A parlament először emlékezik meg a holokauszt áldozatairól; a Minisztertanács azonnali hatállyal felfüggeszti a nagymarosi vízlépcső építését; Korom MIhály visszaadja mandátumát. Ráadásul kitör minden idők legnagyobb érettségi botránya.

Május 11-én a parlamentben első ízben emlékeztek meg a magyarországi holokauszt során elpusztult zsidó áldozatokról. A képviselők egyperces néma csönddel szakították meg az ülést. Schőner Alfréd főrabbi, parlamenti képviselő, éles szavakkal ítélte el az országban ismét terjedő antiszemitizmust, és bírálta a középiskolás történelemkönyvet, amely legfeljebb három-négy sorban említi a vészkorszak eseményeit, amikor 600 ezer zsidót küldtek a németek és magyar cinkosaik a megsemmisítő táborokba.

Két nappal később a Minisztertanács rendkívüli ülésén azonnali hatállyal felfüggeszti a nagymarosi vízlépcső építését, és Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes azt is közli, a kormány foglalkozik a munkálatok végleges leállításának lehetőségeivel. A hét vezető hírének a környezetvédők örülnek, Ausztria és Csehszlovákia viszont kártérítési igényeinek benyújtását fontolgatja. A SZER és az Amerika Hangja napi átirataiból a döntés bel- és külpolitikai következményeiről olvashatunk.

Közben visszaadja Kiskunfélegyházának mandátumát Korom Mihály országgyűlési képviselő, MSZMP KB és PB tag, a BM vizsgálati osztályának egykori vezetője, a határőrség volt parancsnoka, a Kállai-kormány igazságügy-minisztere. Korom kétségtelenül a legmagasabb rangú pártfunkcionárius, aki áldozatul esik az év eleje óta zajló visszahívási hullámnak, amelynek során helyi szervezetek és ellenzéki pártok aláírásgyűjtéssel próbálták visszahívni, sokszor sikerrel, az általuk alkalmatlannak vélt választott képviselőiket. Sajtószemlénk az elmúlt fél év fontosabb eseteit veszi számba.

Botrányos körülmények között folyt le az idei érettségi, vizsga előtt kikerültek a matematika írásbeli tételek, a fizika tételek egyikének megoldása, amely önmagában átmenő jegyet ért, benne volt az érettségin a diákok által használható feladatgyűjteményben, és a postástanulók egy részének az előző nap Győrben már közös felvételi vizsga keretében megoldott feladatokat kellett abszolválniuk. Az Országos Pedagógiai Intézet és a Művelődésügyi Minisztérium is vizsgálatot indított. Az már csak hab a tortán, hogy a Honvédelmi Minisztérium éppen ezekre a napokra küldte ki a sorozásra szóló behívóit.

Tudósítások a Nagymarosi munkálatok felfüggesztéséről (SZER, Amerika Hangja; pdf)

A visszahívások sajtója (január–május, pdf)

Matúra körkép a Kossuth Rádió átirataiból (pdf)

Mindeközben az állam elkezd kísérletezni azzal, hogy hogyan lehetne valamivel több bevételt kicsikarni az ingatlanvagyonából. Erről szól a SZER alábbi interjúja.

SZER
München, 1989. május 12.
Magyar híradó

A Fővárosi Tanács osztályvezetője néhány hete a Vasárnapi Hírek hasábjain úgy nyilatkozott, hogy azt tervezik: aki nem szociális jogosultként, hanem rokonként közvetlen hozzátartozóként jut bérlakáshoz, az vagyoni helyzetétől függően fizessen háromszoros, vagy akár ötszörös használatbavételi díjat és másfél-kétszeres lakbért.

A hírt sokan találhatták – és okkal – aggasztónak. Dr. Kelemen Péter tanár aggodalmát azzal fejezte ki, hogy három napra kiköltözött egy sátorba a Jókai térre, ahol a Minisztertanácsnak és Fővárosi Tanácsnak írt beadványához aláírásokat is gyűjtött.

Kelemen Pétert, a terézvárosi SZDSZ tagját hallják:

– Közismert dolog, hogy Magyarországon kevés a lakás, jóval kevesebb lakást építenek, mint amennyi kell. Ezeket a lakásokat az állam építi, amely valaha ugye azt ígérte, hogy az embereket ellátja lakással és ennek jegyében fölözte le az emberek jövedelmét.

Most, miután kiderült, hogy a lakáskérdést nem fogják megoldani, egy olyan zseniális ötlete született a Fővárosi Tanácsnak, hogy valójában a már meglévő lakásokat úgy kellene elosztani, hogy ez legyen valami társadalmi igazságnak a megtestesítője. És ezért azt tervezik, hogy azokat, akik családtagként laknak egy lakásban, és mondjuk, egyedül maradnak a sors kifürkészhetetlen akaratából, azokat abban a pillanatban, amint hát a lakásban egyedül vannak és ilyen módon szociálisan nem lennének jogosultak mondjuk egy kétszobás lakásra, akkor arra köteleznék, hogy a lakás-használatbavételi díj három, vagy ötszörösét fizessék meg.

Erről szólt egy közlemény a Vasárnapi Hírekben mintegy két és fél héttel ezelőtt, és mivel én fenyegetve érzem magam, 72 éves édesanyámmal lakom 42 évesen egy kétszobás lakásban, úgy gondoltam, hogy jobb, ha készülők a jövőre, amikor esetleg elkommunizálják a fejem fölül a lakást, így kiköltöztem a Jókai térre egy sátorba, hogy tiltakozzam ez ellen az eljárás ellen.

– Aláírásokat is gyűjtött a beadványához?

– Így van. Aláírást gyűjtöttünk részben a Minisztertanácsnak, amelyik olyan terveket fontolgat, hogy a bérlakáshoz kapcsolódó eddigi úgynevezett tulajdonosi jogokat, mint például a bérlakás elcserélése más típusú lakásra, mondjuk öröklakásra, vagy szövetkezeti lakásra, ezt csorbítja, vagy éppen arról van szó, hogy meg akarja szüntetni, vagy vitássá akarja tenni a bérlakás megöröklésének a jogát. Tehát a Minisztertanácshoz is küldtünk egy ilyen tiltakozó iratot, továbbá a Fővárosi Tanácshoz is. Hát, ugye, hogyha fizettetnek egy nagyobb összeget, az én esetemben ez 66-110 ezer forint lenne, én esetleg nem tudom, vagy esetleg nem akarom kifizetni.

Nem akarnám esetleg például azért, mert úgy gondolom, hogy tekintettel arra, hogy nekem 30 éves koromig, ugye, 2000 forint körül volt a fizetésem és 1500 forinttal kezdtem. Ezért én úgy gondolom, hogy például annyit már igazán levontak az én általam eszmeileg megtermelt összegekből, amiből akár öt lakást is lehetett volna építeni a számomra – tehát én, ugye, még egyet sem kaptam ezek közül – mondjuk, ilyen megfontolás alapján mondjuk, én nem vagyok hajlandó kifizetni ezt az összeget, akkor netelántán, ne adj Isten, ugye államosítják a bérlakásomat.

Elveszik tőlem és kiosztják másnak, aki esetleg most, ebben a pillanatban szociálisan rászorul – és akivel én természetesen együtt érzek – de azért nyilvánvaló ez nem jogcím arra, hogy mást ne tegyenek hajléktalanná. Nem is fogok nyugodni addig, ameddig ebben az ügyben egy végleges és mindenképpen kedvező döntés nem születik. A kedvező az lenne, ha ténylegében ezt a tervezetet elejtik.

Végül is egy itt egy szemléletről van szó. Arról van szó, hogy nem úgy kell megoldani a problémákat,  hogy államilag beveszünk valamit és azt szétosztjuk, de ez a 40 év bizonyította, mondjuk a magyarországi 40 év – ha külföldet tekintjük, akkor egy egész történelmi korszak – végül azt bizonyította, hogy az ilyen elosztások soha nem egy objektív – ha van olyan egyáltalán – társadalmi vagy szociális igazság nevében születtek, hanem mindig az állam és az elosztóknak a speciális szempontjait védik meg ezek a döntések. Úgyhogy én azt hiszem, hogy az ilyen elkommunizált lakásokból nem a nagycsaládosok fognak részesülni, nem azok, akik jogosan rászorulnak erre.

További dokumentumok 1989-ből az OSA Archivum honlapján »

1989 dokumentumai a TTE honlapján »