Ezen a
héten egyeztet az oktatási tárca és a négy nagy történelmi egyház
vezetője az egyházi iskolák finanszírozásáról. Az egyházi oktatás húsz
éve szerveződött újjá hazánkban, ma 372 egyházi fenntartású iskola van.
Finanszírozásuk 2002 óta vita tárgya az egyház és a kormány között.
(Forrás: Népszava)

Az utóbbi években
költségvetési tárgyalás nem múlhatott el ellenzéki vagy egyházi
reklamáció nélkül. Sőt, a nyomásgyakorlás érdekében nem egyszer
gyerekeket is bevontak a politikába, tüntetésre hívták őket. Mivel idén a
tanévnyitó egybeesett a költségvetési tárgyalások megkezdésével, Semjén
Zsolt, a KDNP elnöke már augusztus végén megkondította a vészharangot: a
kormány jövőre nem ad pénzt a hit-, és erkölcstan
oktatására.

„A lehető legrosszabb
üzenet a társadalom felé, hogy a kormány jövőre nem ad pénzt a hit-, és
erkölcstan oktatására” – így fogalmazott a tanévnyitók napján, augusztus
31-én a KDNP elnöke, Semjén Zsolt. Annak ellenére kongatott
vészharangot, hogy a jövő évi költségvetés számait még nem fogadták el,
ráadásul a nagy történelmi egyházak és az oktatási tárca megállapodott,
hogy addig egyikük sem nyilatkozik a költségvetésről, amíg nem
egyeztettek az egyházi fenntartású iskolák ügyében. Semjén Zsolt
kijelentését arra a büdzsé-tervezetre, illetve annak egyházakat érintő
részére alapozta, amelyet Balogh Zoltán fideszes képviselő szerint
felelősségteljes állampolgárok juttatták el hozzájuk. Ebben – szerintük –
jövőre hittanoktatásra, valamint az 5 ezer lakosnál kisebb településen
szolgálatot teljesítő lelkészek jövedelempótlékára egyetlen forint sem
szerepel, míg 2005 és 2009 között minden évben 3,3 milliárd forintot
kaptak az egyházak hitoktatásra, a lelkészek jövedelempótléka pedig 1,5
és 1,7 milliárd között változott. Az egyházak támogatása összességében
több mint 26 százalékkal, 25,6 milliárdról 18,9 milliárd forintra
csökken jövőre az idei évhez képest. Semjén a tervezet ismertetésekor
arra is figyelmeztetett, a támogatás teljes megvonása nem csak a magyar
törvényeket, hanem a vatikáni szerződést is megsérti.

Csepregi András, az oktatási tárca egyházi
kapcsolatokért felelős titkárságának vezetője nem ismer olyan esetet,
amikor a magyar állam megsértette volna a vatikáni szerződést. Szerinte a
KDNP-s elnök mostani nyilatkozatát valószínűleg az magyarázhatja, hogy
idén a tanévnyitó egybeesett a jövő évi költségvetés tárgyalásainak
megkezdésével. Az utóbbi években költségvetési tárgyalás nem múlhatott
el ellenzéki vagy egyházi reklamáció nélkül. Sőt, a nyomásgyakorlás
érdekében nem egyszer gyerekeket is bevontak a politikába, tüntetésre
hívták őket.

Példa erre 2004
novembere, amikor Veres András püspök azt kérte a katolikus iskolák
vezetőitől: a 2005-ös költségvetés tervezetének módosítása érdekében „a
következő hetekben – mindaddig, amíg megnyugtatóan meg nem oldódik ez a
probléma” a pedagógusok és a diákok mindennap imádkozzanak azért, hogy
„az egyházi iskolákat ellehetetlenítő szándék megszűnjön”. Egy hónnapal
később az Oktatási Minisztérium elé szervezett demonstrációt a Budai
Margitosok Baráti Köre. Az egyik egyházi fenntarású iskola igazgatója
levelet írt a diákok ellenőrzőjébe a szülőknek: „Kérjük Önöket, az
ellenőrzőben írásban jelezzék, hogy gyermeküket engedik-e részt venni a
jelzett időpontban.” A tüntetést a Magyar Katolikus Püspöki Kar is
támogatta. Pedig érdemi előrelépés történt az egyházi kiegészítő
támogatás számítási módjában, amelynek eredményeként az egyházi
közoktatás támogatása növekedett.

Egy évvel később, 2005 decemberében ismét az egyházi
fenntartású közoktatási intézmények következő évi finanszírozása miatt
tartottak demonstrációt az egyházi iskolák a fővárosban, a Felvonulási
téren. A tüntetést a Szülői Közösségek szervezték, mert szerintük az
egyházi iskolák, óvodák az államtól több milliárd forinttal kevesebb
támogatást kapnak az önkormányzatiaknál. Magyar Bálint akkori oktatási
miniszter cáfolta ezt, amint mondta, elég sajátos dolog az egyházi
intézmények ellehetetlenítéséről beszélni, mikor négy év alatt 17
milliárd forinttal nőtt az egyházi közoktatási intézmények
támogatása.

Millei
Ilona

A
Népszava eredeti cikke »