Az utóbbi időben egyre több iskolában, egyre több tanterem falain jelennek meg az aktív (vagy interkatív?) táblák. A jelenség kétségkívül okoz némi fejtörést az iskolai vezetőknek és a szaktanároknak ̶ ugyanis, ha már vannak, nem ártana használni őket. Használatuk, használhatóságuk bizonyos tantárgyaknál (pl. az idegen nyelvek oktatásában) nagyon kézenfekvő, és pl. angolból nagyon jól támogatott taneszközökkel, háttéranyagokkal is. Kérdés, mi a helyzet történelemből. (Bánki István)

Bánki István: Aktív (interaktív?) tábla a történelemórán (cikk és óravázlat letöltése pdf-ben)

Részlet a cikkből

Aktív tábla és/vagy aktív tanuló?  ̶  módszertani problémák
A technikai problémáknál megítélésem szerint sokkal összetettebbek és nehezebbek az aktív (vagy interaktív) táblák alkalmazásának módszertani kérdései. Az aktív tábla ugyanis lényegében frontális eszköz, melyen egyszerre csak a tanár vagy egy diák tud dolgozni. Ez a tulajdonsága éppenséggel ellentmondásossá teszi a helyzetét, ha a tanulási folyamatokban az önálló ismeretszerzésre, problémafelvetésre, képességfejlesztésre és a kooperativitásra helyezzük a hangsúlyt. Ezeknek a céloknak részben ellentmond, hogy amint arra a technikai problémák kapcsán utaltunk, az aktív tábla kétségkívül nagyon hatékony tud lenni az egyirányú szemléltetésben. Ezáltal alapvetően olyan helyzetet teremt, amelyben a tanulóknak egyoldalúan a (többnyire passzív) befogadó szerepe jut. Használatának legfőbb kérdése tehát az, hogyan illeszkedhet az óra folyamatába, milyen szerepet kaphat úgy, hogy ne váljon egyeduralkodóvá, ne szűkítse le a teret az egyéni, páros, csoportos tevékenységek, a tanulói aktivitás előtt  ̶  vagyis ha a tanulók önálló tevékenységére, kooperatvitásra, felismerésre épített, képességfejlesztő óravezetésben gondolkodunk, minden előnye, képessége mellett sem könnyű megtalálni a helyét az órán.

Látványos megoldások, „játékos tanulás”
Az aktív tábla a képességei miatt (melyek csak részben programfüggők) elsősorban a tényszerű összefüggések feltárására (nem annyira felismertetésére, mint inkább azonosítására, megfogalmaztatására), ezek megtanítására és felidézésére alkalmas. Viszonylag kézenfekvő megoldás ezt a lehetőséget ábrákkal, képi és szöveges elemekkel, illetve (a táblát működtető program adottságaitól függően) interaktív, pl. kvízszerű, rendezéses stb. „játékokkal”, látványos, játékos feladatokkal kiaknázni. Ha az óra különböző fázisaiban (ráhangolódás, jelentésteremtés, reflektálás/összegzés) gondolkodunk, lényegében mindegyikben élhetünk az „interaktív” megjelenítés lehetőségeivel. A legkönnyebben talán a témára, az órára hangolódás és az összegzés szakaszaiban. A ráhangolódás során elsődleges cél lehet a korábban tanultak – pl. térbeli, időbeli összefüggések, folyamatok – felidézése, megelevenítése, illetve a már megszerzett ismeretek, tapasztalatok mozgósítása valamilyen interaktív, egyben hatékony formában. Nagyon hasonló a helyzet az óra zárásakor, a tanultak összegzése, rendezése során. Ebben a szakaszban a feladatokkal, „játékokkal” az órai munka előre tervezett, rögzíteni érdemes eredményeire fókuszálhatunk. (Egészen más viszont persze, ha valamilyen személyes, előremutató reflexióval, a megszerzett tudás perszonalizálásával szeretnénk zárni az órát.) A különféle összefüggések, térbeli, időbeli, adatszerű, személyek közötti stb. kapcsolódási pontok vizuális megjelenítése, azonosítása természetesen szerepet kaphat az óra jelentésteremtő (megismerő, új tananyagot feldolgozó, képességfejlesztő) szakaszában is. Az ilyen módszerek, a vizuális, játékos, jó esetben interaktív, vagyis a diákok fellépésének, szereplésének, munkájának teret adó feladatok egyfelől a tanítás, az ismeretszerzés hatékonyságának növelésére, másfelől a diákok tanulási kedvének, érdeklődésének felkeltésére, fenntartására alkalmasak. Ugyanakkor az is tény, és azt is látni kell, hogy nem lehet csak ilyen feladatokkal „letudni” az óra egyes fázisait, a tanítást. Emellett, bár kétségkívül szükség van rutinra a tanulók részéről is ahhoz, hogy hatékonyan működtessük az aktív táblákat, az állandó feladatadás, „játék” éppen úgy megunható, mint a monoton magyarázat, a frontalitás.

Képességfejlesztés, forráskezelés
A történelemtanításnak, a történelemórán zajló képességfejlesztésnek a kulcsmotívuma a források kezelése, a források alapján való problémafelvetés, problémamegoldás, következtetések levonása. Ezekbe a tevékenységekbe (leszámítva a képi, hangzó, filmes források megjelenítését) nem tud olyan, első pillantásra is „látványos” módon bekapcsolódni az aktív tábla, mint az adatszerű összefüggések megjelenítésébe, az adatok közötti kapcsolatok feltárásába. Ugyanakkor az ezekhez kapcsolódó, megalapozó tevékenységi formákban nagyon hasznos segédeszköz lehet, ahogyan a különféle egyéni, páros és csoportos munkaformák, módszerek, feladatok megszervezésében, végrehajtásában és megoldásában is.