• Címlap
  • English
  • Hírek
  • Tallózó
  • Történelem
  • Történelemtanítás
  • TTE
  • Átláthatóság
Hirdetés

Kérjük, segíts, hogy folytathassuk munkánkat!

Számlaszámunk: 11705008 – 20133762.

A támogatás bankkártyával itt lehetséges.

Nagyon köszönjük.

Jó pap holtig tanul – de a tanár nem
2006. április 12. szerda, 0:00

Nyílt levél a
pedagógus társadalomnak a tanár-továbbképzés kudarcáról. Bolla Ildikó és
Magos Judit felhívása.

A
tények




  1. 2006. március 31-én, Miskolcon megpróbáltuk
    megalapítani a TTE (Történelemtanárok Egylete) helyi csoportját. Nem
    sikerült. Nem érdekelte a telefonban még lelkes
    kollégákat.


  2. 2006.
    április 5-én a Miskolci Városi Pedagógiai Intézetben a „Holokauszt az
    oktatásban” címmel tanári továbbképzést tartottunk volna. Ötvenkét
    iskolából két kolléga jött el. Jöhetett volna minden intézményből
    osztályfőnök, magyartanár, történelemtanár, munkaközösség-vezető is. Nem
    jött. A továbbképzés érdeklődő pedagógusok hiányában
    elmaradt.


  3. A
    Pedagógiai Intézet munkatársai jelezték, hogy idén már a mélypontjára
    esett a tanfolyamok amúgy is csekély
    látogatottsága.

Szerintünk


Az egyetemen, s utána is sokszor és sok helyen,
hallottuk, hogy gyakorló tanárként is tovább kell képeznünk magunkat,
hiszen „jó pap holtig tanul.” Azt is naponta tapasztaltuk (hírekből,
napilapokból, személyesen), hogy a mai magyar oktatási rendszerben
mennyi probléma van; a gyerekeket nem lehet lekötni, gondolkodtatni,
sokasodnak az iskolai kudarcok. Így van. Megváltozott a világ. A
gyerekek is. Ezt tudomásul kellene venni, és nem elég csak siránkozni,
változni, váltani kell! A negatívumokra nincs más magyarázat? Vajon
nekünk, tanároknak nem kellene / kellett volna változni, váltani? A
tankönyvek, segédanyagok megújultak, de a módszerek? A tanárok
szemléletmódja? Az maradt a régi.


Ebben a mediatizált világban, amelyben élünk, minden
képekkel, hangokkal, erős impulzusokkal árasztja el a gyerekeket (minket
is!). Ez a XXI. század, tudomásul kellene venni! A tanári asztalnál
ülve (!), szolid krétaporban esélytelenek vagyunk! Igaz, a kréta
olcsóbb, mint a számítógép. (Csak nehezebben játszik le
médiaformátumot…)


Vagyunk
néhányan, megszállott optimisták, akik megpróbáljuk felvenni a ritmust.
Megtanultuk másképp használni a médiumokat, eszközöket: a számítógépet, a
projektort, filmeket, zenét, az internet-galaxist. Beépítettük
mindennapi rutinunkba a már-már elfeledett KÖNYVET, a művészeteket –
azaz megpróbáltuk színesebbé, élvezhetőbbé tenni a tanítási órákat. Ezt a
tapasztalatot szerettük volna átadni a kollégáknak! Nem magunknak
tanultunk, hisz’ az ember azért megy tanárnak, mert van mondanivalója,
és azért, mert tovább szeretné adni a tudását!


Továbbképeztük magunkat módszertanilag is. A
jeruzsálemi Yad Vashem Intézetben elvégeztünk egy 120 órás „Holokauszt
az oktatásban” című kurzust, aminek tapasztalatait azóta is gyarapítjuk.
Állandó kapcsolatban vagyunk az OM-mel, a HDKE (Holocaust Dokumentációs
Központ) munkatársaival, a Yad Vashemmel, és egy – sajnos szűk – tanári
csoporttal, akik hasonlóan gondolkodnak, mint mi, és hasonló
ellenállásba ütköznek. Naprakészek vagyunk, frissítjük ismereteinket a
holokauszt témájában is, amit mindketten szívügyünknek érzünk, és úgy
gondoljuk, e téma a XX. századi egyetemes és (sajnos)  magyar
történelem szégyene, a mai magyar társadalom egyik elhallgatott és fel
nem dolgozott szelete.


Szerettük
volna összekapcsolni a két dolgot: a modern oktatási eszközöket és az
itt tanult, módszertanilag is új ismereteket. Vállaltunk tehát ingyen,
mindenféle ellenszolgáltatás és önös érdek nélkül, tanítási időn kívül
egy módszertani tanártovábbképzést „Gyerekek a holokausztban” témában.
Tavaly, szerény érdeklődés mellett ugyan, de sikerült előadnunk
mondanivalónkat, ötleteinket, óravezetési javaslatainkat (Soá – Hogyan
tanítsuk a holokausztot? címmel). Akkor is felajánlottuk, hogy „házhoz
megyünk”, és bármelyik iskola bármelyik osztályának tartunk rendkívüli
osztályfőnöki, történelem- vagy
magyarórát.           
(Éljen az integráció!) Nem kért belőlünk senki. Nem tudjuk eldönteni,
hogy ez vajon a témának szól (= Holokauszt; ami mellesleg ma is nagyon
aktuális, van róla mit mondani), vagy magától a továbbképzés szótól
kapnak gutaütést a kollégák?!


Kedves Kollégák!
Tanártársaink!


Ellustultunk. Szellemileg. A diákok közt régóta ciki
tanulni, úgy tűnik, most már a pedagógusok között is az. Rendben van ez
így? Megengedhetjük ezt magunknak? És aztán csak panaszkodunk, hogy
kevés a fizetés (amúgy az, de most nem erről van szó), nem vagyunk
megbecsülve, mindig támadnak minket, a diákság a szemünkbe röhög… Nem
kellene felvenni a kesztyűt, kimászni a sértődött öntudat langyos
posványából? Nem kellene megújulni, erőfeszítést tenni, modernizálódni?
Újra érdekessé válni? Nota bene: könnyebbé tenni saját dolgunkat? Nem
kellene „továbbképződni”?


Igen, mi
is voltunk rossz, felesleges, időt rabló, értelmetlen, elviselhetetlen,
idegörlő továbbképzéseken, amikor már a Mónika Show-t is szívesebben
néztük volna! (Na jó, ez túlzás.). De mégis… Mi van, ha megtörténhet az a
csoda, hogy van értelme elmenni, és hallhatunk valami újat, – hiszen mi
sem tudhatunk mindent – amitől újra megszeretjük hivatásunkat: a
TANÍTÁST?


Legyünk közhelyesek: nem
erőszak a disznótor! Minden pedagógus helyére 10 fiatal pályakezdő
lépne. A megújulást, a szellemi munkát, a nyitottságot, a
versenyképességet ez a szakma is megköveteli. Miért csak a cipésztől, a
kereskedőtől, kőművestől várjuk el, hogy minőségi munkát végezzen? A mi
felelősségünk, a mi munkánk sem kisebb.


Hát, ne hagyjuk magunkat beleszürkülni a mindennapi
rutinba! Talpra Pedagógus! Neked „egész népedet kell nem középiskolás
fokon taní-tani”!


Miskolc, 2006.
április 5.


Bolla
Ildikó – Magos Judit
középiskolai
tanárok





A fenti írás a szerző
véleményét tükrözi, és nem a TTE álláspontját jelenti az adott
kérdésben. Ha önnek is véleménye, vagy megjegyzése van az olvasottakhoz,
azt e-mailben az
info@tte.hu
címen, vagy a honlapon fórum indításával jelezheti.

0 shares
Már egy mozijegy ára is segítség! Ha teheted, támogasd a Történelemtanárok Egyletének munkáját!
Számlaszám: 11705008 – 20133762
Rendszeres utalás
Eseti támogatás
Köszönjük!

Vissza

Alrovatok

Szemle

TTE-közösség

TTE a Facebookon

Youtube-csatorna

Tankönyvek

Galéria

Mementó a Donnál

Történelemtanárok (31.) Országos Konferenciája

Sorsfordító változások... - amelyek után új irányt vett a történelem

Eddigi konferenciáink

A Történelemtanárok (31.) Országos Konferenciájának állásfoglalása

Szebenyi Péter-díj

A Szebenyi Péter-díj 2021. évi díjazottja: Hidas Gábor

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Támogatók

Adomány

Címkék

alapvizsga Centropa civil Civil Közoktatási Platform családtörténet emberi jogok emléknap felhívás kerettanterv Különóra módszertani cikk NAT tankönyv TTE-konferencia Tényleg!? történelmi atlasz törvény álhírek állásfoglalás érettségi

Partnerek

  • Impresszum
  • Alapszabály
  • Tagdíj
  • Belépési nyilatkozat
  • Támogatás
  • Kapcsolat
Történelemtanárok Egylete 1997-2017