A
tanárképzés radikális reformja nélkül elérhetetlen a magyar diákok
sikeres szereplése a nemzetközi teszteken – állapítja meg a HVG egy a
világ iskolai rendszereiről készített felmérés alapján.

Nem volt kemény verseny a tanítói főiskolai
helyekért az idei keresztféléves képzéseken: a 2037 jelentkezőből csupán
92-en jelentkeztek pedagógusképzésre. A közülük felvételt nyert hatvan
jelentkezőnek sem kellett sokat teljesítenie. Tanítóképzésre, ami most
egyedül a Tessedik Sámuel Főiskola Pedagógiai Főiskolai Karán indul,
levelező, költségtérítéses változatban 220 volt a ponthatár, ami a
megszerezhető 480 pont alig 46 százaléka, így már gyenge közepes
tanulmányi eredmény is elég volt a sikerhez. Igaz, a két évvel ezelőtti
átalakítás nyomán az itt végzők csak akkor taníthatnak gyerekeket, ha a
mesterképzésen is túljutnak.

A jó
képességű tanárjelöltek kiválasztása és magas szintű képzésük a két
legfontosabb tényezője a sikeres oktatási rendszernek – állítja az
amerikai McKinsey tanácsadó cég tavaly szeptemberi elemzése, amelynek
magyar változatát lapzártánk után mutatja be az Oktatási és Gyermekesély
Kerekasztal. A Magyarországon 2004-ben megkezdett közoktatási reform
szükségességét Magyar Bálint akkori oktatási miniszter éppen a
nemzetközi PISA-felmérés eredményével indokolta. Az előrelépésre azonban
várni kell, hiszen továbbra is gyászosan teljesítenek a magyar diákok e
teszten (HVG, 2007. december 8.). Az átlagos teljesítményük elmarad az
ország fejlettsége alapján elvárható szinttől. Emellett az is kiderült
az összehasonlításokból: Magyarországon a legnagyobbak az iskolák
közötti különbségek, s ez növeli a társadalmi egyenlőtlenséget. A magyar
iskolákból kilépő gyerekek 20 százalékának olyan a tudása, ami nem elég
ahhoz, hogy tartósan munkát találjon – szól a másik összegző
megállapítás.

A közoktatás
reformjával nem csak Magyarországon küszködnek. Az évről évre növekvő
ráfordítások és reformok ellenére a legtöbb iskolarendszer teljesítménye
nem javult. Miért teljesítenek egyes országok stabilan jobban, és mitől
fejlődnek gyorsabban, mint mások? – tette fel a kérdést a McKinsey. A
2006 májusa és 2007 márciusa között készített kutatásban 25 országot –
köztük a PISA-teszteken tíz legjobban teljesítőt – vizsgáltak meg. Az
eltérő fejlettségű, kultúrájú, de az oktatásban jól teljesítő
országokban a tanárok kiválasztásán és képzésén kívül még egy közös
vonást találtak: a sikeres oktatási rendszer minden gyerek számára a
lehető legjobb színvonalú oktatást igyekszik biztosítani. Kiderült az
is, hogy például az osztálylétszámok csökkentése (az első évek
kivételével) nem befolyásolja jelentősen a diákok teljesítményét, fontos
viszont, hogy senkit se hagyjanak lemaradni. A finn iskolákban –
amelyek nagy része kis létszámú, ötven fő alatti intézmény – például
speciális pedagógiában jártas tanárok is dolgoznak, akik a diákok erre
rászoruló 30 százalékát segítik a felzárkózásban. Az ázsiai országokban –
így a sikeres Szingapúrban – viszont a tanárok elkötelezettségében
bíznak: itt elvárás, hogy szükség szerint külön segítséget nyújtsanak a
tanítás után.

A McKinsey által
tanulmányozott legsikeresebb rendszerekben a tanárok az egyetemek
legjobb tanulói közül kerülnek ki. A végzetteket meg is fizetik: már a
kezdőknek is jó fizetéseket ajánlanak. Ez a jól teljesítő országokban az
egy főre eső GDP 95-99 százaléka, miközben Magyarországon ez az arány
25 százalékponttal alacsonyabb. (Hasonló arány esetén Magyarországon
mintegy 200 ezer forintos havi fizetéssel kellene indulni a 110 ezer
helyett.) Jellemző, hogy Finnországban – ahol a gyerekek úgy kerülnek 15
évesen a világ élvonalába, hogy csak 7 évesen kezdtek iskolába járni, s
az első két évben csak négy-öt órát tanítják őket naponta – minden 10.
jelentkezőből lesz tanár, s az egyetemi képzés után a leendő oktatónak
még egy, a leendő munkahelye vizsgáján is meg kell
felelnie.

Mindezek alapján
Magyarországon a pedagógusképzésben radikális változásokra lenne
szükség. Most gyenge eredményekkel is be lehet jutni a felsőoktatásba. A
tanárdiplomával rendelkezők 60 százaléka aztán nem is e munkakörben
helyezkedik el, aki teheti, továbbáll, s gyakran éppen oda kerülnek a
legfelkészületlenebb tanárok, ahová pedig a legjobbak kellenének: a
kisiskolákba és a roma tanulókat nagy arányban oktató
intézményekbe.

A magyar oktatási
rendszer arányaiban sokkal több tanárt foglalkoztat, mint a nálunk
jobban teljesítő országok – erre már a PISA-igazgatótanács és az
oktatási kerekasztal tagja, Csapó Benő utalt egy előadásában. A szegedi
egyetemi oktató szerint erősen megkérdőjelezhető a diplomák szakmai
értéke is. A hallgatók nagy része eleve nem akar tanár lenni, ezért nem
veszi komolyan a pedagógiai szaktárgyakat, így azokra az egyetemek sem
fektetnek nagy hangsúlyt. Mindezt csak súlyosbítja a pedagógusképzés
széttagoltsága: több mint ötven intézményben folyik (miközben orvosi kar
például mindössze négy nagy egyetemen van), s ennyi helyre lehetetlen
megfelelő oktatói gárdát találni.

(Pálmai Erika)

A
cikk a HVG 2008/04. számában jelent meg.