek,
ugyanúgy ünnepe 48, mintha a szólás- vagy a sajtószabadságot tekinti a
legfontosabbnak. 1848-ban benne vannak azok az értékeink, amelyeket
pártpolitikai hovatartozástól függetlenül majd’ minden polgár magáénak
vall; ezeket kellene ezen a napon megkeresnünk.

A forradalom hőseit illetően mekkora a rend a
diákok fejében? Olyanról is hallani, hogy egyes tanulók Kossuth Lajost
költőnek gondolják…

Nagy különbségeket mutat a diákok témával kapcsolatos
ismeretanyaga, és sajnos azt rendkívül kevesen tudják, hányféle nációból
kerültek ki a hősök, hogy például a zsidók milyen fontos szerepet
játszottak a szabadságharcban. Ezen információk átadásával a tanár az
intolerancia, a rasszizmus ellen is nevelhet az ünnep apropójából, bár
ez elsősorban a mindennapi tanári-pedagógusi munka
feladata.

Nem ritkán
előfordul, hogy a történelemtanár politikailag befolyásolni igyekszik a
tanulókat.

A tanárnak
nincs joga a személyes véleményét a diákjaira erőltetni. A mi egyletünk
azt mondja a kollégáknak, hogy meg kell jeleníteniük a különböző
felfogásokat, akkor is, ha azok eltérnek az ő személyes véleményétől.
Sőt, ha egy adott kérdésről a diákok nem vitatkoznak egymással, mert
mindenki egyetért, akkor a szaktanárnak kell megjelenítenie a B meg a C
verziót, hogy lássák a tanulók a különböző fölfogásokat. Legfeljebb ha
ezt követően rákérdeznek a személyes véleményére, akkor teheti le a
tanár a voksát.

A néhány
éve diákjai előtt SS-egyenruhában parádézó tanár esete egyedi, vagy
jelen van a szélsőségesség a
történelemoktatásban?

Nem
ismerek olyan kutatást, amely ezt egzakt módon kimutatná. Az viszont
egészen bizonyos, hogy nem egy olyan tanár dolgozik ma Magyarországon,
aki intoleráns és kirekesztő. Az említett iskolaigazgató – akit én nem
neveznék kollégámnak – esete kapcsán a mi egyletünk volt az egyetlen,
amelyik szakmailag aggályosnak minősítette a
kinevezését.