Pedagógus-továbbképzés a Centropánál – filmes tananyagok a
holokausztról és a 19-20. századi magyar társadalomtörténetéről. Bolla
Ildikó beszámolója.

anuár 18-20-án
Budapesten a Centropa (Centropa Magyarország Zsidó Családtörténeti
Kutatóközpont Közhasznú Társaság a Centropa Közép-Európai Kutatási és
Dokumentációs Központ részeként dolgozik, amely az Amerikai Egyesült
Államokban és Ausztriában bejegyzett nonprofit szervezet) tanári
továbbképzést rendezett, hogy gyakorló tanárokkal „tesztelje” filmes
tananyagait, melyek egyrészt a holokauszt, másrészt a 19-20. századi
magyar társadalomtörténet, szélesebb értelemben pedig a magyar
történelem tanításához használhatók.

Péntek este részt vettünk egy sabbat-köszöntő
istentiszteleten a Frankel Leó úti neológ zsinagógában, ahol nagy
szeretettel fogadtak, majd vacsorán láttak vendégül minket. Nagyon jó
volt látni, hogy a történelmi tragédiák után a budapesti zsidóság kezd
magára találni, s reneszánszát éli a közösségi és a kulturális
élet.

Edward Serotta, a Centropa
bécsi igazgatója és Sárdi Dóra a magyar szervezet vezetője bemutatták az
intézményt és annak munkáját. Képet kaptunk az eddig összegyűjtött,
közreadott anyagokról, távlati terveikről, valamint az internetes
lehetőségekről. A három nap során megismerkedtünk azokkal a
kisfilmekkel, amelyek túlélők visszaemlékezésein és családi fényképein
alapulnak. Ezeket az alkotásokat az „oral history” jegyében készítették a
Centropa munkatársai. A filmek mellett előadásokat is hallhattunk:
Hosszú Gyula tanár úr a magyar társadalomtörténetről, s benne a zsidóság
szerepéről beszélt, Kádár Gábor történész pedig a HDKE kiállításának
koncepcióját vázolta fel, majd személyes vezetésével néztük végig az
anyagot.

A Centropa filmjei több
szempontból is figyelemre méltók. Az alkotók szándékosan nem a
holokauszton keresztül mutatják meg az eseményeket, hanem egy-egy
személyes történet, családtörténet elmesélésével jutnak el a történelmi
tragédiáig, és sokszor az újrakezdést is bemutatják. Bár egy-egy film
5-6 perces, mégis akár egész történelmi korszakokat is képes bemutatni
egy-egy életút segítségével.  Bepillantást nyerhetünk az
egymást követő generációk életébe, személyes sorsokba, miközben a
háttérben sorsfordító eseményeivel (az első világháború, a Monarchia
összeomlása, a két világháború közötti magyar belpolitika, a
zsidótörvények, majd a második világháború kirobbanása) elvonul a
huszadik század. A filmeket kiváló animációk, effektek, térképek teszik
még közérthetőbbé, s a történetek tragikuma ellenére lírai hang és
sajátos, nagyon finom humor jellemzi őket.

A résztvevők mindegyike egyetértett azzal, hogy a
készülő filmek komoly értéket jelentenek, s azokat hatalmas munkával és
szellemi energiával hozzák létre a Centropa elkötelezett munkatársai.
Olyan történelmi értékeket őriznek meg ezáltal, amelyre a jövő
generációja építhet, amiből szó szerint és átvitt értelemben is okulhat.
A hamarosan elkészülő élettörténeteket elmesélő kisfilmeket megfelelő
felkészítés után, fölhasználhatják a tanárok,  s így az
iskolákba eljutva ezek az alkotások megkezdhetik önálló
életüket.

Gratulálunk a Centropának
ehhez a remek munkához, és várjuk a filmeket!

Bolla Ildikó