• Címlap
  • Hírek
  • Tallózó
  • Történelem
  • Történelemtanítás
  • TTE
  • Átláthatóság
  • Adatvédelem
  • English
Hirdetés

Kérjük, segíts, hogy folytathassuk munkánkat!

Számlaszámunk: 11705008 – 20133762.

A támogatás bankkártyával itt lehetséges.

Nagyon köszönjük.

Griff a falon: Legendás lények
2008. november 28. péntek, 0:00

Megnyílt
az utolsó nagy kiállítás is, amit a Reneszánsz Év ötlete hívott életre.
A Néprajzi Múzeum zárta a sort a Legendás lények, varázslatos virágok: a
közkedvelt reneszánsz című összeállítással, amelyik az Európába
érkezett első rinocérosz szomorú sorsának emlékét ugyanúgy őrzi, mint a
háromszáz éve útra kelt céhlegények vándorlását. Szóval mindenről szól,
csak a reneszánszról nem. (Götz Eszter kritokája a
Kultúra.hu-n)

Egy tipikusan 19-20.
századi gyűjtemény esetében ez nem is lehet szempont, de kellő
távolságtartással kezelve, a kérdéses korszak nyomait szépen feltalálja a
tárlat az utána következő évszázadok népi tárgykultúrájában. Ezzel a
származáskövető gesztussal nagyjából meg is indokolja, miért olyan
fontos nekünk itt és ma a reneszánsz, azon túl, hogy fehér foltokat
kitöltögetni a művészettörténetben sosem késő. A sorozat többi nagy
kiállítása egy pontosan körbejárható periódust, előzményét, utóéletét,
műfajait és olvasatait dolgozta fel. Itt viszont azok a szálak válnak
láthatóvá, melyek alkalmasint máig meghúzhatók. Mert a 17-18. századi
erdélyi hímzésmintákban még felismerhető griffmadár vagy sárkány
motívuma bizony ma is ott van a kézimunkalapokon, sőt a divatban is,
csak már erősen stilizált változatban. És az indás, kacsos, egzotikus
virágos minták is időről időre feltámadnak, most éppen a lakberendezés
használja ezt a kincstárat. A közkedvelt reneszánsz tehát nem zárult le a
19. század végén, nagy kár, hogy a kiállítás megáll ezen a ponton és
nem megy tovább, egészen a jelenig.

 

A
reneszánsz hatásvizsgálata a népi kultúra összesen nyolc tárgykörében
folyik.

 

Ezek
egy része kifejezetten a reneszánsz eredménye (nyomtatott könyvek,
metszett lapok, festett kazettás mennyezetek), de vannak köztük egészen
régi technikák, mint a kerámia, az ónedény, a kályhacsempe készítése, a
kézírásos dokumentumok illusztrálása vagy a bútorművesség. A motívumok
sorra járják a tárgyakat, a vászonszőttesek és a festett bútorok, a
habánok ónmázas cserepei, a mézeskalács-sablonok és a kézírásos
céhlevelek a középkor bibliai képei helyett a kitágult világ lényeit
hordozzák, képzelt és egzotikus állatokat, növényeket, antikizáló
épületrészleteket. A reneszánsz udvari kultúra képei köszönnek vissza
mesés variációkban, a népi kultúra jellegzetes ritmusával sorolódnak a
tárgyakon. Néhány technika megértésében segítenek a magyarázó szövegek,
másutt inkább a motívum eredetét vagy egy tárgycsoport történetét
rögzítik. Néhol zavar ez a rendszertelen információ, másutt viszont a
népi versikék, mondókák, szövegrészletek átsegítenek a hiányokon,
érzékletessé teszik a kapcsolatokat.

 

Imponáló az a módszeresség, amivel Lackner Mónika
főkurátor és négy munkatársa feltérképezték a kisebb hazai
gyűjteményeket, ahogyan művelődési házak, helytörténeti múzeumok és
főként erdélyi gyűjtemények is részt vettek a munkában, kölcsönbe adták
jelesebb tárgyaikat. De talán jobb lett volna, ha ezt az alapos
motívumkutatást nem ilyen laza keretek fogják össze, ha erősebb az anyag
kohéziója.

 

Nem
tudom, segít vagy árt a kiállításnak, ahogyan Árvai György
látványtervező szűk folyosókra szabdalja a teret és bonyolult
labirintuson tereli végig a nézőket. A tárgyegyüttesek jól elkülönülnek,
de a perspektíva, az együttlátás esélye elvész, néha egészen rá kell
lapulni a rabicfalra, hogy a félhomályban kiböngésszük a tárlók
melletti, megvilágítatlan táblácskákat. A rafinált téralakítás erősen
uralja az atmoszférát, de nem érzem a hangsúlyokat, nem látom egészben a
nagyméretű szőtteseket, hímzéseket, egy nagyobb teremben viszont lötyög
két csodaszép festett kelengyeláda, félig üres teret érzékelek egy
paraszti otthon tárgyai között. A felfedezés kalandja itt-ott inkább
bosszantó fizikai határrá törpül. Mégis, a „legendás lények” meséi, a
varázslatos motívumok magukkal ragadják ennek a kézművességet, műgondot
már nem ismerő, érzéketlen kornak a közönségét
is.

 


Eredeti
cikk »

Akkor tudunk dolgozni, ha Ön is segít!


Vissza

TTE-tagok figyelmébe:

Éljen a lehetőséggel!

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

TTE-közösség

TTE a Facebookon

Youtube-csatorna

Tankönyvek

Hisztorizás podcast

Szlovák-magyar közös múlt

Történelemtanárok (34.) Országos Konferenciája

„Vissza a jövőbe!”- A közösségi média és az AI hatása a történelemre

A Történelemtanárok (34.) Országos Konferenciájának állásfoglalása

Eddigi konferenciáink

Galéria

1956 a tankönyvekben (Fehérvárcsurgó)

Támogatók

A tte.hu működésének támogatója

Adomány

Címkék

alapvizsga aláírásgyűjtés civil Civil Közoktatási Platform családtörténet előadás emléknap gyász interjú Különóra módszertani cikk NAT tankönyv TTE-konferencia Tényleg!? történelmi atlasz törvény álhírek állásfoglalás érettségi

Partnerek

  • Impresszum
  • Alapszabály
  • Tagdíj
  • Belépési nyilatkozat
  • Támogatás
  • Kapcsolat
Történelemtanárok Egylete 1997-2017