Az a szervezési forma, amelyről beszélni fogok, egy teljes, 45 perces órát igénybe vesz, és – mint említettem – olyan esetekben alkalmazható, amikor jól építhetünk a diákok eddig tudására (pl. forráselemzés, összefoglalás). (Mendly Lajos)

Amikor mindenki szava fontos: a csoportmunka (pdf)

Részlet a cikkből:

A csoport szervezését megelőzően nagyon fontos, hogy mindenki számára érthetően ismertessük az óra menetét, a szervezést, az időrendet, azaz tisztázzuk a szabályokat. Adott esetben (kisebb korosztályokban) ezeket a táblára is felírhatjuk. Mindenkinek tudnia kell, hogy pl. melyik szöveggel fogunk foglalkozni, hogy azt hány részre osztjuk (ahány csoportot szervezünk, de ötnél nem többre), hogy mi lesz az egyes tanulók feladata (először magában olvassa el az ő csoportja számára kijelölt részt, majd az azonos szöveget feldolgozó tanulók együttesen készítenek vázlatot és magyarázatot, végül a csoport tagjai a többieknek adják át a csoportban megszületett tudást). Fontos, hogy mindenki pontosan értse (még mielőtt a munka elkezdődik), mi a dolga, milyen kérdésekre kell választ keresnie, milyen segédeszközöket használhat, mit kell elkészítenie a munka második fázisának végére, mit kell majd továbbadnia azoknak, akik másik szövegrésszel foglalkoztak. Kisebb osztályokban, illetve a munkaforma első alkalmazásaikor éppen ezért a tanárnak nagyon részletes instrukciókat kell adnia (pl. hány vázlatpontban kell összefoglalni az adott szöveget). Fontos, hogy minden diák tisztában legyen azzal, hogy az ő részvétele nélkül a többiek munkája, felkészülése, tanulása szenved hátrányt. Fontos, hogy mindenki tudja: nem (csak) az ő saját munkájának eredményét, hanem a csoportja által megteremtett tudást adja tovább, és az összes csoport közös munkája lesz a végső tanulnivaló.

A csoport kialakítását a tanulókra is rábírhatjuk – ebben az esetben általában állandó összetételű, elsősorban szimpátiák, barátságok mentén szerveződő csoportok keletkeznek, és folyamatos a késztetés a csoportnagyság megváltoztatására („Hadd legyünk mi heten!”). Az ilyen csoportoknak is van előnyük, de véleményem szerint az együttműködési készség, az empátia, a szociális kompetenciák kialakításához jobban megfelel a változó összetételű, nem homogén csoport – bár a tanulók eleinte nem örülnek ennek. A csoportok kialakítása lehetőleg véletlenszerű legyen, és ne keletkezzenek állandó csoportok. Ennek gyakorlata egyszerű: a tanulók egymás után számolnak pl. egytől ötig. Az egyesek, a kettesek, a hármasok stb. alkotnak egy-egy csoportot. Figyelni kell arra, hogy a legközelebbi csoportmunka alkalmával másik irányból kezdjük a számolást: így biztosan másfajta összetételű csoport keletkezik. Ezzel a diákok számára is a véletlen szabja meg, kikkel kerülnek egy csoportba, kikkel kell együttműködniük, s ez könnyebben elfogadható. Az így kialakult csoportokon lehetőség szerint ne engedjünk változtatni: meg kell tanulni az együttműködést olyan társainkkal is, akikkel eddig nem nagyon váltottunk szót…

[A szerző a módszert e cikkben az „Önkényuralom és dualizmus” téma összefoglalásán szemlélteti. – A szerk.]