• Címlap
  • Hírek
  • Tallózó
  • Történelem
  • Történelemtanítás
  • TTE
  • Átláthatóság
  • Adatvédelem
  • English
Hirdetés

Kérjük, segíts, hogy folytathassuk munkánkat!

Számlaszámunk: 11705008 – 20133762.

A támogatás bankkártyával itt lehetséges.

Nagyon köszönjük.

Károlyi Mihály orwelli újratemetése
2008. március 19. szerda, 0:00

Károlyi
Mihály 1955 márciusában halt meg Franciaországban. Kádár börtöneiben még
százával voltak 56-osok, amikor a vörös gróf, az első köztársaság
elnöke hamvait újratemették Budapesten. (Forrás: Index)

Fontos esemény volt ez a legitimizációra áhítozó
Kádár Jánosnak és rendszerének, és jelenlétükkel mindehhez olyan
baloldali nyugati gondolkodók asszisztáltak, mint a A. J. P. Taylor
oxforfi történész professzor (könyveit manapság is sűrűn kiadják
magyarul), Francesca Wilson angol írónő vagy Yvette Guyot francia
írónő.


A temetés előtti napokban a
sajtó sűrűn foglalkozott az eseménnyel.


Bemutatták a hamvak hazahozatalára kiadott
emlékbélyeget, és ismertették a temetési menet útvonalát: Kossuth tér –
Alkotmány utca – Bajcsy-Zsilinszky út – Marx tér – Lenin körút – Rákóczi
út – Baross tér – Mező Imre út.


A
temetésen külön küldöttség képviselte azt a területet, ahol Károlyi
egykoron földet osztott. A Népszabadság tudósítása érzékletesen írja le
látogatásukat:



„Nem sokkal fél 10 után messziről
érkezett emberek állnak a ravatal mellé: Kovács Lajos, a Füzesabonyi
Járási Tanács  vb-elnökhelyettese, Fázold Károly, a járási
népfrontbizottság titkára, Fülöp Zsigmond, a kápolnai Alkotmány Tsz
tagja és Nagy András, az Új Barázda Tsz tagja. Hajnalban indultak, hogy
tisztelegjenek annak ahazafinak az emléke előtt, aki 43 évvel ezelőtt
kápolnai birtokán megkezdte a földosztást. A karót, amely akkor a
feudális-kapitalista rend szétbomlásának hirdetője, a társadalmi haladás
útjelzője volt, azóta őrzik, ma a kápolnai Alkotmány Tsz becses
ereklyéje.”


Károlyi Mihály a második világháború után tért vissza
Magyarországra és párizsi nagykövetként az új rend szolgálatába állt. A
Rajk-per elleni tiltakozásul lemondott posztjáról és ismét az emigrációt
választotta. A sors iróniája, hogy az a Kállai Gyula mondott beszédet
az elhunyt ravatalánál, aki 1949-ben külügyminiszterként figyelmeztette a
diplomáciai testület tagjait: az ellenség oldalára átállt árulóval
minden kapcsolat megszakítandó (HVG, 1998/41.). Ennek tudatában Kállai
gyászbeszéde már-már orwelli:



„Őt magát
1949-ben a személyi kultusz következményeként jelentkező törvénysértések
mélységesen bántják, s ezért lemond diplomáciai tisztéről, ismét az
emigrációt választja. Mi, akik megszenvedtük a személyi kultusz bűneit,
és akik felszámoltuk ennek következményeit, megértjük Károlyi Mihály
indokait. A kérdésre a történelem már válaszolt: okultunk a múltból: a
mások és saját hibáinkból is: pártunk elsöpörte a személyi kultuszt, s
ma a lenini eszmék világító fényét követve, töretlenül haladunk előre a
szocialista Magyarország építésének
útján.”


Károlyi
Mihály özvegye és a nemzetközi elismerésre szomjazó Kádár és köre
valójában alkut kötött. A hagyaték hazahozataláért cserében a rendszer
megjelenteti Károlyi írásait, derül ki a HVG már idézett írásából. Az
más kérdés, hogy Károlyi teljes levelezését, illetve emlékiratait nem
publikálták, és a Hit, illúziók nélkül címmel megjelent szöveget is csak
cenzúrázva.


Károlyi a
rendszerváltás után is eleven történelmi figura maradt. A baloldal
időről időre megpróbálja példaképül állítani, de kísérletük rendre
hamvába hal. Nem volt egy vidám korszak 1918-19 fordulója, a történelmi
Magyarország nagy részét idegen csapatok szállták meg, sorra kiálltották
ki elszakadásukat a nemzetiségi területek, a kommunisták a hatalom
megragadására készültek, és közeledett Trianon. Ember legyen a talpán,
aki itt egy olyan hőst talál, amit egy 21. századi párt a zászlajára
vehet.


Tényleg, emlékeznek még
arra, hogy 2004 októberében az identitáskereső MSZP éppen a Kossuth tér
melletti Károlyi szoborhoz szervezett nagygyűlést? Ahhoz a szoborhoz,
amit szélsőjobbosok néhány havonta leöntenek vörös
festékkel…


Nagyjából ennyit jelent
ma Károlyi.


Eredeti
cikk az Indexen

Akkor tudunk dolgozni, ha Ön is segít!


Vissza

Alrovatok

1989 (források)

Családtörténeti életútinterjúk

Forrásközlések

Tényleg!

Történelmi hírek

TTE-tagok figyelmébe:

Éljen a lehetőséggel!

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

TTE-közösség

TTE a Facebookon

Youtube-csatorna

Tankönyvek

Hisztorizás podcast

Szlovák-magyar közös múlt

Történelemtanárok (34.) Országos Konferenciája

„Vissza a jövőbe!”- A közösségi média és az AI hatása a történelemre

A Történelemtanárok (34.) Országos Konferenciájának állásfoglalása

Eddigi konferenciáink

Galéria

1956 a tankönyvekben (Fehérvárcsurgó)

Támogatók

A tte.hu működésének támogatója

Adomány

Címkék

alapvizsga aláírásgyűjtés civil Civil Közoktatási Platform családtörténet előadás emléknap gyász interjú Különóra módszertani cikk NAT tankönyv TTE-konferencia Tényleg!? történelmi atlasz törvény álhírek állásfoglalás érettségi

Partnerek

  • Impresszum
  • Alapszabály
  • Tagdíj
  • Belépési nyilatkozat
  • Támogatás
  • Kapcsolat
Történelemtanárok Egylete 1997-2017