Európa nem
mentes a serdületlen ifjúságnak szánt olvasnivalók ürügyén kirobbant
konfliktusoktól. A HVG.hu cikkében Miklósi László
nyiilatkozik.

A „spontán” kínai
tüntetések bizonyították, mennyi gondot tud okozni egy félreérthető vagy
szimplán hazug – jelen esetben japán – történelemtankönyv. Európa sem
mentes a serdületlen ifjúságnak szánt olvasnivalók ürügyén kirobbant
konfliktusoktól. Lassan hetven éve kezdődött meg az államok közti
egyeztetés a tankönyvekről – először csak a fegyverbarátok közt, hogy
aztán mára a nem egy alomhoz tartozók is szóba álljanak egymással.

A Szovjetunió és az
államszocialista rendszerek összeomlása utáni demoktratikus átmenet
elvileg újból magával hozhatta volna a tömeges és mély tankönyvrevíziót,
de eddig erre még nem került sor. Sőt, a nacionalizmusok éledésével
mintha több lenne a neuralgikus pont. Történész vegyesbizottságok még ma
is – jól-rosszul, de – működnek, ám mivel a tankönyvek rizikós
területnek számítanak, és a kölcsönös fogadókészség is többnyire
hiányzik, jelentős előrelépés máig nem történt. 2000-ben létrehozták
például a szlovák-magyar tankönyvrevíziós munkacsoportot – immár a
szlovákiai magyar és magyarországi szlovák szakértőket is bevonva -, de a
munka megfeneklett.

Salat Levente
kolozsvári politológus szerint Romániában a régi nacionálkommunista
történetírás ugyan még tartja magát, de már megjelennek korszerű,
alternatív szemléletű román történetírók is. Közülük Lucian Boia és
Sorin Mitu munkásságát emelte ki. Utóbbi alternatív középiskolai
tankönyvet is írt, amely számos a szaktudományos közleményekben már
kikezdett, de a közoktatásban még használatos történeti mítoszt cáfolt
meg. Mitu ellen emiatt évekkel ezelőtt összehangolt támadás indult, és a
történész kénytelen volt a közéletből kivonulni.

Salat szerint jó kezdeményezések nem csak a tudomány
felől indulnak, hanem a pedagógusoktól és a civilektől is. A
tanszabadságot kihasználva több didaktikai segédkönyv készült például
pedagógusoknak.

Magyarországon a
leghangosabban a Történelemtanárok Egylete (TTE) szorgalmazza a
változásokat. Az alternatív tankönyvek ugyan már megjelentek az oktatási
piacon, de a leginkább oktatott olvasnivalókban egyelőre még mindig
alig érzékelhető a kisebbségek történelmi jelenléte, többnyire csak
valamelyik konfliktus kapcsán kerülnek elő. A jelenlegi szűk nemzeti
keretek közé szorított történelemszemlélet nem elég érzékeny a környező
népek sérelmeire, képtelen más oldalról is bemutatni a történelmi
eseményket – nyilatkozta a hvg.hu-nak Miklósi László, az egylet elnöke.

Miközben a magyar tankönyvírás
elsősorban a vele szoros történelmi kapcsolatban álló népekkel
kapcsolatos tankönyv-revízióval van elfoglalva, már új „globális”
problémákkal kell szembenéznie. Tavaly decemberben Kairóban rendeztek
egy nemzteközi konferenciát, amelyen az arab és az iszlám világot
érintő, a nyugati világ tankönyveiben megjelenő negatív sztereotípák
volt a téma.

Az Arab Liga, az UNESCO
és az arab, illetve iszlám világban tevékenykedő testvérszervei
(ALECSO, ISESCO) által szervezett rendezvényen a meghívott nyugati
országok mindegyike terjedelmes hibalistát kapott, hogy tankönyveik hol
tévednek, vagy hol sértik meg az arabokat és muszlimokat. Magyarország
is kapott egy kairói professzor által összeállított kifogásjegyzéket. A
Magyar UNESCO Bizottság éppen ezért kezdeményezte a párbeszédet, és a
közeljövőben egy aztalhoz ülteti az arab országok képviselőit, a kairói
professzort, illetve a magyar pedagógus- és történészszakma
krémjét.

Gresiczki Péter, a Magyar
UNESCO Bizottság főtitkára csak annyit volt hajlandó elárulni a kairói
kifogásokról, hogy a moszlim kritikusok általánosságban nehezményezik,
hogy az iszlám és az arabok nem súlyuknak megfelően szerepelnek a magyar
tankönyvekben, alig van szó a kulturális kapcsolatokról,
félreértelmezik a „dzsihád” fogalmát, és helytelenül állítják azt, hogy
az iszlám elnyomja a nőket.