Az Oktatási Minisztérium „Kerettantervek” című vitaanyagáról

1. Helyesnek és szükségesnek tartjuk, hogy a Tárca az iskolák és a szakmai szervezetek véleményét kikérje az oktatás fontos kérdéseiről, jelen esetben a kerettanterv szabályozási tervéről. Ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy érdemi véleménynyilvánításra ez alkalommal sem volt lehetőségünk: Miniszter úr véleményezésre felkérő (1999. szeptember 8-án kelt) levelét 1999. szeptember 17-én kaptuk meg. A rendelkezésre álló idő (13 nap) – országos konferenciára készülő egyesületünknek – a testületi vélemény kialakítását is szinte lehetetlenné tette; az iskolák, kollégáink véleményének összegyűjtése ennyi idő alatt természetesen nem valósítható meg. (Az ilyen súlyú kérdéseknél a szakmai szervezetek számára az egyeztetésre lehetőleg 5-6 hetet, de legalább egy hónapot kellene biztosítani.)

Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a vélemények összegyűjtésének ez a módja következetes folytatása a Tárca eddig is követett gyakorlatának. A kerettantervek kidolgozásával kapcsolatos legfőbb probléma éppen a rövid határidő. Ezáltal a kerettantervek elkészítésében részt vevő szakemberek legjobb szándéka ellenére is kérdéses: lehetséges-e az adott körülmények között szakmailag korrekt, kiérlelt, időtálló anyag készítése. A közoktatás alapvető érdeke a stabil, működőképes szabályozórendszer kialakítása, működtetése. Éppen ezért lenne sajnálatos, ha a feszes határidő és a szakmai közmegegyezés hiánya miatt néhány évvel a kerettantervek bevezetése után újabb szabályozási reform válna majd szükségessé.

Elhibázottnak tartjuk, hogy az oktatási kormányzat – a vélemények formális kikérése ellenére – nem törekszik széles körű szakmai konszenzuson nyugvó tartalmi koncepció kialakítására. Ehhez ugyanis tényleges egyeztetésekre, nyilvános vitákra, konferenciákra lenne szükség. (Ezzel ellentétben már a szakmai szervezetek, iskolák bírálatának ismerete, ezek összegzése előtt kezdődik el a bizottságokban a tartalmi munkavégzés. Így a véleménykérés csupán alapvetően formális jellegű lehet; a beérkezett vélemények csak kisebb mértékben módosíthatnak a meglévő elképzeléseken.) Pedig a valós egyeztetések, a közmegegyezés előfeltétele lenne a közoktatás tartalmi stabilitása megteremtésének. A NAT minden – általunk korábban ismételten szóvá tett – hibája ellenére le kell szögeznünk, hogy azt sokéves, tömegeket megmozgató szakmai és politikai vita előzte meg, míg a jelenleg alakuló szabályozási modell, illetve az ahhoz kapcsolódó tartalmi döntések tényleges szakmai legitimációjára nem is törekszik a Tárca. Az utóbbi tíz évben a közoktatás kártyalappá vált a „politikai kaszinó hazardőreinek” kezében. Ennek a helyzetnek a jelenlegi és jövőbeni fenntartásáért a felelősség legnagyobb része az oktatáspolitika mai irányítóit terheli.

2. A vitaanyag elsősorban nem szakmai, hanem oktatáspolitikai jellegű dokumentum. Mint ilyen, önmagában koherens alkotás. Mindenkinek ígér valamit, ezáltal bárki kiolvashatja belőle a számára kedvező olvasatot. Kérdéses azonban, hogy a gyakorlatban az ígéretek milyen köre valósulhat meg. Jelenleg az alapvető – egyes tantárgyakra vonatkozó – szakmai tartalmi elemek ismerete nélkül nehéz korrekt, megalapozott véleményt adni a koncepcióról.

3. Azt, hogy valójában mi történik az iskolában, nem csupán a kerettantervek határozzák meg, hanem a kerettantervek, a vizsgák (alapműveltségi vizsga, érettségi, a középiskolai és felsőoktatási felvételik), a pedagógusképzés és -továbbképzés, valamint a tankönyvek együttesen. Sajnálatos, hogy e meghatározó tényezők egységben kezelésére, együttes reformjára nem történik utalás a szövegben.

Ez alkalommal is megismételjük véleményünket: egyetértünk Pokorni Zoltán oktatási miniszter úr beiktatásakor a parlament oktatási bizottságában elhangzott álláspontjával, miszerint a helyes sorrend: stratégia – törvény – NAT (lett volna). Amennyiben elkészült volna az OM közoktatási stratégiája, világosan láthatóak lennének, melyek az ezredforduló Magyarországán a tartalmi fejlesztés kulcskérdései, és hogy ennek megvalósítása érdekében milyen lépésekre van szükség. Jelenleg azonban – a koncepció hiánya miatt – jogosnak tűnik az aggodalom, hogy a kerettantervek a fennálló helyzet konzerválását szolgálják majd. Változtatni, modernizálni ugyanis csak koncepció birtokában, nyilvános szakmai viták nyomán, a szakmai körök aktív támogatása mellett lehet.

A TTE tízéves fennállása során mindig kiállt a tartalmi korszerűsítés gondolata mellett. Most is ezt tesszük. Kerülendőnek tartjuk a kerettanterv túlzott „puhítását”, ez esetben ugyanis valójában a tankönyvi szövegek szabályoznak. Ennél csak az a rosszabb, ha a kemény szabályozók még elő is írják azt, ami a tankönyvekben van, s így végső soron a tankönyvkiadó vállalkozások üzleti szempontjai dönthetik el, hogy mit tanítanak a magyar iskolákban.

Az ún. új tartalmak modulszerű megjelenítésével az előző kormányzat sem tudott valójában mit kezdeni (pl.: tánc, média). Az OM megoldani véli a problémát, valójában azonban továbbra is „mostohagyerekként” kezeli ezeket a hagyományos tantárgyak mellett. (Megjegyezzük: a tervezetben az emberismeret nem szerepel a korábbi műveltségi részterületek közül!)

4. A kerettantervek készítésének alapelvei közül némelyik (az első három) alapelv egyértelműen nem értelmezhető. Számos olvasatuk lehetséges. A további alapelvekkel kapcsolatban gondot okoz számunkra, hogy nem látjuk a megvalósítás garanciáit. Különösen így van ez a relevanciaelvvel kapcsolatban. A jelenleg érvényesülő tartalmak – és különösen így van ez a történelemtanítás esetében – sajnos igen nagy mértékben állnak távol az itt kifejtett gondolattól. Az integritás elve, a differenciáltság elve, a tantárgyközi kapcsolatok erősítésének elve, a képesség és tudás relevanciájának elve érvényesíthetőségéhez is szükség lenne a korábban részletezett szakmai egyeztetésekre, közmegegyezésre. Ennek hiányában kétségeink vannak az – egyébiránt rokonszenves – elvek megvalósíthatóságát illetően.

5. Az anyag leginkább kidolgozott részét az órakeretek alkotják. Tudjuk, szinte lehetetlen úgy szabályozni e kérdéskört, hogy valamennyi fél megelégedésére szolgáljon. Azt tartjuk, a jelenlegi javaslatban néhány szempont nem kellően végiggondolt:

Az Oktatási Minisztérium által készíttetett NAT-felmérés egyik fő megállapítása szerint a NAT nagy vesztese az óraszámok szempontjából a történelemtanítás. Változtat-e ezen a tervezett dokumentum? Az általános iskolákban 2-2 órát ad, amíg a hagyományos tananyagbeosztás szerint 8. évfolyamon heti 3 óra volt.

Gyakran említik: az eddiginél nagyobb hangsúlyt kell kapnia a humánműveltség erősítésének, a nevelésnek. Ezt szolgálnák a javasolt óraszámok?

 A történelemtanítás mellett jelentős új ismeretanyag tanítására is szükség van (pl. jelenismeret). Erre nem ad elegendő időt a javaslat, ezáltal amennyiben komolyan vesszük ezek tanítását, az adott órakeretben a jelenleginél is kevesebb idő jut a történelemre.

6. Soha nem gondoltuk azt, hogy a NAT szakmai szempontból vitán felül állna, mégis megütközve olvastuk az anyagban a következőket: „A NAT-ban rögzített ismeretanyagokat mással csak rendkívül indokolt esetben célszerű felcserélni.” Nehezen tudjuk értelmezni az idézett mondatot. Ha netán azt kell ezen érteni, hogy a kormányzat „a NAT-ban rögzített ismeretanyagokat” helyenként mással akarja felcserélni, akkor ez kizárólag a NAT revíziójával lenne lehetséges, hiszen szembeszökően jogszerűtlen lenne, ha a kerettantervek írnák felül a NAT-ot.
 
1999. szeptember 30. 

A TTE Bizottmánya