A
fejlett országokénál jóval alacsonyabb Magyarországon a pedagógusok
keresetének a hazai össztermékhez (GDP) viszonyított aránya, ugyanakkor
kimagaslóan jó a magyar oktatási intézmények számítógépes
ellátottsága.
(Forrás: FigyelőNET/MTI)

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet
(OECD) 30 tagállamra kiterjedő kedden közzétett átfogó éves jelentés
szerint, noha a magyar tanárok óraszáma az egyik legalacsonyabb (évente
körülbelül 650 óra) az OECD-országokat alapul véve, az ő fizetésük nőtt –
Finnországhoz és Mexikóhoz hasonlóan – leggyorsabban reálértékben 1996
és 2004 között. Magyarország még így is a sereghajtók között van az
általános iskolai tanári bérek GDP-hez viszonyított arányát tekintve
(kevesebb mint 1 százalék), igaz, az éllovas Dél-Koreában és Mexikóban
sem haladja meg jelentősen ez az érték a 2 százalékot. Az említett két
Európán kívüli országban viszont az egy főre jutó GDP kétszeresének
felel meg a tanári kereset, míg Magyarországon alacsonyabb a tanítók
bére, mint az egy főre jutó hazai össztermék.

Dicséretes viszont, hogy az Egyesült Államok,
Ausztrália és Dél-Korea után Magyarországon jut a legkevesebb diák egy
számítógépre, kevesebb mint Japánban vagy a skandináv
országokban.

Szintén örömteli adat,
hogy – Görögország, Lengyelország és Mexikó mellett – Magyarország az
egyike annak a négy OECD-tagállamnak, amely azzal büszkélkedhet, hogy a
2003-at megelőző időszakban legalább 30 százalékkal növelte
ráfordításait egyidejűleg az alapfokú, a középfokú és a felsőfokú
oktatás terén. 1995 és 2003 között az említett mértékben nőtt az alsó-
és középfokú tanulmányokra az állam által költött, egy diákra jutó
összeg, s ugyanennyivel az általában a felsőfokú oktatásra fordított
összeg 2000 és 2003 között.

Az
OECD-vizsgálat részletesebben elemezte a matematikai és szövegértési
készségek mindennapi életben való felhasználásának képességét ellenőrző
2003-as PISA-felmérés eredményeit is. Kiderült, hogy a leginkább
hátrányos helyzetű diákok átlagban három és félszer olyan rosszul
szerepeltek a matematika-feladatsorok megoldásakor, mint a legkedvezőbb
feltételek mellett iskolába induló társaik. Magyarországon – miként
Belgiumban, Németországban és Szlovákiában is – az OECD-átlagot
jelentősen meghaladja ez a különbség, vagyis az iskolai eredmény
felnagyítva tükrözi vissza a társadalmi különbségeket. (Az említett
három országban ráadásul a matematikából gyengébben teljesítők
leszerepeltek szövegértésből is, amiből arra lehet következtetni, hogy
tanulók viszonylag szélesebb körének van gondja általában a tanulással, s
nemcsak egy-egy tárggyal vagy készséggel.)

Az OECD-elemzés általános megállapítása szerint
csökkennek a – nők hátrányára meglévő – nemek közötti különbségek az
oktatás-képzés terén, s egyre növekszik a magántőke szerepe az
oktatásban. A jelentés megállapította, hogy egyre többen – az 1995-ös
adatokhoz viszonyítva 2004-ben több mint kétszer annyian – tanulnak
külföldön. A vendéghallgatók több mint felét négy ország – az Egyesült
Államok, Franciaország, Nagy-Britannia és Németország –
fogadja.

A jelentésből az is
kitűnik, hogy sok – mindenekelőtt nyugati – OECD-országban a becsvágy
lanyhulása érzékelhető a fiatalok körében, miközben nem egy fejlődő
országban – különösen Kínában és Indiában – a családok minden erejükkel
ösztönzik a gyerekek továbbtanulását.