„Ma még nem vállalkozhatunk egy fél évszázados, történelmi jelentőségű életút értékelésére.” – áll az MSZMP KB-nak Kádár Jánoshoz leváltásakor írott levelében. Közben mind ellenzéki, mind pedig kormányzati körökben zajlanak Nagy Imre és mártírtársai június 16-i temetésének előkészületei.

Május 7-én Debrecenben a Demokrata Fórum helyi szervezetének kezdeményezésére lakossági fórumot tartanak, amelyen követelik a helyi szovjet katonai repülőér bezárását, elsősorban a légiforgalom okozta zaj miatt. Az összesereglett civilek a repülőtér használatára elrendelt korlátozások be nem tartását kérték számon a katonai vezetőkön és a szovjet főkonzulon. Ez utóbbi, magyarul elmondott beszédében, amelyet  megtapsoltak, megígérte, hogy a debreceniek véleményét és kérését továbbítja a szovjet politikai- és katonai vezetésnek, illetve, hogy a következő időszakban gyakrabban végeznek majd  zajméréseket.

További híradórészletek az OSA-Archívum honlapján »

Egy nappal később az MSZMP KB zárt ülésén felmentik Kádár Jánost pártelnöki tisztségéből és központi bizottsági tagságából. A Kádárnak írott, és az ülés másnapján nyilvánosságra hozott levél indoklása szerint a KB a párt elnökének egészségi állapotát mérlegelve hozta meg döntését. Az eseménnyel kapcsolatosan tartott nemzeközi sajtótájékoztatón Fejti György megerősíti, hogy ezt és az ország érdekeit szem előtt tartva  mentették fel Kádárt tisztségeiből. A tévének nyilatkozó Horn Gyula kifejtette, hogy Kádár a közelmúlt történelmi személyisége volt, akinek munkáját azonban súlyos tévedések is végigkísérték. További személyi döntések is születnek: Lukács Jánost felmentik KB-titkári pozíciójából, és Eötvös Pál korábbi főszerkesztő-helyettest nevezik ki Népszabadság élére.

Az állambiztonság napi jelentései egyre többször számolnak be arról, hogy az államapparátus középvezetői rendre elfelejtenek hazatérni külföldi útjaikról. Ebben az időszakban számolnak be Hevesi Zsuzsa, a PM fizetési mérleg csoportvezetőjének, és Sugár Emiliának, az Ipari Minisztérium főmunkatársának a disszidálásáról. De most jutott tudomásukra az is, hogy az NSZK-ban megjelenő, magyar nyelvű ifjúsági lapnak, a Motollának a március 15-i, Ara-Kovács Attila által szerkesztett mellékletét a FIDESZ aktivistái plakátként akarják terjeszteni Budapesten.

Közben mind ellenzéki, mind pedig kormányzati körökben zajlanak Nagy Imre és mártírtársai június 16-i temetésének előkészületei. Az Ellenzéki Kerekasztal május eleji ülésén a szervezők már a konkrét helyszínek kiválasztásánál és részletek felvázolásánál tartanak. Május 10-én az Igazságügyi Minisztérium közzétesz egy az 1956-os eseményekkel kapcsolatosan kivégzettek neveit tartalmazó listát, amely a Történelmi Igazságtétel Bizottság szerint sok adatban eltér az általuk egy évvel korábban közölt névsortól. Bejelentik továbbá, hogy a temetésen a kormány nem képviselteti magát.

Rádiótudósítások és dokumentumok Kádár leváltásáról (pdf)

Jelentések disszidáló állami középvezetőkről (pdf)

A Motolla március 15-iki száma, a hozzá tartozó májusi jelentéssel (pdf)

Dokumentumok, rádióhírek a Nagy Imre-újratemetés előkészületeiről és a kivégzettek listájáról (pdf)

„Itt Targovány Pista beszél Eppsteinből. Egy kérdésem lenne, kissé cinikus, de kíváncsi vagyok arra, hogy önök mit válaszodnak, hogy hogyan is lesz. Ismereteim szerint a jövő hónapban lesz Nagy Imrének és az 56-os szabadságharc elesett hőseinek az újratemetése, illetve akkor rója le a magyar nép a kegyeletét nyilvánosan először. Ez így van jól, hála Istennek, hogy elérkeztünk erre a pontra, de mi lesz akkor, hogyha a főproletárt, Kádárt is épp azon a napon temetik. Akkor a hírközlő szervek honnan fognak tudósítani. Bekövetkezik megint az, ami március 15-én? Az egyik csapat megy a pártunk és kormányunkkal, a másik meg a temetőbe? Erre szeretnék választ kapni. A viszonthallásra. Az előbbi kérdéssel kapcsolatosan természetesen a főproletár alatt a Kádárjankót értem.”

(Telefonüzenet a SZER-hez, 1989. május 9-10.)

További dokumentumok 1989-ből az OSA Archivum honlapján »

1989 dokumentumai a TTE honlapján »