A múlt tanulmányozásának letisztult, rendszerező és
esetlegességeket eltüntető tankönyvi nézőpontja, illetve a történeti
fősodorból gyakran kilógó egyedi történetek kusza valósága, egymást
kölcsönösen kiegészítő és hitelesítő nézőpontot jelenthet a történelem
tanításában. (Gönczöl Enikő)

Ami
a tankönyv lapjai mögött van: Személyes emlékek a történelemórán
(pdf)

Személyes
emlékek a történelemórán: Mellékletek
(pdf)

Részlet
a cikkből:

[…]

A lét
általánosabb problémái iránt már fogékony, idősebb tanulók körében
megvitathatók a személyes emlékezések kapcsán olyan kérdések is, mint
amilyenek a következők:

• Mi marad
  meg az idő múlásával mindabból, amit valaha olyan fontosnak tartott egy
  ember?
• Hogyan működik az emlékezet? Mennyire
  objektív, és mennyire nem az?
• Mi mindentől
  függ, hogy mi kerül be az emberi közösségek kollektív emlékezetébe?
• Hogyan, milyen közvetítésekkel épül fel a
  kollektív emlékezet? És mik esnek ki belőle?  Stb. stb.

A felhasználás módja szempontjából
természetesen nem mindegy, hogy milyen életkorú és milyen általános
képességekkel rendelkező tanulócsoportról van szó. A különbség azonban
nem abban áll, hogy a fenti gyakorlatok közül melyik végezhető el a
körükben, vagy melyik nem. Eltérés inkább az önállóság szintjében, és a
feldolgozás terjedelmében lehet közöttük. Idősebb és jobb képességű
diákoknak teljes szövegek adhatók ki önálló feldolgozásra. A fiatalabb
és kevésbé fejlett alapkészségekkel rendelkező tanulók pedig kisebb
részletekre bontva, erősebb tanári irányítás mellett végezhetik el
sikeresen szinte ugyanazokat a feladatokat a személyes emlékezés
dokumentumaival.